Sütő Gábor: Tudatunk védelme (15) KIMOZDULÁS A TÖRTÉNELEMPOLITIKAI SZEMLÉLET IRÁNYÁBA (II.)
A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet
Kik vannak a háttérhatalom célkeresztjében?
„Nekem egy feladatom van, mégpedig az, hogy legyőzzem Donald Trumpot. Teljesen biztos vagyok benne, hogy én vagyok a legalkalmasabb erre. Szóval, végeztünk a vitával, itt az ideje, hogy Trumpot célkeresztbe állítsuk” – mondta Joe Biden a háttérhatalmi szócső Politico.com július 8-i közlése szerint. Elon Musk „X” portálja ugyanezt így idézi: „Itt az ideje, hogy Trumpot telitalálat érje”. Július 13-án be is következett a Trump elleni merénylet! Szerencsére sikertelenül, s Bidennek bosszankodva kellett magyarázkodnia, hogy „mindenkinek el kell ítélnie a történteket”, s „erőszaknak nincs helye Amerikában”.
Álságos állítása kapcsán gondoljunk vissza arra, amit botrányos elnökké választásáról önmaga fecsegett ki, s amit sok amerikai és nemzetközi tömegtájékoztatási eszköz leközölt:
„Közösen összehoztuk, azt hiszem, az amerikai politikatörténet legkiterjedtebb és legbefogadóbb választási csalási szervezetét.”
Mindezt semmiféle magyarázat, helyesbítés, vagy tagadás nem követte. Ahogy az említett célkeresztbe állítási fenyegetődzését sem. A „közösen” alatt pedig ki más érthető, mint a mély állam ügynökei.
Az USA e „választással” alulmúlta a sokszor kifigurázott banánköztársaságokat is.
A választást követő napokban az amerikai sajtó azon szórakozgatott, hogy amikor végezték a szavazatok újraszámolását, tömegével találtak Trumpra leadott számolatlan szavazatokat különböző hordozókon. Mi meg láttuk Trumpot a merénylők (mert, ahogy Kennedy esetében, itt sem egy merénylő volt) célkeresztjében, olvastuk véleményét Biden visszalépéséről:
„A csaló Joe Biden nem volt alkalmas arra, hogy induljon az elnökválasztáson, és természetesen nem alkalmas a szolgálatra - és soha nem volt az!”.
A tények és a fejlemények tehát azt bizonyítják, Biden mindkét elszólása hihető volt, az igazat fecsegte ki.
A leszámolás kérdése orosz-ukrán viszonylatban is felmerül, s itt is a hasonló politikai-erkölcsi beállítottságú fél lép fel agresszorként. Nem is véletlen, hogy szövetségesek.
Zelenszkij még 2022. októberében egy kanadai hírcsatornának nyilatkozva, ukrán forrás szerint megfenyegette Putyint: „Ha te megtámadod a Bank negyedet, a válaszcsapás másodpercek múlva oda fog irányulni, ahol te tartózkodsz.”
Naftali Bennett volt izraeli kormányfő 2023 márciusában bár sikertelenül, de közvetíteni próbált Putyin és Zelenszkij között. A The Guardian szerint feltette a kérdést Putyinnak, meg akarja-e ölni Zelenszkijt, amire Putyin azt válaszolta: Nem fogom megölni Zelenszkijt, s újabb rákérdezésére ezt meg is ismételte. Bennet tájékoztatta erről Zelenszkijt. Zelenszkij viszont állítja, hogy tucatnyi Putyin által megrendelt gyilkossági kísérletet élt túl. 2023 novemberében pedig, a The Sun részére adott interjújában arra a kérdésre, hogy ha lehetősége adódna, ő megöletné-e Putyint, ezt válaszolta: Ez egy háború, és Ukrajnának minden joga megvan ahhoz, hogy megvédje a földjét. A brit BBC-nek ez év július közepén, angliai útja során leszögezte, hogy teljes győzelemre törekszik a konfliktusban,
s Putyinra utalva pedig már ezt szögezte le: „Vele végeznünk kell!”
Az elmúlt napokban Rjabkov orosz külügyminiszter bejelentése szerint az ukránok valóban merényletet készítettek elő Putyin és Belouszov védelmi miniszter ellen Szentpéterváron, a július 28-i tengerészeti nap ünnepségén. Ezt más orosz és ukrán források is szellőztették. Sőt, nyilván az Oroszország–Kollektív Nyugat kapcsolatok további elmérgesítésének céljával, az ukrán biztonsági szolgálat vezetője, Budanov kibeszélte, hogy a „Nyugat” részvételével hajtották volna végre. Az illetékes orosz szervek azonban tudtak róla és kellő módon intézkedtek.
Ugyancsak az elmúlt napok fontos eseményei közé tartozik, hogy Izrael aljasul folytatja a „célzott likvidálásnak” nevezett hagyományos gyakorlatát, a politikai gyilkosságok végelláthatatlan sorozatát, amit a világ elítél, Izrael pedig folyamatosan egyre nagyobb árat fizet érte.
Nem nehéz kitalálni, hogy kik és ki mindenkit szeretnének még a háttérhatalmasok célkeresztbe állítani, és teszik is. Háborúellenes álláspontunk miatt Magyarország az EU előző és most újraválasztott vezetőinek és vezető szerveinek a céltáblája. Orbán Viktor verbális és politikai merénylet célpontja. Kedvencük pedig, a nem-ukrán ukrajnai vezetés Orbán Viktort, Szijjártó Pétert halállistára tetette. Ám ők ennek ellenére elmentek hozzájuk tárgyalni, de
néhány bizonytalan ígéreten kívül semmi mást nem kaptak, sőt a helyzet rosszabbodik.
Nem is helyes, ahogy fokozatosan ez is kiderül, hogy a rendkívüli humanitárius segítségen kívül energia- és üzemanyag szállításban, katonai területen és más vonalakon olyan megkérdőjelezendő támogatást kapnak tőlünk, amely többet jelenthet a pénzügyinél és a fegyvereknél, amit a nyugat-európaiaktól s az amerikaiaktól kapnak.
Végül nyomatékkal megismételjük: ne feledjük, a háttérhatalom célja, ahogy a kiképző központja, a Világgazdasági Fórum (WEF) is bejelentette,
az emberiség létszámának könyörtelen, többmilliárdos csökkentése. Ezért dolgoznak rajta, hogy minden tekintetben uralják az emberi tudatot, s kényelmi szolgáltatások révén első lépésként teljes függő helyzetbe hozzanak mindenkit.
Az emberi tudat, s ezzel maga az ember is a globalizmus kezdetétől a háttérhatalom célkeresztjében van. Nem kellene unottan átsiklani a sokasodó hasonló állításokon, mert ott vagyunk mi magunk is, akik ezt írjuk és olvassuk.
Szuverén lesz-e Trump?
Jogi-politikai képtelenség, de az amerikai elnök mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól „hivatali cselekményei” okán, bár a látszatot mentendő, nem hivatali cselekményei miatt indítható ellene büntetőeljárás. Az elnök tehát törvényen felül áll, ha külföldi katonai akciókról van szó. Jogászok időnként és sikertelenül próbálják ezt megváltoztatni, a világ pedig majdhogynem szótlanul elfogadja.
Az USA ezért is követhetett el számtalan fegyveres beavatkozást a világban, s gyilkolt meg milliókat minden hazai, vagy nemzetközi felelősségre vonás nélkül.
Szinte lehetetlen összeszámolni hány esetben, hiszen csak 2021 és 2023 között hetvennyolc országban hajtott végre „terrorizmusellenes” műveleteket, köztük kilenc országban gyilkos szárazföldi fegyveres beavatkozást. Az USA nem fogadja el nemzetközi bíróságok joghatóságát sem. Elismerendő, hogy Trump nem kezdett egyetlen háborút sem. Elnöksége alatt azonban a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálatot indított az amerikaiak által Afganisztánban elkövetett kínzások ügyében, Trump azonban visszautasította, sőt gazdasági szankciókat foganatosított a bíróság ellen, hogy rávegye a vádemelés ejtésére.
E jogi helyzet és politikai gyakorlat tükrében az alcímben feltett kérdés mindjárt másképpen hangzik. Trump nemegyszer hangsúlyosan bejelentette ugyan, de képes lesz-e, 24 óra alatt véget vetni „a háborúnak”? Konkréten ugyanis ez azt jelenti, hogy az orosz Különleges Hadműveletnek akar véget vetni, amelyet éppen az USA a beavatkozásával gyakorlatilag NATO-Oroszország háborúvá változtatott. Kétes az is, hogy 24 óra, vagy akár néhány nap alatt bizonyítottan megszüntetheti az USA és a NATO-országok óriásira nőtt fegyver- és pénzküldését Ukrajnába. A nem-ukrán ukrajnai vezetésre rászólhat. Akár úgy is, ahogy a Zelenszkij kezdeményezte, s Trump által „kifejezetten jónak” minősített telefonbeszélgetésükről Trump tájékoztatta Vance alelnökét:
„Megmondtam Zelenszkijnek, hogy vége! Oroszország egy háborús gépezet, amely legyőzte Hitlert és Napóleont. Ezt teszik, háborúkat nyernek. Vége!”
Az amerikai elnöknek tagadhatatlanul széleskörű felhatalmazása van, nem kizárható, hogy ezekkel, és a világra gyakorolt befolyásával – 24 óra alatt semmiképpen, de – rövid időn belül előidézhet minőségi változásokat.
Ám csak azzal az elengedhetetlen feltétellel, amelyről pedig egy szót sem ejtett: ha előtte kellő módon, a világ elé tárható formában, részletekben és távlatilag megállapodik Putyinnal.
Putyin azonban nem rokonszenvezik a gondolattal, hogy „kívülről vigyenek békét” olyan összecsapásba, amelyet ő – joggal – házon belülinek tart, s amelybe most ugyanazok akarnak kívülről békét vinni, akik előzőleg kívülről a háborút vitték bele. Nem lehet, persze, kizárni, hogy Trump „békemissziójának” előkészítése a mindig létező titkos orosz-amerikai csatornákon folyik, bár valaminek ki kellett volna már szivárognia róla. Trumpnak van még rá pár hónapja, hogy mindezt, békepolitikusként eljárva, nyélbe üsse.
Ha nem teszi, vagy nem lesz sikeres, akkor nemcsak Ukrajnában, de a neki láthatóan kedvesebb Izrael környékén sem tud békét teremteni. Trump, a lánya, a veje ugyanis közismerten elfogult támogatója Izraelnek. Olyan Izraelnek kedvező politikai döntéseket hozott, mint az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe áthelyezése, a nem jelentéktelen, de megoldást nem hozó Ábrahám-egyezmények fáradságos kikényszerítése (Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek, valamint Izrael általános megbékélési nyilatkozata 2020-ban). Mi több, az ENSZ BT határozatai ellenére elismerte, hogy a szíriai Golán-fennsík a megszálló Izrael tulajdonát képezi, amit magán az agresszor Izraelen kívül csak az USA hazudja a világnak.
De Trump elnöksége alatt ölték meg amerikai drón támadással Kászem Szolejmáni iráni tábornokot, a Forradalmi Gárda parancsnokát, mivel félelmetes ellenfélnek bizonyult Izrael számára.
Nemrég pedig Trump azért támadta Kamala Harrist, mert „nem volt túl kedves Izraellel kapcsolatban”, amikor a júliusban Washingtonba látogató Netanjahut fogadta és „komoly aggodalmát” fejezte ki neki a gázai áldozatok miatt, s közölte vele, „itt az ideje, hogy ez a háború véget érjen.” Még azt az igencsak különös megjegyzést is tette Harrisra, „Tulajdonképpen nem tudom, hogyan szavazhat rá egy zsidó.” Ezeken túl is számos elgondolkodtató jel van, amelyek számításon kívül hagyása tévutakra vezet.
Soroljuk mindezt azért is, mert mintha túl nagy reményeket táplálnánk Trump iránt, s adottnak vélnénk, hogy elnöksége alatt is külön figyelmet fordít nemzeti érdekeinkre.
Jelszava, a MAGA (Tegyük Naggyá Amerikát Ismét) közvetve kedvezhet nekünk, hiszen
mintha olyasmit sugallna, hogy a globális háttérhatalmi mocsárból a nemzetállam irányába akarná kimozdítani az USA-t,
amihez – sajnos – az általa lecsapolandó mocsárnak nevezett háttérhatalomnak is lesz egy-két szava, ahogy az első elnöksége alatt is történt. E küzdelemben, persze, neki drukkoljunk.
El kell azonban fogadnunk, hogy Orbán Viktor és országunk iránti érdeklődése mögött meghúzódhatnak olyan okok és érdekek, amelyek tőlünk idegenek.
Ezt nem lehet zokon venni tőle, de számolnunk kell vele. Ezzel együtt is eléggé bizonyosra vehetjük, hogy a kétoldalú kapcsolataink a maihoz képes javulni fognak, s megszabadít bennünket a kiutasításra sokszorosan rászolgált Pressman nagykövettől.
Ki a mi számunkra Ursula von der Leyen?
Tagadhatatlan, hogy a magyar miniszterelnök békeküldetése időbelileg egybeesett, politikailag összefüggött Magyarország EU ET-elnökségének kezdetével, amit kedvező körülménynek kellett volna tekinteni. Ám az EU háborúpárti vezetői mégis támadták, olyan megkérdőjelezhető állításokkal érvelve, hogy nem volt rá uniós felhatalmazása. Az uniós szabályokat felrúgva, legelképesztőbb büntetéseket próbálnak rákényszeríteni Magyarországra, sőt ki is mondják, elsősorban a békeküldetés háborúellenes lényegét kifogásolják. Teszik ezt annak ellenére, hogy Orbán Viktor több levélben számolt be Charles Michel ET elnöknek tárgyalásai eredményeiről. Ám ezek az eredmények sem nyerték el sem az ő, sem Leyen tetszését, lévén, hogy önmagában a megtörténtük a béke irányába mutat, ők pedig a háború hívei „az utolsó ukrán katonáig”.
A másik intézményesen kártékony szervezet, az Európai Parlament ugyancsak újraválasztott elnöknője, Roberta Metsola sem átallotta képmutató állítással indítani, hogy „Erős Európai Parlament, erős Európa”.
Csakhogy valójban ez az EP sem európai. Az egyes országok képviselőinek be kell olvadniuk valamelyik frakcióba, és annak a politikáját képviselni, nem pedig a nemzeti érdekeket. Így biztosítják, hogy ne az európai emberek akarata érvényesüljön, hanem a frakciók mögötti tőkés köröké.
Az új EP első napja meg is erősítette az elmúlt ötéves politikájának a folytatását, minek következtében Európa politikai, gazdasági, néprajzi, erkölcsi, kulturális, tudati helyzete rohamosan romlott. Minden tekintetben rosszabbul teljesített, létét fenyegető veszélyek leselkednek rá, mert vezetői nem európai érdekeket követtek, sőt idegen érdekeket erőltettek rá. Az európainak eddig sem nevezhető új EP ugyanis
legelső állásfoglalásában tökéletesen megerősítette önmaga eddigi lényegét: támogatásáról biztosította Ukrajnát, elítélte Oroszországot, szankciósorozatát megerősítette, Orbán Viktort elmarasztalta, súlytalannak nevezte békeküldetését.
Mondhatjuk, hogy csak tévedéseiket sorolják, hiszen ők tudják legjobban, az igazi agresszor a háttérhatalom ügynöke, a Kollektív Nyugat volt, Orbán Viktor békeküldetése pedig egyáltalán nem súlytalan, hanem hatékony, ha egyes szempontokból döntő nem volt is. Ám ezek mégsem egyszerű tévedések, hanem sokkal súlyosabb bűnök a nemzeteikkel, Európával, a világgal szemben: tudatosan ferdítenek, szítják a háborús pszichózist és készülnek a háborúra.
Nem véletlenül merült fel az sem, hogy Leyen legyen a NATO új főtitkára. Előző fejezeteinkben fel is hívtuk a figyelmet rá, hogy
az EU NATOsodik. Ez is megerősítést nyert, mert Ursula von der Leyen új politikai programjában szó szerint bejelentette: „A következő öt évben munkánk középpontjában egy valódi európai védelmi unió kiépítése áll majd.”
Mindezek ismeretében, a miniszterelnök iránti tiszteletünket fenntartva, s annak elismerése mellett, hogy nyílván hasonlíthatatlanul több információval rendelkezik, mint mi, vitathatónak érezzük azt a rádióban elhangzott és a sajtóban megjelent állítást, hogy ne tekintsük politikai ellenfélnek von der Leyent, s hogy „nem azzal van baj, amit csinált”. Viszont teljes mértékben osztjuk meglátását, hogy
tekintsük politikai ellenfélnek azokat a miniszterelnököket és képviselőket, akik Magyarország ellen dolgoznak.
Osztjuk reményét is, hogy a miniszterelnökök összetétele változik és „jobb utasításokat tudunk majd adni von der Leyennek”, akit, európaiként helyesen „alkalmazottunknak” nevez, ám meglepetésre hozzáteszi, hogy nincs benne „a Soros György-típusúak" zsebében. A politikában kicsit is jártas közembernek azonban tények, valamint Leyennek az elmúlt években világszerte ismert köztörvényes és politikai bűnei ismeretében az a véleménye, hogy éppen azzal van baj, amit csinált! Osztják a Szuverén Nemzetek Európájának (ESN) frakciójában helyet foglaló Ewa Zajaczkowska-Hernik lengyel politikusnő véleményét, amelyet pár lépésre Leyentől, a szemébe mondott:
„Ön az arca minden európai őrületnek, amely oda vezet, hogy mi, európaiak egyre szegényebbek leszünk … Ön a migrációs paktum arca is. … Hogyan nem szégyell olyasmit hirdetni, mint egy migrációs paktum, amely oda vezet, hogy nők és gyermekek milliói érzik magukat veszélyben Európa városainak utcáin? Ön felelős minden nemi erőszakért, minden támadásért, amelyet az illegális bevándorlók beáramlása okozott. Ön az, aki meghívja őket. Börtönbe kell mennie azért, amit csinál, nem az Európai Bizottsághoz! … Az Ön jelenléte az EB élén az EU további összeomlását jelenti.”
Ez a helyes vélemény e pszichopata, hatalmi ambíciótól vezérelt, minden tekintetben torz, emberellenes világlátású német hölgyről, aki alaptalanul és jogtalanul bünteti Magyarországot, újabb és újabb feltételeket szab a törvényesen járó pénzösszegek folyósításához. Mindent és mindenkit feláldoz a nem-ukrán ukrajnai vezetőkért, NATO-sítja az EU-t, s akit semmiképpen nem lehet elválasztani a vele egy húron pendülő, eljárásait mentő és támogató miniszterelnököktől, képviselőktől és más háttérhatalmi ügynököktől, legyenek bármilyen nemzetiségűek.
Semmi okunk nincs tehát rá, hogy mentegessük Leyent. Mindeddig – helyesen – nem is tettük. Okunk most is csak arra van, s még bővebben, hogy pozíciójában megerősítését és meghirdetett politikáját keményebben ellenezzük, s minden lehetséges módon akadályozzuk.
Végül vonjunk le egy rendkívül fontos következtetést, ami időszerűbbé vált az időszerűnél.
Kiket kell büntetni az EU-ban?
Az európai közvéleménnyel meg kell ismertetni – nyilvánosságra igen korlátozott formában került – két fura részletet. Lyonban 2004. decemberében konferenciát rendeztek azzal a beszédes címmel, hogy "Lesz-e valaha az EU demokratikusabb, mint ma?" Az akkori résztvevők még többé-kevésbé igyekeztek tárgyilagosak lenni. Nem is tudtak igenlő választ adni, sőt megállapították, hogy intézményi működése átláthatatlan, a bürokraták nem vonhatók felelősségre, nem mozdíthatók el, akármilyen rosszul, vagy éppenséggel az európai érdekek ellen dolgoznak. A demokratikus fejlődést akadályozza az is, hogy az uniós képviselői helyekre csak az "európaiságukat", a "politikai korrektségüket" bizonyított pártok pályázhatnak, továbbá, hogy a képviselők nem vonhatók felelősségre, s nem hívhatók vissza. Azóta e problémák nemcsak súlyosbodtak, hanem a korrupcióval, maffiázással, az európai érdekek, s a nemzeti érdekek háttérbe szorításával, sőt kardcsörtetéssel kiegészülve, hasonlíthatatlanul pusztítóbbakká váltak, már-már az EU létét fenyegetik.
A Lisszaboni szerződéshez 2009-ben csendben csatoltak egy jegyzőkönyvet az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességéről. Ebben szerepel, hogy az EU brüsszeli helyiségeit és épületeit a hatóságoknak nem szabad átkutatni, a hivatalnokok pedig „hivatalos minőségükben végrehajtott cselekedeteik tekintetében, szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozásaikat is beleértve, mentességet élveznek a bírósági eljárások alól. Ez a mentesség hivataluk megszűnését követően is megilleti őket”. Azaz, tehetnek, amit akarnak, mentesülnek minden felelősség alól, s nyugdíjasként is büntethetetlenek.
Ezek, s a hozzájuk hasonló, saját magukról hozott védernyő intézkedések megalapozták és előrevetítették, hogy e feltételek között oda juttatott, törvény feletti helyzetbe hozott képviselők milyen döntéseket fognak hozni.
E tudatosan kialakított jogi védernyőt egyetlen nemzeti, s a nemzetközi jog sem ismerte el. Ők pedig visszaéltek a helyzetükkel, s olyan beleéléssel, sőt zajosan, hogy korrupció és LMBTQ ügyekben a belga rendőrség nemrég mégis rákényszerült, hogy közbelépjen.
Ám elérték, hogy még a tetten ért letartóztatottak is rövid időn belül visszakerüljenek a hivatali íróasztaluk mögé, mi pedig tehetetlenül szemléljük, hogy mosolyogva hoznak bosszúálló „jogállami” döntéseket ellenünk.
Sőt a törvényes jogainktól, járandóságainktól is megfosztanak bennünket, s átjátsszák a nem is EU-tag Ukrajna nem is ukrán, hanem nemzetidegen vezetésének. Nem restellnek magyarságunkért támadni bennünket, országunkat nagy lelkesedéssel tucatnyi módon kívánják büntetni a békeküldetésért.
Az európai hazafiakat képviselő, sikeres magyar kezdeményezésre most megalakult Patrióták Európáért, harmadik legnagyobb pártcsaládot, saját szabályaikat sokadszorra felrúgva, kizárták a posztok számarány szerinti elosztásából.
Öntelten és kihívóan viselkednek, ők már nem is ellenfelek, hanem ellenséggé váltak, akárcsak a hazai álbaloldali ellenzék, s ezt mindketten be is jelentették. Kulturált, civilizált eljárást nem várhatunk tőlük, de a sokat hangoztatott európai értéknek is a saját tömött zsebüket tartják. A társadalmilag mindezeknél fontosabb emberi értékeket nem ismerik. Korábban már hadakoztunk a „brüsszelezés” ellen, hiszen balgaság a belga fővárosra kenni a bűneiket. Tudjuk, persze, kiket értenek alatta, de hatásosabb lenne, ha nevesítenék őket. Ők sem Budapestet támadják, hanem Orbán Viktort és Magyarországot.
Brüsszel állandó emlegetése és a brüsszelezés elnévteleníti a bűnösöket. Következetes néven nevezésük egyáltalán nem formaság, hanem a leglényegesebb kérdéssé tették ők maguk.
Az Európai Bizottság és az Európai Parlament, főleg vezetőik, messze túllépnek a hatásköreiken, s az állam- és kormányfők alkotta Európai Tanács sem fékezi őket, holott az EU egyetlen szerve, amely megtehetné.
Mindezek láttán a gondolkodó magyar hazafiak, ha megkérdeznék őket, ajánlanák, hogy a legnagyobb kétellyel kezeljük Leyen, Charles Michel és bűntársaik minden kezdeményezését. Büntetni, bírságolni azokat kell, akik az EU alapokmányainak rendelkezéseit pökhendien megszegik, önkényesen rendelkeznek, politikai-szellemi terrort gyakorolnak azokkal szemben, akik legalább ezeket be szeretnék tartatni. Kitartóan és rendíthetetlenül kell ezen dolgozni, azaz
a helyes politikai jelszavunk szerint befelé kell igyekezni az EU-ba, nem pedig kifelé, hogy minél előbb eljöjjön az idő – amennyiben az EU mindezt egyáltalán túléli – amikor az EU az eredetileg meghirdetett céljai szerint nemzetállamok szervezetévé válik, ami létérdeke minden európai országnak.
A hazafiak az alcímben feltett kérdésre is tudják a helyes és pontos választ. Leyen, udvarhölgyei és lovagjai oly súlyos következményekkel járó szabály- és törvényellenességeket – emberiségellenes bűntetteket beleértve – követtek el, hogy esetükben bírságolásról szó sem lehet, csak a legszigorúbb büntetésről. Ők ugyanis, ahogy napjainkban sem tesznek mást, képesek a leggátlástalanabb, kétségbeesett és beláthatatlan következményekkel járó lépéseket tenni, hogy teljesítsék háttérhatalmi utasításaikat, s mentsék a bőrüket.
Emberek életét követelő, országok, nemzetek sorsát nyomorító, személyes érdekeiket előtérbe helyező intézkedéseik oly súlyosak, hogy a legszigorúbb kiszabható büntetés is könyörületes lenne számukra. Ez az önmaguk által kialakított jelenlegi valós jogi helyzetük! Ezt kell a világgal tudatni.
Mindenekelőtt leendő és lehetséges szövetségeseinket meggyőzni róla. Az EU vezetőkkel folytatott tárgyalásokon, vitákban ebből kell kiindulnunk és tudomásukra is kell hoznunk mindaddig, amíg nem sikerül kiebrudalni őket. Ez az esedékesnél is sürgősebbé vált igazságszolgáltatás minden tekintetben jogos és törvényes. Eltökélten, megtorpanás nélkül ki kell kényszeríteni, mert most a helyzet javunkra van alakulóban, s tudatos és tetterős eljárásunk töretlen folytatásán is múlhat, hogy Európa – az EU-val, vagy nélküle, avagy új európai szervezet formájában – megmarad-e európainak. Sőt hatással lehet arra is, hogy világunk békének, vagy háborúnak néz elébe.
Kapcsolódó cikkeink:
Sütő Gábor: Tudatunk védelme (15) KIMOZDULÁS A TÖRTÉNELEMPOLITIKAI SZEMLÉLET IRÁNYÁBA (I.)
Sütő Gábor: Tudatunk védelme (14) HAZAFIAK, TUDATOSABBAN SZÓLJUNK BELE SORSUNKBA! (II.)
Sütő Gábor: Tudatunk védelme (14) HAZAFIAK, TUDATOSABBAN SZÓLJUNK BELE SORSUNKBA! (I.)
Sütő Gábor: Tudatunk védelme (13) MIÉRT TŰNNEK EL A HATÁROK? – A JÚNIUS 9-i VÁLASZTÁSOK ELÉ (1.)
Sütő Gábor: Tudatunk védelme (13) MIÉRT TŰNNEK EL A HATÁROK? – A JÚNIUS 9-i VÁLASZTÁSOK ELÉ (2.) Kivel legyünk határosak?
Sütő Gábor: Tudatunk védelme (13) MIÉRT TŰNNEK EL A HATÁROK? – A JÚNIUS 9-i VÁLASZTÁSOK ELÉ (3.) NATO, EU ‒ velünk, vagy ellenünk?
Sütő Gábor: Tudatunk védelme (13) MIÉRT TŰNNEK EL A HATÁROK? – A JÚNIUS 9-i VÁLASZTÁSOK ELÉ (4.) Már a csillagos ég sem határ
Comments