Sütő Gábor: Tudatunk védelme (16) MÉG EGYSZER A TÉVES MINŐSÍTÉSEK, A KOMMUNISTÁZÁS CSAPDÁIRÓL (4/6)

A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet

Jogállamiatlanságok a belpolitikában

E fejtegetések nem az EU által velünk szemben támasztott állítólagos jogállami sérelmekkel foglalkoznak, hanem kifejezetten a jogállamiság néhány időszerű, de elhanyagolt belpolitikai szempontjait érintik.

Karácsony Gergely főpolgármester és Magyar Péter, a TISZA párt vezetője a média mindennapos szereplői. Egyikőjük évek óta, másikuk hónapok óta. Összeszámolhatatlan, hogy hány bizonyított szabálysértésükre, visszaélésükre, korrupciós ügyletükre, erkölcstelen magatartásukra, hazugságuk tömkelegére derült fény. A közembert nyomorító, országunknak anyagi, politikai és egyéb súlyos károkat okozó hazai és EU-beli eljárásaikra vonatkozóan bizonyítékok tömkelege áll rendelkezésre. Mégis mindenki csak sopánkodik tetteiken, kifogásolja eljárásaikat, azok is, akiknek rég lépniük kellett volna. Ők meg élik a világukat, nyíltan harcolnak a kormány ellen és erre szólítanak fel másokat is, akadályozzák országunk életét, működését. A közvélemény csak ámul rajta, hogy ők és más álbaloldali ellenzéki vezetők bármit megtehetnek, a panaszkodó, legfeljebb vádaskodó szavakon kívül semmi bántódásuk nem esik.

Hírközlő szerveink mellett politikusaink jó része is szörnyülködve ismerteti, mi mindent követ el nap mint nap a hol messiásnak, hol „a bolsevikok utódjának” kikiáltott, látszólag a semmiből feltűnt, de nyilvánvaló bőséges háttérhatalmi támogatást élvező Magyar Péter, aki minden kézzelfogható indok és felhatalmazás nélkül egzecíroz komoly szakmai intézményeket. Mindenbe beavatkozó, zavarkeltő csodadoktor, az 56-os lyukas zászló kisajátítója, ugyanazon kérdésre hol igent, hol nemet mondó, sajátos közéletivé előlépett szereplő, aki a sajnálatos állampolgári és kormányzati hozzáállás miatt elkerüli az esedékes bukását. Közrejátszik a média is, amely mintha támadná, naponta tele van kicsinyes törvénysértő stiklijei részletes, számtalan és immár megunt, azonos módon ismétlődő, írásos, szóbeli és videós ismertetésével. Mindennek tetejébe az intézkedési jogkörökkel felruházott hatóságok sem győznek panaszkodni rá, észre sem véve, mindez már olyan mérvű, hogy népszerűsítésnek minősíthető. Hónapok óta tele van a hírközlés a kihágásaival, amelyekért felelősségre vonható. Joggal merül fel, az illetékes jogi és kormányzati személyek és szervek hogyan értelmezik belpolitikailag a jogállamiságot, s mire várnak még a pártpolitikai csatározásokban oly harcos országgyűlési képviselők? Joggal felvetődik, mi ennek a hozzáállásnak az oka, de különösen a célja?

A nevetségesen többször újraválasztgatott Karácsony Gergelynek is első dolga volt, hogy érdemtelenül milliókkal jutalmazza a támogatóit és főnökeit. Mindketten fesztelenül és kihívóan élik világukat Budapesten és Brüsszelben egyaránt. Nekik és a hozzájuk sorolható nemzetellenes ügyeskedőknek a hajuk szála sem görbül.

Az illetékesek láthatólag észre sem veszik, hogy a két háryjános az ő segítségükkel alakította ki kiváltságos helyzetét.

Az őket felépítő hazai és globális háttérhatalom nyílván dolgozik a népszerűsítésükön, ám ez már olyan mérvű, hogy valami más támogatás is kell hozzá. Talán az említett körülmény, hogy az egyre számosabb kormányzati szerv alkalmatlan rá, hogy tisztázott tényállások mellett a jogi, törvényi politikai rendeltetéseinknek eleget tegyenek. Ugyanis lejáratónak beállított állandó szerepeltetésük vezető hírként az ismertségüket növeli óriási mértékben. Akiknek ebben már régen és határozottan lépniük kellett volna, elnézik mindezt. Mégis változatlanul a helyükön maradnak. A szervek is, a személyek is. Nem veszélyeztetik a globalista világrendet, hanem inkább helyet követelnek benne maguknak.

Van még nagyobb jogállamiatlansági ügy. Senki nem tűzi napirendre, de a honpolgárnak is van szuverenitása, amit ugyancsak sértenek az előző bekezdésekben ismertetett tények. Akárcsak a Digitális Állampolgárság (DÁP) intézményesítése, a poszthumanizmus és Nyugat egyéb termékei, melyek a modernizáció örve alatt fokozatosan korlátozzák az egyén szuverenitását.

Testünk, lelkünk, egészségünk, elhívatottságunk, tudatunk, erkölcsünk, politikai nézeteink a miénk, azaz szuverén; senki nem játszadozhat, kísérletezhet velük. Van is lázadozás.

Sok más országban már perek folynak a nemcsak szükségtelen, hanem ártalmas Covid-oltásokat erőltető vállalatok, szervezetek ellen.

Az legyen a napiparancsunk, hogy elutasítsuk a divatos, kényelmi, vonzónak beállított, de nem áttekinthető kezdeményezéseket, mielőtt még kötelezővé válnának. Minden további jogi, egészségügyi és „tudományosnak” kikiáltott lépés összetevőit, következményeit százszor vizsgáljuk meg, inkább várjuk ki, hogy más helyeken mire vezet, és álljunk ellent. Nemzeti konzultációk kikövetelésével, s akár polgári engedetlenségi mozgalommal is.

Ne bűvöljön el bennünket a modernizáció és a tudományosság hangoztatása, pláne nem kikényszerítése, mert ma ez, ha közvetetten is, de végső soron nem más, mint háttérhatalmi emberellenes összeesküvés.

Elismerendő, könnyű ezt kimondani, de hihetetlenül nehéz, és egyre nehezebb lesz megvalósítani. Ezért ne késlekedjünk, s legyünk tudatában, s úgy álljunk hozzá, hogy ez sem emberfeletti lecke.

Európában ugyancsak az egyén szuverenitását is sértik a törvénytelenül, erőszakosan, hódító szándékkal betolakodók (85%-uk férfi), valamint a suttyomban, de ugyancsak honfoglaló szándékkal besettenkedők is.

A háttérhatalmi szintre emelt médiában már szinte fel sem merül, hogy az európai országoknak, nemzeteknek, állampolgároknak is vannak jogaik.

Semmibe is veszik, még a félénk védelmüket is büntetik. Az országhatárokat okmányok nélkül erőszakosan, hódító szándékkal, készbe beülőkkel, sőt gyilkoló betolakodókkal szemben már rég jogilag, politikailag, gyakorlatilag előkészített tűzparanccsal, a kormányok tehetetlenkedése esetében pedig lakossági önvédelmi szerveződéssel kellene védeni. A schengeni határokat pedig legalább úgy védeni mindenkinek, mint mi tesszük.

Mi az, hogy az EU bünteti tagállamait, mert korlátozzák ismeretlen illetőségű és szándékú betolakodók menedékjogát? Hol van ez az ursulák, angélák által követelt menedékjog megírva?

A történelempolitikai szemlélet azt is megköveteli, hogy ne feledjük ennek az európai jelennek a múltját sem. Háttérhatalmi nyomásra, de Németország hirdette meg, kezdte el és kényszerítette rá más európai országokra a Wilkommen téveszmét. Egy évtized után, a nép ellenállását, s a betolakodók honfoglalási szándékát érzékelve, a német vezetők most óvatosan visszakozni akarnak. Tegyék, és támogassuk őket ebben, de ne feledjék, s Európa se feledje az előtörténetet, a múltat, a tanulságokat, s a felelősséget sem. És semmit, ami mindezekből következik. Már ha az európaiak továbbra is európaiak akarnak maradni, sőt egyre inkább úgy kell fogalmazni, hogyha meg akarnak maradni.

Szorosan összefügg mindezzel, hogy a magyarság terhére ijesztően növekszik a betolakodott és a betolakodó ingyenélők, élősködők és ügyeskedők száma és étvágya, akik szerzett jogként tekintenek a segítő szándékú előnyökre, előjogokra. Nem hisszük, hogy a kormány akarja annak bekövetkeztét, amit Csurka István előre látott, de a szemünk előtt sorra megvalósulnak. Idézzük:

„A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar, a többi kilenc meg mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi nép-lerakat lesz itt a Kárpát-medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma. … Nagyon keserű lesz akkor magyarnak születni. Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk. Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk.”

Sajnos, halljuk és látjuk.

Az ukránokon, kínaiakon, izraelieken és tucatnyi más betolakodó mellett még a nyugat-európai országokból is özönlenek hozzánk!

A németek tömegével, és a média még hívja is őket. Fonák wilkommen! Az említett tűzparancsnak és lakosság önvédelmi szerveződésének nálunk is helye lenne. A csendes betolakodókkal szemben is, akik láthatóan miránk „szakosodnak.” Nos, akik mindezt, és a nevezettek gyarmatosító szándékának elhatalmasodását elnézik, sőt elősegítik, a magyarság jövőjével játszanak. Ha nem akarunk a nyugat-európaiak sorsára jutni, sem velük, sem a csendes betolakodóikkal szemben nincs helye az elnézésnek. Ne legyen kétség, a hazafiak mindezt látják, és a leghatározottabban elítélik. A magyar haza, nemzet, nemzeti érdekek védelme legyen valamennyiünk közös felelőssége és ügye. Ennek érvényesítésére is nagyobb jogi, politikai, szervezeti figyelmet kellene fordítani.

Itt sem az a fő probléma, hogy betolakodnak, vagy küldik őket, hanem az illetékes hazai szervek hozzáállása. A természetellenes, a magyarságot sértő és háttérbe szorító hozzáállásuk.

Akik ezt teszik, ugyanaz lesz az elkerülhetetlen sorsuk, mint az uniós ursuláké, akármilyen hangzatos frázisokkal és becstelen ügyeskedésekkel próbálják fedezni. Ma még lehetséges a közösen megvalósítandó sorsfordító hozzáállás. Remélhetőleg az érintettek is megérzik ennek a sürgetőnél is sürgősebb történelmi szükségszerűségét.

Végigtekinthetünk a saját történelmünkön is. Csendben, de ugyanazon szándékú betolakodók, kormányszervek segítségével foglalják el a tettre kész, felkészült magyarok elől a kulcspozíciókat, akármilyen társadalmi rendszerben élünk is.

Világméretű visszarendeződés következett be, ám sokan nem érzékelik, viccelődve gengszterváltásnak nevezik. Pedig rendszerváltáskor legkevésbé a gengszterek változtak, csak ők mindig háttérben rejtőzködnek.

Egy és ugyanazon nemzetidegen összetartó erő, amely a saját szűk érdekeinek megfelelően, már akkor háttérhatalomként eljárva, erőszakosan erkölcstelenül megváltoztatta a szocializmus természetét, a rendszerváltás után elérte a kapitalizmus természetének a számára kedvező megváltoztatását is;

a vadkapitalizmust, amelytől azóta is igyekezünk megszabadulni, de nem lesz igazán eredményes mindaddig, amíg e nemzetidegen erő egyre növekvő hatalmi pozícióját nem számoljuk fel. Pedig mind meghatározóbban körvonalazódik a közép-európai országainkat is fenyegető párhuzamos állam, amely a nyugat-európai országokban már tragikus gyakorlat. A média által elhallgatott, de folyamatban lévő, kikényszerített tervszerű háborús és csendes népességcserének a geopolitikai jelentősége, tartalma és célja ugyanis a Zelenszkij által bejelentett közép-európai második Izrael előkészítése.

A tanulság a rendszerváltás utáni fejleményekből, hogy vakon ne bízzunk senkiben. Kellenek a helyes és szép jelszavak, de a tettek beszélnek a legszebben. Gyanús is, hogy a WEF és ügynökei által terjesztett „modern és tudományos” poszthumán téveszme fenyegetéseit, amelyek ellen az emberiségnek kibékíthetetlen harcot kell vívnia, nálunk alig ismertetik, holott a megvalósításának egyes részleteiben már szereplőkké léptettek elő bennünket. A sajtó és a hírközlés cenzúra szerepét játssza, a politika pedig főleg a blokkok, szövetségi rendszerek előírásait követi. Félrevezetnek, tudatosítás helyett tudatunkat rombolják. Ezért parancsoló tudásunk, tájékozottságunk naprakészen tartása. Ennek birtokában az egyén nem védtelen, de családi, közösségi, társadalmi önszerveződésünk, szuverenitásunk megvédése a szó legszorosabb értelmében létkérdés marad. Ha ez nem tudatosodik az emberiségben, megpecsételődhet a biológiai ember sorsa, győz a háttérhatalmi poszthumanizmus. Ezért logikus és népszerű igény, hogy a készpénz maradjon, s a Qvikre sincs szükségünk, DAP-ra sem. Csak arra, hogy közigazgatási, politikai, pénzügy-politikai és más szerveink rendeltetésük szerint lássák el feladataikat.

Az említett kóros jelenségek sokasodása és érezhetően erőltetett gyarapításuk láttán a közéletben jogos felháborodással merül fel, milyen jogállami társadalomban élünk, hogy hagyja elherdálni közös vagyonunkat, háttérbe szorítani nemzeti érdekeinket, ajnározza a randalírozó idegeneket? Szerencsére egyre komolyabban megfogalmazódik annak tudata is, hogy e kérdésekre a kötelező válaszoknak már elmúlt a határideje!

következik:

„Az orosz-ukrán háborúból teljesen kimaradunk”?

Kapcsolódó cikkeink:

1 Comment

Guest

Oct 13, 2024

A hatalom megtartásához az állapotok kiválóan megfelelnek, az alap-nép továbbéléséhez nélkülözhetetlen saját kultúrához pedig a kormánynak se szava, se tudása. A brüsszeli forradalmi szerep éppen megfelel a csöndes betelepítéshez s a háborúk pont ezt célozzák: Közép-Eu (mint jövendő világuralmi központ) elfoglalását, saját népük bárhány százalékos pusztulása árán is.