SZÜKSÉG VAN VÁRMEGYEI AUTONÓMIÁRA, ahol a nemzet legjobb hagyományait keltjük életre
- szilajcsiko
- 2023. ápr. 15.
- 10 perc olvasás
Eredeti cím:
SZÜKSÉG VAN VÁRMEGYEI AUTONÓMIÁRA, ahol a nemzet legjobb hagyományait keltjük életre ego és megosztó pártok nélkül!
Bene Gábor felszólalásának szövege a Csongrád vármegyei alispánválasztáson (2023. ápr. 1.)
Köszöntöm a vármegye megjelent nemeseit, hiszen ez a gyűlés azzal a határozott céllal jött létre, hogy segítünk a centralizált közhatalomnak abban, hogy magára találjon és vegye komolyan az Alaptörvény Nemzeti hitvallásában megfogalmazott mondatot, mely így szól: „Nem ismerjük el a történeti alkotmányunk megszállások miatti felfüggesztését”. Nos, ha nem ismerik el a valódi alkotmánynak a kommunisták általi felfüggesztését, úgy bizony érvényes, sőt hatályban van. S mi, tiszteletben tartva az Alaptörvényt, újjászervezzük a VÁRMEGYEI AUTONÓMIÁT! Mert „nem sokaság, hanem lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat”.
E rendezvényre vonatkozó bejelentésemet a rendőrség köszönettel megkapta, tudomásul is vették, s a rendezvény megtartásához sok sikert kívántak!
Elsősorban hagyományőrző célzattal jöttünk ide, hiszen itt, a Mátyás királyunk terén, az Ő domborműve alatt megnyilvánulni önmagában egy olyan ténykedés, amit ettől kezdve minden évben meg kell tegyünk Hunyadi Mátyás és az általa elindított vármegyei autonómia kapcsán.
NÉZZÜK, MIT IS JELENT EZ A SZÓ?
A görög szóösszetétel így néz ki: AUTO = saját, NOMOSZ = törvény.
Vagyis saját ügyeink önálló kezelésének joga, tehát törvény vagy szokás alapján biztosított lehetőség, képesség. Pontosabban a helyi hatalom, ahol egy személy vagy csoport a rá tartozó ügyeket saját elhatározása szerint intézheti, a saját sorsáról önmaga dönthet. Minden egyes lélekvezérelt személynek, vagyis erkölcsi embernek joga van az autonómiára. Sőt, az egy országon belül élő kisebb közösségnek – pl. a magyar joghagyomány szerint vármegyéknek – is biztosítani kell az autonómiát. Akik ezt megkérdőjelezik, és az ügyeik önálló kezelésétől szinte teljesen megfosztott, kiüresített és főleg pártfegyelem alatt álló vármegyei önkormányzatot gondolják autonómiának, azok vagy tévednek, vagy szándékosan néznek hülyének bennünket!
Az ember autonómiája saját szellemi természetéből ered, viszont a vármegye autonómiája az 1486. évi DECRETUM MAIUS 60-ik szakaszából vezethető le. Vagyis az igazságos királyunk, Mátyás, a saját hatalmát korlátozva, kialakította a vármegyei autonómiát!
A Kant-féle filozófiában az autonómia: az észnek az a képessége, amelynél fogva önmagának szab erkölcsi törvényt.
Már a 19-20. századtól nyugatról hozzánk is begyűrűzött a modern parlamentáris rendszerek egyik sajátossága, hogy a törvényhozás és a kormány között NEM a hatalommegosztás, NEM a történeti alkotmány évszázadok alatt kikristályosodott elvei maradtak a döntőek, hanem egy ’kölcsönös függőségi’ viszony jött létre.
Mintha Mátyásunk látta volna ezt előre, s ezért szabályoztatta az országgyűléssel az alispán szerepét, aki nem neki, az uralkodónak, hanem a vármegyei gyűlésnek tesz le esküt. Vagyis alispánnak: csak az alkotmányos elvek,a lelkiismeret, vagyis a választói az ellenőre.
A kormányzást beváltan és jó irányban befolyásoló alkotmányosság helyett, a politikai pártok szerepének ma egyre jobban bekövetkező növekedése miatt, a kormány és az országgyűlési többség szorosabb kapcsolatba került. S mára ezek szinte teljesen összeolvadtak, mert a reklám-demokratikus választásokon többséget szerző pártszövetség adja a teljes kormányt. S egyre jobban hiányzik a valódi ellenzék az országgyűlésből, mert a „nemzet ellenségei”, vagyis a labancok dollárért árulják magukat Nyugaton, ellenzéki álruhát öltve.
(A valódi ellenzék Mi vagyunk, mert igaz, tényekkel alátámasztott kritikával, nem magyarellenes hazugságokkal, lejáratással dolgozunk!)
Az országgyűlés képviselőit ma leginkább a pénz, a pártstruktúra és a pártfegyelem irányítja! Már hazánkban is a meghatározó médiaerőt megszerző párt (illetve pártszövetség) megkapja ugyan a hatalmat, de a Kádár-kori államadósság csapda miatt, pénzpórázra vannak fűzve ők is, és rajtuk keresztül irányítható és zsarolható „ál-parlamentarizmus” jött létre. Mindezt a kommunista korszak alakította ki úgy, hogy a Horthy korban még alkotmányos korlát közé szorított Országgyűlést a szovjet megszállással kisajátították!
Mindezt tudja és ismeri a magyar tömegember is, de megszokta és elfogadta. Ma már fel sem tűnik a közembernek, hogy az MSZMP saját pártérdeke szerint alakította át az addig bevált gyakorlatot!
Erősen hasonlított az a korszak a török hódoltság korához!
Ám a hódoltság korában alakultak ki a parasztvármegyék, melyek a parasztság önvédelmi szervezetei voltak a 16-18. század idején. A közbiztonság fenntartása érdekében még törvények is segítették működésüket, s bizonyos esetekben lehetővé tették a jobbágyoknak, hogy leszámoljanak a kóborló és fosztogató katonákkal, bűnözőkkel. (Ilyenek voltak az 1532: 32. tc., 1597: 24. tc., 1598: 29. tc. stb.)
Ezek a szomszéd falvak önszerveződő együttműködéséből nőttek ki, s a 16-17. század fordulóján kezdtek intézményesülni, amikor egy-egy járás küldöttei tanácskozásokra gyűltek össze: önszerveződtek. S ott a környék legtekintélyesebb emberei közül hadnagyokat és kapitányokat választottak, a kisebb egységek tizedeseket a helyi tizedek élére. A közös gyűléseken még bírói ítélkezéseket is tartottak, s a 17-ik században a paraszthadnagyok kinevezési jogát az alispán kezébe adták, hiszen az alispán egy alulról választott személy volt! Megpróbálták a parasztvármegyét mintegy „önkéntes rendőrséggé” alakítani, ami végül a hódoltság befejeződése után vezetett sikerre, s a paraszthadnagyok és tizedesek vármegyei alkalmazottak lettek. Feladatukat a 18-19. század fordulóján a pandúrok vették át, de ez már NEM az alulról szerveződésről szólt, hanem a közhatalmi központ centralizálásáról, amit a Habsburg királyok követtek el, bár a koronázási esküszövegben elismerték a bevált szokások érvényét.
A kiegyezés után, 1870-ben végrehajtott reform – többek között – elválasztotta egymástól a bíráskodást és a közigazgatást, valamint beillesztette a vármegyéket a modern polgári közigazgatás centrista rendszerébe, ami, így visszatekintve, nem tűnik jó ötletnek!
Így az eredeti – Mátyás utáni – vármegye is a magyar szuverenitás komoly szimbóluma, melyet a Habsburgok NEM tudtak eltörölni, ám a kommunista diktatúra 1946-50 között sikerrel számolta fel!
Sajnos, hazánk önállóságának, szokásainak s évszázados ellenállási jogának, valamint az alkotmányos berendezkedésének a teljes felszámolását jelentette a véreskezű kommunista diktatúra.
A vármegye név és az alispáni intézményrendszer visszaállítása a valódi hatalommegosztás lehetősége lehet, amit a múltat végképp eltörölni akaró kommunisták biztosan nem akarnak. Ám a magát nemzetinek nevező kormánynak egy komoly, felmérő vizsga lesz a koronaszuverenitást és a népszuverenitást egymáshoz közel hozó vármegyei autonómia, és a pártonkívüli alispánok elfogadása, vagy elutasítása! (Félek, hogy inkább agyonhallgatják és a megismerését minden eszközzel akadályozzák, mert nem akarnak ellensúlyt!)
Ha az eddig agyonhallgatott alkotmányos joghagyományunknak ez a bástyája visszaállna, Mátyás királyunk akarata teljesülne, a kommunista korszak leépítő ténykedése eltűnne! Ne feledjük: a vármegyék teljes autonómiáját, már 1950-ben megszüntették!
A megszállók 1950-es területi reformjának egyik fő célja a szovjet mintára kialakítandó tanácsok számára alkalmas keretet biztosító közigazgatási egységek létrehozása, és az addig még működő vármegyei autonómia teljes felszámolása volt.
Az ún. önkormányzati rendszer 1990-es létrejötte sem tekinthető komoly váltásnak, mert, bár nagyobb mozgásteret kaptak a megyék, de az eredeti és valóságos autonómiát nem kapták vissza, hiszen az önkormányzatiság a nevében az autonómiára utal, de csak látszólag!
Sajnos, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, Strasbourgban, 1985. október 15-én kelt egyezmény szellemében jöttek létre, illetve a kommunista tanácsokat megszüntető 1990. évi LXV.(65.) törvény alapján, de nem a magyar joghagyományt és államszerveződést, hanem tőke-vezérelt mintákat erőltettek ránk! Ebből csak részben emelkedett ki a 2011. évi CLXXXIX. (189-es) törvény!
Ez a helyi önkormányzatról szóló törvény 27.§ így rendelkezik a megye – illetve MA már vármegye – önkormányzatáról:
„A vármegyei önkormányzat területi önkormányzat, mely törvényben meghatározottak szerint területfejlesztési, vidékfejlesztési, területrendezési, valamint koordinációs feladatokat lát el és képviselő-testülete a közgyűlés. (Ám ebben NEM a köz érdekei szerepelnek, hanem a központi pártérdek!)
(2) A vármegyei közgyűlés elnökét a közgyűlés az Alaptörvény 33. cikk (2) bekezdése alapján, titkos szavazással választja a megbízatásának időtartamára.
(3) A vármegyei közgyűlés elnöke – pályázat alapján határozatlan időre – nevezi ki a jegyzőt, a jegyző javaslatára az aljegyzőt.
(4) A vármegyei önkormányzatra a helyi önkormányzatokra vonatkozó rendelkezéseket az (1)-(3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni."
MI NEM KÍVÁNJUK A PÁRTKATONÁK MŰKÖDTETTE KÖZGYŰLÉST SEM LEVÁLTANI, SEM HELYETTESÍTENI!
Itt egy mellérendelésről van tehát szó, amely rá tud mutatni arra, hogy hol sikkad el a vármegye lakosságának a valódi érdeke!
A vármegye szó használatának visszaállítása a mai magyar jogrendbe biztosítja azt, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyománya ezen formában is megjelenjen, és az eredeti funkciók fokozatosan visszatérhessenek a vármegyékhez!
Fontos érteni tehát, hogy Hunyadi Mátyás óta a (fő)ispánt a király nevezte ki, az alispánt a vármegye gyűlése választotta meg, s a gyűlésnek tett esküt a többi választott tisztségviselő is!
Ez mutatja azt, hogy az utolsó szakrális királyunk felismerte, hogy a központosító hatalom csak akkor jó a népnek, ha az állam feje csak a közjót szolgálja. Ám, ha nem ilyen az uralkodó, akkor kell egy jó ellensúly, amely fékezi-csökkenti a központi hatalom túlkapásait!
Ezért az ispán – vagyis a későbbi főispán – a központi hatalom ellenőre lett, amíg az alispán a vármegye tényleges vezetőjeként működött, aki főjegyzőt és jegyzőket javasolhatott a gyűlésnek.
Az 1548. évi LXX. (70) tc. szerint: „Az alispánokat ne a főispán nevezze ki, hanem az ország törvényei (decretumai) értelmében a vármegye megegyezésével kell megválasztani, s azonnal esküdjenek föl, különben ítéletüknek senki se engedelmeskedjék és igazságot se szolgáltathassanak”
Az alispán elnökölt a testületi szervekben és a vármegyei törvényszéket is legtöbbször ő vezette, majd a 17. században kialakuló alispáni ítélőszéken is bíráskodott. Rendelkezett a megyei adminisztrációval, tisztviselőkkel, végrehajtotta azokat a központi intézkedéseket, amelyek a történeti alkotmány elveit NEM sértették és a vármegyei gyűlés minden rendelkezését.
A kiegyezés után is az alispán volt a vármegyei törvényhatóság első tisztviselője, a vármegye közigazgatásának vezetője, a vármegyei tisztviselőkar főnöke, az 1870. évi XLII. (42) tc. szerint. Intézkedési jogköre volt minden olyan ügyben, amelyet jogszabály nem utalt más szervek hatáskörébe. Az alispán feladatkörét az 1886. évi XXI. tc. pontosította. Akkor az alispánt hat évre választották, később már 10 évre. E tisztség máig!!! a helyi tanácsokról szóló (1950. évi I.) törvénnyel szűnt meg.
S mivel a kommunista rendszer minden intézkedésével, ál-törvényes rendszerének minden elemével szakítani kellett volna már 1990-ben, így nagyon időszerű, hogy 33 év után visszaálljon az eredeti intézményrendszer, s a főispánt a központi hatalom nevezze ki mint ellenőrt, s az alispánt pedig a vármegye polgárai válasszák, mint a valódi vármegyei érdekképviselet,pártonkívüli, ego-mentes főnökét!
Azt azonban meg kell értse a központi hatalom, hogy NEM lehet pártkatonákkal létrehozni valódi autonómiát a vármegyékben!
Így a népképviselet nem lehet pártképviselet, tehát nem engedhetjük, hogy a pártok rátegyék a kezüket a vármegyei autonómiára is!
Ezért megkérdezem az itt jelenlévőktől, hogy megértettük-e azt a feladatot, amit a történelem most feladatul adott nekünk?
Megértettük-e az igazságos Mátyás királyunk akaratát az alispánnal?
Megértettük-e, hogy vissza kell állítani a valódi vármegye valódi autonómiáját, hogy a mindenkori kormányzat túlkapásait kezelni tudjuk! Ám ehhez meg kell választanunk a vármegye tisztségviselőit!
A legfontosabb személy az alispán, s közvetlenül mögötte áll a főjegyző. A vármegyében járások vannak, s ezeket egyenként egy főszolgabíró kormányozta; akiket szintén a vármegye választott. S mivel ezek helyben ismert és elismert emberek voltak, hibázás esetén vissza is hívhatta őket a vármegyei gyűlés, amelyet mindig az alispán hívott össze. Mi itt évente biztos találkozni fogunk: legyen ez hagyomány!
A régi tisztségviselők közigazgatási, igazságszolgáltatási, valamint kormányzási teendőket láttak el a maguk különböző szintjén.
2022. július 19-én a magyar országgyűlés nagy többséggel megszavazta az Alaptörvény módosítását, amellyel így lehetővé vált a vármegye elnevezés és a főispáni tisztség visszaállítása.
S mivel a főispánt a központi hatalom nevezte ki, az alispánt és főjegyzőt, főszolgabírókat a vármegye közönsége választotta, így most kérdezem, van-e javaslata valakinek e tisztségekre?
Elsőként az alispánt kellene megneveznünk, majd erről elég, ha kézfeltartással szavazunk!
A következő vármegyei gyűlésen az alispánhoz benyújtott pályázatok alapján kell megválasztani a főjegyzőt, akinek jó lenne, ha jogi végzettsége, de legalább jogi ismeretei lennének!
A vármegye kifejezés használatával hangsúlyozható, hogy a magyar államszervezés és a sokáig bevált államszerkezet központi gondolati motívuma: a nemzeti szuverenitás, a helyi motívuma a vármegye autonómiája. Ehhez keressük a megfelelő, pártonkívüli alispánt!
Neki kell majd felállítania a 150 és 450 fő közötti Törvényhatósági Bizottságot, melyet hívjunk egyszerűbben MAGISZTRÁTUSNAK!
Az ún. Európa Tanács, nem az EU intézménye, hanem az összes európai állam egységes szervezete, vagyis nem az új típusú mai gyarmatosításunk Európai Uniós megvalósítója.
Ezért merem idézni az 1989 évi 199-es határozatuk 7. pontját:
„..az államok tegyék lehetővé a lakosság önkéntes részvételét a településigazgatásban, lehetőleg intézményes alapon, kétoldalú testületek létrehozásával…”
Azt már csak én teszem hozzá, hogy ne pártos – vagyis megosztásos – alapon, hanem a magyar joghagyomány bevált elemei segítségével.
Az utolsó törvényes szabályrendszert az 1929. évi XXX-as tvc. alapján lehetséges megvalósítani úgy, hogy annak az elavult részeit mellőzni fogja az alispán. Ahogy már említettem, a Törvényhatósági Bizottság helyett hívjuk egyszerűen Magisztrátusnak a testületet!
E Magisztrátus elnevezést pedig egy Fejér vármegyei településtől, Abától kölcsönözhetjük, ahol már 2005-ben a helyi önkormányzat megkötötte a Magisztrátussal – vagyis a helyben ismert és elismert pártonkívüliekből álló népképviselettel – a Társadalmi Szerződést!
A Magisztrátus a valódi demokrácia csúcsintézménye, vagyis nem lehet ráfogni, hogy valami poros, ósdi vagy szélsőjobboldali szerv.
A Magisztrátus munkája alapjaiban különbözik a képviselő-testületi ülésektől, ahol a szavazás után a többségi akarat érvényesül úgy, hogy többnyire a pártfegyelem vagy a pénzpóráztól függés határoz!
A Magisztrátusban a problémákat megtárgyalják, majd kialakítják a közmegegyezést.
Ez a részvételi demokrácia helyi megvalósulása, ahol minden tag önként és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül tesz a közösségért.
Szó sincs tehát a mai lobbi-demokráciáról, ami valójában diktatúra, egészen pontosan meghatározva: PÉNZDIKTATÚRA!
A jó irányú változás hazánkban csak akkor lehet sikeres, ha a helyi és a vármegye közössége lelki-szellemi téren is megújul. Hiszen a nehéz helyzeteken csak úgy lehet átlendülni, ha leszámolunk az ego és az önzés fogyasztói társadalmával, és kialakítjuk a jövőképünket!
Mindenkit az önellátás és önigazgatás lehetőségének a kialakítására biztatunk, mert hamarosan alapvető gondok lesznek az élelmiszer- és energiaellátás területén.
Ezért van óriási szükség a nem piaci alapú együttműködésre, ami a helyi szellemi kaláka mozgalom kialakulását, annak megszervezését, a tudatos fogyasztás rendszerét a vármegyei autonómia feladatává teszi.
A jó irányú változást három szinten: egyéni, közösségi és politikai szinten kell elérni. Ennek a motorja lehet az alispáni intézmény, amely a magyar hagyomány, a bevált helyi autonómia öröksége.
Az életképes társadalom ugyanis nem részérdekek, vagyis pártérdek alapján szerveződik, hanem a nép politikai közössége, vagyis a nemzet keretein belül. Hiszen a nemzet a legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás cselekvő kultúrközössége, amely képes magát megszervezni, képes új lelkületű cselekvési központot létrehozni! Az alispánnak olyan személynek kell lennie, akit nem az egyéni siker vágya, hanem az érdekmentes közösségszolgálat fűt!
A több mint 500 éves vármegyei autonómiát, melyet elvettek tőlünk, vissza akarjuk szerezni! Természetesen bárki javasolhat most is alispánjelöltet, aki komolyan veszi a feladatot, s képes vármegyei törvényhatóságot – újabb nevén a Magisztrátust – megszervezni, és vállalja az eskütételt, mely történelmi eskükből áll össze!
Az eskü egy jogviszonyt keletkeztető ünnepélyes aktus, fogadalom a nemzeti közszolgálat értékeinek megőrzésére. Jognyilatkozat is, mert elmaradása érvénytelenségi ok, amelyre bárki hivatkozhat.
Most kérdések jönnek, figyeljetek!
Akarjátok-e, hogy az igazságos Mátyás király által a vármegyéknek adott jogok újra a régi fényükben ragyogjanak, és a központosító kormányokat alkotmányosan korlátozzák? (kérem a kezeket fel!)
Akarjátok-e, hogy elődeink vármegyei autonómiája visszaálljon úgy, hogy ami jó benne: megtartjuk, ami rossz: közösen kijavítjuk?
Akarjátok-e, hogy legyen nektek Csongrád-Csanád vármegyében olyan emberetek, aki kiáll közösség örök érvényű jogaiért? (kezek?) Látom, igen! Nézzük kiket ajánlottak eddig nekem a választók!?
Nagy Csabát, Szécsi Istvánt, Bata Máriát és Bogos Attilát kérem ide mellém!
Itt kérdezzük meg őket, hogy vállalnák-e az alispáni tisztséget? Vállalnák-e ezt a feladatot? Sőt azt is, hogy a megválasztott alispánnak segítenek-e minden feladatban, vagyis nem gond, ha a másik lesz az alispán, ők a Magisztrátusban fogják-e segíteni őt?
Álljanak ide mellém, mert ha a jelenlévő és látható többség feltartott kézzel megszavaz valakit, akkor esküt kell tennie, hogy a vármegye autonómiáját újjászervezi, mindig meghallja a nép hangját.
Ne feledjük! Csak az számít a mai demokratikusnak hazudott választásokon is, aki elmegy szavazni! Aki most itt van, e vármegyei gyűlésen, az szavazzon!
Ki szavaz…………………? Kezeket fel!
LÁTHATÓ TÖBBSÉG, DE KI SZAVAZ ELLENE?
KI TARTÓZKODIK?
HALLGASSUK MEG AZ ELLEN-SZAVAZÓKAT és a tartózkodókat is, mert jó lenne az egységes akaratnyilvánítás, hogy utólag senki ne mondhassa azt, hogy mást akart jelölni vagy választani!
Az esküt a megválasztók vármegyei gyűlése előtt kell elmondani, sőt írásban is meg kell örökíteni.
Alispáni esküszöveg és hitlevél a magyar közszolgálatban
Én, ………………………………………………………….. esküszöm, hogy a Magyar Nemzetnek hűséget, az őseink szokásainak és alkotmányának engedelmességet fogadok.
Kijelentem, hogy a magyarok közti testvéri és közös szabadságon nyugvó, s a nemzetiségek – vagyis a Hungarusok – egységben tartásán alapuló szövetséget minden erőmből fenntartom.
Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarország alkotmányos alapelvei alapján született jogszabályait megtartom, és a lehetőségem szerint másokkal is megtartatom!
Tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorlom.
S Hunyadi kormányzóvá választó országgyűlési esküjét is vállalom:
Isten engem úgy segéljen,
Boldogasszony nekem irgalmat úgy nyerjen,
Istennek szentjei érettem úgy támadjanak,
Istennek vég napján üdvösségre úgy legyek méltó,
az anyaföld a tetememet úgy fogadja be és onnan ki NE vesse, magról magom ne szakadjon, ítélet napján Isten szent színét láthassam, hogy pokolba ne temessen, hogy engem ez ország nemesen élő tagjainak védelmére,
az igazság szerzésére választottak,
választóim érdekeit erősen és tökéletességgel mind megtartom, semmit ellene nem teszek és nem is tétetek.
Sőt, még a Nemzetegyesítők esküjét is vállalom:
Sem a magánéletemben, sem a közéletben folytatott tevékenységem során soha olyat nem követtem el, ami miatt zsarolható lehetnék, vagy szégyenkezniük kellene azoknak, akik most megválasztottak! Nem voltam, nem vagyok és nem leszek tagja vagy megbízottja-ügynöke semmilyen nyílt vagy titkos társaságnak, szervezetnek, amely akadályozná, hogy minden erőmmel és tehetségemmel kizárólag a magyar nemzetet, a nép jólétét s hazámat szolgáljam!
Az eskütevő meggyőződése szerint: Áldás, v. Isten engem úgy segéljen!
SZEGED, 2023.04.01.
Az eskütevő és az esküt előolvasó kézjegye:
Comments