TEORÉMA (Deli Mihály szabadverse)

TEORÉMA

– Mit cipelsz abban a nagy batyuban, öreg? – így a kérdés

– A bűneimet – válaszolta

– És hová viszed?

– Csak viszem, viszem…

– Meddig?

– Amíg csak bírom

– Miért nem teszed le, úgy könnyebb lenne

– Igazad van, de akkor is jön mögöttem

– Fizesd ki, és mondd neki, hogy ne jöjjön

– Már mindent megpróbáltam, de hiába, nem szabadulhatok

– Ilyen erős?

– Már szinte összenőttünk

– Nem könnyű helyzet ez

– Nekem mondod?!

– De mi lesz a vége? Soha-soha nem szabadulhatsz meg tőle?

– Próbáltam fordítani a dolgon, és arra gondoltam, rajta meg én

   vagyok a teher. Hátha ő elébb fárad belém

– Na, és?!

– Hát, ezen dolgozom, ezért viszem

– És könnyül valamelyest?

– Nemigen, de már nem annyira reménytelen

– Mi lesz ennek a vége, öreg?!

– A csoda tudja. Lehet, hogy a végén együtt ugrunk

– Szép bukás lesz

– Csak megsúgom, abban reménykedem, a végére megjön az esze,

   elgyávul, elgyengül és nem ránt magával. Akkor otthagy

– Gondolod? Ha ilyen makacs, akkor csak úgy magadra hagy?

– Majd rúgok egy nagyot rajta, tőlem repülhet is, csak hagyjon

– És ha nem? Ha ő az erősebb?

– Áá, úgy látom, én jobban bírom, edzésben vagyok. Meg kell

   javulnia

– Ilyen jól ismered?

– Magamat? Hát persze

– Akkor bármikor letehetnéd

– Mondom, hiába, jön utánam

– Sakk-matt

– Bizony

– No, hát akkor csak kitartás, öreg

– …Fogy ám! Ez a csapda! Halkan mondom, már közel az út

   vége

– És?

– Mondom, az útnak vége lesz

– Jó. És tovább?!

– Ó, ó, gondolkozz el a kérdéseden

– Kacifántos ügy

– Mint minden fontos ügy

– Elég jól bírod

– Bele is öregedtem. De ez az út reményteli csábítása

A kép forrása: itt