TEREMTÉSSZIMULÁCIÓ (Deli Mihály szabadverse)
- szilajcsiko
- márc. 13.
- 2 perc olvasás
Fizikusok, kémikusok, biológusok, csillagászok
(és megfigyelőként: filozófusok, pszichológusok
opponensekként: egyházi emberek)
dugták össze fejüket az egyetemi laboratóriumban
hogy rekonstruálják a teremtés aktusát
Abban megegyeztek, hogy az ember
egyfelől bizonyíthatatlan eredetű szellemi lény
másfelől egy adatolható materiális „képződmény”
(lélek és anyag, vagyis gondolat és „sejtképződés”
azaz: valami megfoghatatlan
összekapcsolódva a racionális megfoghatósággal
noha a kutatások előrehaladtával
a ’bizonytalansági tényezők’ egyre hangsúlyosabbak)
A keletkezés módját próbálták előidézni
Megragadni azt a szituációt
amikor a lélek és a gondolat molekulákkal-atomokkal egyesül
amikor a tudat sejtelme
és a még leheletszerű „anyag” összekapcsolódik
Lépésről-lépésre, finoman araszoltak visszafelé
Az egyházi emberek tartósan opponáltak
(mondván: az ember megjelenése a cezúra
még akkor is, ha az egy elhúzódó időszak)
de nem hagyták el a laboratóriumot
A műszerek a mikrokozmikus végtelen mélye felé
s ugyanakkor saját műszaki határukig törtek
Már át- átléptek a mérhetetlenségbe
A legparányibb anyagi rész is elveszőben volt
Rezgések, sugárzások szellemivé váltak
Miközben a tudat és a gondolatok érzékekké alakultak
s az érzékek valami szenzuális szakadék irányába tartottak
A lélek az anyag „zsugorodásával” ellentétben
különös módon szétáradt a makrokozmikus térben
És ekkor előállt az a misztikus, időn kívüli pont
amikor a szellemi és az anyagi redukció
a végzetes megsemmisülés gyűrűje előtt összefonódva
egy pillanatra megdermedt
(Az egyházi emberek közül valaki ösztönösen azt suttogta:
„Ez lehet az Isten mosolya”)
A kísérlet vezetője felállt, és a döbbent résztvevőkkel közölte:
tovább nem juthatunk, ez a kezdet
a gyűrűn túl nincs jogosultságunk
S abban a pillanatban a nullpontot mutató műszerek megrezzentek
A mikronná zsugorodott valami milliomod része
szinte érzékelhetetlen sugárzást és hallhatatlan hangot
bocsájtott ki magából
A „lélekkel” áthatott „anyag”
az a már-már elveszett, semmivé visszabontott valami
a végleges megsemmisülés küszöbén váratlanul megfordult…!
Nőni kezdett, fejlődni, gyarapodni
(Még a műszerek is hitetlenkedve vacilláltak)
Az egész laboratórium lélegzetvisszafojtva
szívdobogva, (templomi) csendben meredt az inkubátorra
A kísérlet vezetője hosszú percek után halkan közölte:
Tisztelt kollégák!
Hogy ez kilenc hónapig, vagy egymillió évig fog tartani
azt pillanatnyilag nem tudhatjuk
Még a kimenetele is bizonytalan
Mindenesetre a híd áll, feszül, ível
Az út az úgynevezett semmiből, a nemtudjuk felé tart
Itt állunk
A hívő jelenlévők keresztet vethetnek
A hitetlenek kihúzhatják magukat, vagy fejet hajthatnak
A jegyzőkönyvet képességünk szerint, szakszerűen vezetjük
Kiértékelést egy későbbi időpontban tartunk
Javaslom, most húzódjunk vissza…
Kissé elszégyellve magát, diszkréten hátra lépett
A jelenlévők áhítatos csendben
selymes mosollyal hátra-hátrapillantva szétszéledtek
A gépek éteri finomsággal zúgtak
Az inkubátor langyos bölcsőjében a remény vágyakozása sejlett
A laboratóriumra halvány, csíramentes fény ereszkedett
Comments