top of page

TEREMTÉSSZIMULÁCIÓ (Deli Mihály szabadverse)

szilajcsiko


  

Fizikusok, kémikusok, biológusok, csillagászok

(és megfigyelőként: filozófusok, pszichológusok

opponensekként: egyházi emberek)

dugták össze fejüket az egyetemi laboratóriumban

hogy rekonstruálják a teremtés aktusát

Abban megegyeztek, hogy az ember

egyfelől bizonyíthatatlan eredetű szellemi lény

másfelől egy adatolható materiális „képződmény”

(lélek és anyag, vagyis gondolat és „sejtképződés”

azaz: valami megfoghatatlan

összekapcsolódva a racionális megfoghatósággal

noha a kutatások előrehaladtával

a ’bizonytalansági tényezők’ egyre hangsúlyosabbak)

A keletkezés módját próbálták előidézni

Megragadni azt a szituációt

amikor a lélek és a gondolat molekulákkal-atomokkal egyesül

amikor a tudat sejtelme

és a még leheletszerű „anyag” összekapcsolódik

Lépésről-lépésre, finoman araszoltak visszafelé

Az egyházi emberek tartósan opponáltak

(mondván: az ember megjelenése a cezúra

még akkor is, ha az egy elhúzódó időszak)

de nem hagyták el a laboratóriumot

A műszerek a mikrokozmikus végtelen mélye felé

s ugyanakkor saját műszaki határukig törtek

Már át- átléptek a mérhetetlenségbe

A legparányibb anyagi rész is elveszőben volt

Rezgések, sugárzások szellemivé váltak

Miközben a tudat és a gondolatok érzékekké alakultak

s az érzékek valami szenzuális szakadék irányába tartottak

A lélek az anyag „zsugorodásával” ellentétben

különös módon szétáradt a makrokozmikus térben

És ekkor előállt az a misztikus, időn kívüli pont

amikor a szellemi és az anyagi redukció

a végzetes megsemmisülés gyűrűje előtt összefonódva

egy pillanatra megdermedt

(Az egyházi emberek közül valaki ösztönösen azt suttogta:

„Ez lehet az Isten mosolya”)

A kísérlet vezetője felállt, és a döbbent résztvevőkkel közölte:

tovább nem juthatunk, ez a kezdet

a gyűrűn túl nincs jogosultságunk

S abban a pillanatban a nullpontot mutató műszerek megrezzentek

A mikronná zsugorodott valami milliomod része

szinte érzékelhetetlen sugárzást és hallhatatlan hangot

bocsájtott ki magából

A „lélekkel” áthatott „anyag”

az a már-már elveszett, semmivé visszabontott valami

a végleges megsemmisülés küszöbén váratlanul megfordult…!

Nőni kezdett, fejlődni, gyarapodni

(Még a műszerek is hitetlenkedve vacilláltak)

Az egész laboratórium lélegzetvisszafojtva

szívdobogva, (templomi) csendben meredt az inkubátorra

A kísérlet vezetője hosszú percek után halkan közölte:

Tisztelt kollégák!

Hogy ez kilenc hónapig, vagy egymillió évig fog tartani

azt pillanatnyilag nem tudhatjuk

Még a kimenetele is bizonytalan

Mindenesetre a híd áll, feszül, ível

Az út az úgynevezett semmiből, a nemtudjuk felé tart

Itt állunk

A hívő jelenlévők keresztet vethetnek

A hitetlenek kihúzhatják magukat, vagy fejet hajthatnak

A jegyzőkönyvet képességünk szerint, szakszerűen vezetjük

Kiértékelést egy későbbi időpontban tartunk

Javaslom, most húzódjunk vissza…

Kissé elszégyellve magát, diszkréten hátra lépett

A jelenlévők áhítatos csendben

selymes mosollyal hátra-hátrapillantva szétszéledtek

A gépek éteri finomsággal zúgtak

Az inkubátor langyos bölcsőjében a remény vágyakozása sejlett

A laboratóriumra halvány, csíramentes fény ereszkedett





Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page