2023. máj. 5.

Tudatunk védelme (9) – Történelempolitikailag megkésett és eltájolt békeharc III. (Sütő Gábor írása)

A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet

Előzmény:

Tudatunk védelme (9) – Történelempolitikailag megkésett és eltájolt békeharc I. 2023-04-26

Tudatunk védelme (9) – Történelempolitikailag megkésett és eltájolt békeharc II. (Sütő Gábor írása) 2023-04-26

Miféle Ukrajnát támogatunk?

A 9/11 óta nyíltan fellépő, „nem létezőnek” beállított háttérhatalom előtérbe tolt ügynökei az önmagát zsidózó Zelenszkijjel eljátszatják a megérkezett zsidó megváltó szerepét. Mióta látták, hogy képes a színpadon nagyközönség előtt meztelenül a nemi szervével megszólaltatni zongorabillentyűket, rávették, hogy a világszínpadon játszasson el ilyesmit – az ukránokéval; de ő maga vegyen fel legalább melegítőt. Melegítőben is jelenik meg a Fehér Házban és Brüsszelben is.

Az efféle feltűnőséget előtérbe helyezők rögvest meg is hívták a berlini, a velencei és a cannesi fesztiválra, a Goldan Globe gálára. Ám ő beszédet akart tartani az Oscar-díjátadókon is, csak ezt már két ízben is visszautasították. Mintha hinné, hogy nem a háttérhatalom által rábízott szerepet játssza, hanem ő a várva várt zsidó hadvezér, pap, király, messiás, aki a zsidó népet a világ urává teszi, istene pedig a gój népeket a lába elé térdelteti. A képét, Jézust helyettesítve, világszerte árusított imagyertyákon láthatjuk, feltüntetve, hogy az értük kapott pénz magához Zelenszkijhez kerül. Gyarapítva a nyolcszázezer dollárt érő jaltai luxusvillából, szülei hasonló izraeli elhelyezéséből (akikre a második világháborúból ismert brit SAS kommandó vigyáz) és számtalan más javakból álló vagyonát. Tette ezt vele a háttérhatalom nem azért, mintha komolyan gondolná mindazt, amit sugall neki, hanem attól tartva, hogy Ukrajna, önállóan, vagy a térségben eleve kínálkozó szövetségben állammá, netán még nemzetállammá fejlődhet. Ezért kellett olyan vezetőket az ukrán nép nyakára ültetni, akik másfélék, másféle országot szeretnének teremteni, s nem akarnak szövetséget a szomszédokkal. Zelenszkij meg is hirdette a második Izrael létrehozását ukrán földön, nem titkolva, hogy cionista terrorállamról álmodik. (Ld. Tudatunk védelme-8) Az olasz tv-ben pedig kifejtette, hogy céljai eléréséhez a fegyverküldés már nem elég, a világnak imádkoznia is kell egy ilyen Ukrajnáért, amely majd „egyesíti a világot.”

A világnak azonban nemcsak látnia, hanem kifogásolnia, elleneznie kellene a háttérhatalom leglényegesebb vonását képviselő, erőszakolt szabadkőműves-zsidó vonalvezetést. Az ukrán népet magáénak érző elnök és kormány nem tette volna katonai célpontokká a lakóház-tömböket, iskolákat, intézményeket és a bennük elhelyezetteket azáltal, hogy álcázásul hadi célokra használják. E rasszista politikai különítmény olyannyira nemzetidegen, hogy még a háború körülményei között sem hagyja cserben a nyerészkedő-haszonleső kalmár szelleme. Még az amerikai illetékesek is kénytelenek elismerni, a pénzügyi segélyek nagy része kézen-közön eltűnik (négyszázmillió dollárról beszélnek), s a fegyverek felét sem tudják nyomon követni. Magát Zelenszkijt és a tábornokait emlegetik önjelölt javadalmazottként. A nyugati sajtó szörnyülködik, hogy az ingyen kapott fegyvereket és segélyszállítmányokat eladják más államoknak. Ha ők mindezt kimondják, nem a levegőbe beszélnek, ezért nekünk sem kellene visszafogni magunkat. A világon egyedül nálunk törvényerőre emelt „intolerancia az antiszemitizmus ellen” azonban kifejezetten ezúttal is akadályozza, hogy tárgyilagosak lehessünk, adott esetben ezzel az ukrajnai, de nem ukrán kormánnyal szemben. Aki figyelemmel kíséri a háttérhatalom Zelenszkij által vezetett bandájának ukrajnai garázdálkodását, agresszióját az oroszok és minden más ott élő nép ellen, abban egy csepp kétely sem merülhet fel afelől, hogy a béke érdekében e konfliktusban sem az antiszemitizmussal, hanem a ki nem mondott, de szigorúan betartatott háttérhatalmi filoszemitizmussal szemben kell zéró toleranciát hirdetni.

Térjünk vissza a tudatunkra erőltetett, főbb ukranizáló tételekre: Szolidárisak vagyunk az ukrán néppel, elítéljük Putyin ok nélküli agresszióját, háborúját, megszavazunk minden szankciót, amit az EU megszavaz, és segítünk, befogadunk minden ukrán menekültet, s olyan béketervre van szükség, amely nem jár Oroszország győzelmével. – Elhagytuk az idézőjelet, mert az unalomig hangsúlyozott állítások szó szerint hallhatók, olvashatók vezető politikusoktól, politológusoktól. Nem is velük szándékozunk vitatkozni, hanem hazafias kötelezettségünk a hivatalosnak tűnő félreértelmezésekben eligazodni, eligazítani. Nem bocsátható meg, hogy csak a jelent látják (azt is torzítva), s törlik a múltat (elhallgatják az okokat), tévesen ítélik meg a jövőt (Ukrajna győzzön). Igaz, tévedésük lehet őszinte, ha ez mentségnek nem tekinthető is, s az is tudott, hogy a szövetségi rendszerbeli megkövetelt fegyelem és fenyegetés köti a kezüket. Valójában azonban ők azért vannak, hogy próbálkozzanak az igazság megismertetésével. Lássák, láttassák, amit a világ egyre inkább felismer. A szellemi-politikai dzsungelben bűn rá sem nézni az iránytűre.

„Szolidárisak vagyunk az ukrán néppel”.

Nem tisztázott e szolidaritás tartalma. Úgy tűnhet, nem Ukrajnával, nem az ukrajnai zsidó kormánnyal, hanem csak az ukrán néppel vagyunk szolidárisak, ami helyénvaló lenne. Bár a nép is túl általános fogalom, hiszen a többségükben egyértelműen velünk szembenálló minden szereplő beletartozik, akikkel nem lehetünk szolidárisak. A gyakorlat viszont félreérthetetlenül mutatja is, hogy a háttérhatalom által az ukrán nép nyakára ültetett nemzetidegenekkel vagyunk szolidárisak, akik pedig kimondottan ellenségként kezelnek bennünket. Népünk terhére Magyarország történetének legnagyobb humanitárius segítségét nyújtjuk érzelmi körítéssel – a nemzetidegenek és a háttérhatalom elleni harc helyett – a menekülést választó napi tízezreknek, sőt a belső menekülteknek is, azt sem tudva, kik ezek ma, s kik lesznek holnap. Segítségünket össznépinek feltüntetve, érzelmileg félrehangoljuk a közvéleményünket, eltájoljuk a tudatunkat, ami nagy felelőtlenség és vissza fog ütni. A nemzetidegen ukrajnai kormány EU-hoz és NATO-hoz csatlakozási törekvéseit a nyilvánosságot elkerülve éveken át csatornáztuk, egyengettük, még a V4-ekhez is közelítettük őket, gesztusok tucatjait tettük. Politikailag a fegyveres konfliktusban is kifejezetten melléjük álltunk, katonai-egészségügyi vonalon is segítő kapcsolatban állunk. Ukrán gyermekeket üdültetünk, sebesülteket ápolunk rendszeresen, félig-meddig ugyancsak titokban a közvéleményünk előtt. Nemzetközi fórumokon egyértelműen mellettük állunk ki. Döbbenetes, de a nemzetközi kapcsolatok általános gyakorlatával szemben szolidaritásunk nem kölcsönös, sőt cserébe hosszú évek óta fenyegetéseket kapunk. Az általános szólam tehát tartalmilag ez esetben is igencsak eltájoló. Kuleba ukrajnai külügyminiszter nemrég fenyegette meg a világot: „Kijevben minden választás fel van jegyezve”, azaz folyik a halál-lista vezetése, amelyre már nem egy magyar vezető politikust feljegyeztek! A magyar hazafiak tudják, mindez szembemegy a történelemmel, a magyar nemzeti érdekekkel, s ezt az illetékeseknek a tudomására hozzák.

Elítéljük Putyin ok nélküli agresszióját, háborúját.

Az oknélküliség emlegetése a múlt kirívóan érzelmeskedő hatásvadász eltörlése. Ezt az „okfejtést” főleg a világban hirtelen és nyilván nem ok nélkül megszaporodott, politikusokká előléptetett hölgyektől hallhajuk, akik között akadnak magyarok is. Ezzel az ugyancsak félrevezető fogalmazással lekicsinylik az orosz különleges hadművelet jelentőségét. Nem Putyin háborúja, hanem a katonai támaszpontokkal körülvett, a létében fenyegetett Oroszország nagyon is jogos megkésett ellenállása. És nem is háborúként, hanem FÁK-on belüli különleges hadműveletként indult, a NATO beavatkozása tette háborúvá. A helyes megértéshez különösen fontos látni, hogy e téves minősítés részét képezi a világméretű tudati késedelemnek. Ennek okán alakul úgy, ahogy alakul: a háttérhatalom, az USA, a NATO, Anglia gyengített uránfegyvert is tervez adni Zelenszkij kezébe. Már közös ukrán-NATO parancsnoki központ is van. De még a katonai szerepvállalásba önmagát mindinkább beleélő jelenlegi EU-vezetés is ráerőlteti tagállamait az Ukrajnát kivéreztető háborúra, amely világháborúvá nőhet át.

Megszavazunk minden szankciót, amit az EU megszavaz.

Addig szavazgattunk, míg elértük, hogy Oroszország besoroljon bennünket a barátságtalan országok közé. A teljesen egyoldalú elkötelezett segítségünket élvező 2014 utáni ukrajnai kormányok ugyanilyen besorolásunkat már rég megejtették. De – ahogy nem akárkitől hallhattuk – tettünk még egyet s mást, amik nem kerültek bele a hírekbe, de segítették Ukrajnát katonai vonalon. Legutóbb még a Magyar Nemzet is előrukkolt a „Hemzsegnek az orosz kémek Európában a kiutasítások után is” cikkel, amelyben elszörnyülködik, hogy házastársak is kémkedtek, kettős életet is éltek, stb. Várjuk a következő részletes konkrét elemzésüket arról, hogy az amerikaiaknak meg a NATO-nak miért nem kell még kémkedniük sem Magyarországon ahhoz, hogy mindent megtudjanak, amire csak kíváncsiak. Megírása sokkal kevesebb kutatómunkát igényel, mint az említett cikké.

Segítünk, befogadunk minden ukrán menekültet.

Sorozatunk előző fejezeteiben rámutattunk, minden tekintetben túlzó, a magyarság terhére, sőt nevében történik. A napokban még Magyarország elnöke is elismerte, „erőnkön felül segítjük a menekülteket.”

Olyan béketervre van szükség, amely nem jár Oroszország győzelmével.

A történelempolitikai szemlélet megköveteli, hogy sem egy ország, sem egy kormány, sem egyetlen vezető politikus ne értékelje túl a történelemben betöltött szerepét. Viszont lássa helyesen a történteket, beleértve a nagyhatalom Oroszország szerepét. A Századvég közvélemény kutatása szerint a magyarok 91 százaléka is azonnali befejezést és békét akar. Mindössze 7 százalék folytatná a fegyveres harcot Oroszország legyőzéséig, 62 százalék gondolja, hogy egyik fél sem kerülhet ki győztesen. 70 százalék szerint a szankciók károkat okoztak Európának és Magyarországnak. Következtetése: a magyar kormány orosz-ukrán válsággal kapcsolatos politikája nemcsak összhangban van a többség elvárásaival, hanem egységes nemzeti álláspontnak tekinthető. Hajlanánk az egyetértésre, de innen is hiányzik egy lényeges adat, éspedig, hogy mennyien folytatnák a harcot Zelenszkij legyőzéséig. De enélkül is sokat mond, hogy mindössze 7 százalék folytatná a harcot Oroszország legyőzéséig, ami nagyobb történelempolitikai tudatra utal, mint azon politikusoké, akik kimondva, kimondatlanul, de Oroszország győzelmétől tartanak leginkább.

Nem hihető, hogy senki nem látja, ám mégsem mondja ki senki azt sem, hogy az orosz lépés egyben világpolitikai jelentőségű, mert az első komoly fegyveres szembefordulás a háttérhatalom nyomulásával. Akárki legyen, vezessék bármily érzések, s még ha a világméretű félrevezetés miatt nem is gondolta át, miről beszél, megbocsáthatatlan történelmi felelőtlenség, ha e harcban vezetőposztot elfoglalók nem az emberpárti oldalon állnak, s még hirdetik is, hogy nem ennek az oldalnak, hanem a háttérhatalomnak kell győznie.