Üdv, Spartacus a nevem, és elegem van ebből. Tudós elemzés a Covid-hadjáratról II. (Szilaj Csikó)
Nem tudjuk, ki a Spartacus név mögé rejtőző szerző, de nyilván jó oka van rá, hogy nem fedte fel kilétét. És már önmagában véve ez a tény jól mutatja, hogy fasiszta diktatúrában él – az Amerikai Egyesült Államokban –, hiszen a munkáját, megélhetését, a létét veszélyeztetné, ha a neve alatt küldte volna szét ezt az írást. De ahhoz nem férhet kétség, hogy tisztességes, hivatásának élő és ahhoz jól értő, emberséges tudós, és e tulajdonságai toronymagasan emelik Merkely Béla, Szlávik János, Rusvai Miklós, Boldogkői Zsolt és a többi erkölcsi nulla fölé. (– a Szerk.)
Az I. rész itt olvasható:
A COVID-19 átvitele
A COVID-19-et a levegő szállítja. A WHO Kína malmára hajtotta a vizet, amikor azt állította, hogy a vírus csak cseppfertőzéssel terjed. A mi CDC-nk [az USA egészségügyi és betegségmegelőzési hivatala – a szerk.] azt az abszurditást állította, hogy a fertőzés többnyire fizikai érintkezés útján terjed. Márpedig ez fizikailag lehetetlen, annyira gyorsan terjedt át a betegség Wuhanból a világ többi részére.
Hogy a fizikai érintkezés az elsődleges terjedési mód, ez a nevetséges hiedelem vezetett a felszínek fertőtlenítésének eljárásrendjéhez, időt, energiát, termelékenységet és fertőtlenítőszert pazarolva.
A kétméteres távolságtartás irányelve teljesen haszontalan. Ahhoz, hogy valaki megvédje magát egy levegőben terjedő vírustól, legalább 15 láb (4,57 méteres) távolságra kell, hogy elkerülje a fertőzött személyt. Ebből a szempontból nézve nincs biztonságos tömegközlekedési eszköz. A sebészeti maszkok nem védik meg önt a levegőben terjedő vírusoktól. A vírus túl kicsi, a szűrőközeg rései pedig túl nagyok ahhoz, hogy kiszűrjék. Elfoghatják a légzőszervekből kirepülő cseppeket, és ezzel megakadályozhatják, hogy a vírus kiáradjon valakiből, aki beteg, de nem szűrik meg a fertőzést hordozó párák felhőit, így azt sem védik meg, aki belesétál egy ilyen felhőbe.
A vírus elleni védelem minimális szintje a szó szoros értelmében egy P100-as légzőkészülék, egy PAPR/CAPR, vagy egy 40 mm-es NATO CBRN légzőkészülék, ideális esetben párosítva a teljes testet fedő tyvek vagy tychem ruhával, kesztyűvel és bakanccsal, az összes lyuk és rés leragasztva.
Az élő SARS-CoV-2 potenciálisan kimutatható a szennyvízelvezető csatornákban, és előfordulhat orális-fekális átvitel. A 2003-as SARS-járvány kitörésekor az Amoy Gardensben történt esetben több száz ember a lakása padlózatában levő szennyvíz-összefolyókból felszálló székletkipárolgástól fertőződött meg.
A COVID-19 elleni oltások veszélyei
A COVID-19 ellen kifejlesztett vakcinák nem sterilizálnak, és nem akadályozzák meg a fertőzést és a fertőzés átvitelét. „Lyukas” vakcinák. Ez azt jelenti, hogy megszüntetik a vírusra nehezedő, abba az irányban ható evolúciós [értsd: szelekciós – a szerk.] nyomást, hogy váljék kevésbé halálossá. Ez azt is jelenti, hogy a beoltottak tökéletes hordozók. Más szóval, a beoltottak jelentenek veszélyt a be nem oltottakra, nem pedig fordítva. A jelenleg használatban lévő COVID-19-vakcinák mindegyikét rendkívül felgyorsítva és csak csekély mértékig vizsgálták. Bár úgy tűnik, hogy a betegségek súlyosságát korlátozzák, ezen vakcinák hosszú távú biztonsági jellemzői továbbra is ismeretlenek.
Némelyek úgynevezett „vakcinák” közül olyan új, nem tesztelt technológiát használnak, amelyet még soha nem alkalmaztak vakcinákban. A hagyományos vakcinák legyengített vagy elölt vírust használnak az immunválasz serkentésére. A Moderna- és a Pfizer-BioNTech-vakcinák nem. Ezek lényegüket tekintve intramuszkuláris [izomba beadandó] injekciók, melyek lipid nanorészecskékből álló, hírvivő RNS-sel feltöltött szuszpenziót tartalmaznak. Ezek a részecskék úgy váltanak ki immunválaszt, hogy endocitózis útján összeolvadnak a vakcina befogadójának vállában lévő sejtekkel, kiengedik mRNS-rakományukat az említett sejtekbe, majd a sejtekben levő riboszómákat arra használják, hogy zavartalanul módosított SARS-CoV-2 tüskefehérjéket szintetizáljanak.
Ezek a módosított tüskefehérjék ezután a sejt felszínére vándorolnak, és ott rögzülnek a helyükön egy sejtmembránon túli területen. Az adaptív immunrendszer észleli a nem emberi vírusfehérjét, amelyet ezek a sejtek termeltek, majd ellene antitesteket hoz létre. Ennek célja, hogy védelmet nyújtson a vírus ellen azzal, hogy az adaptív immunrendszert megtanítja a vírus felismerésére és antitesteket termeltet vele a szóban forgó vírus tüskéi ellen. A J&J és az AstraZeneca vakcinái hasonlóan működnek, de lipid nanorészecske helyett adenovírus vektort használnak a genetikai anyag bejuttatására. Ezeket a vakcinákat HEK-293 és PER.C6 magzati sejtvonalak segítségével állították elő vagy validálták, ezt pedig bizonyos vallási meggyőződésű emberek határozottan ellenezhetik.
A SARS-CoV-2 tüske önmaga is rendkívül patogén fehérje. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a veszélyt, melyet ennek a fehérjének az emberi szervezetbe való bevitele jelent.
A vakcinagyártók azt állítják, hogy a vakcina a váll sejtjeiben marad, és a SARS-CoV-2 tüskéje, amelyet ezek a sejtek termelnek és fejeznek ki a vakcina genetikai anyagából, ártalmatlan és inert, ugyanis a tüske szekvenciájába prolinokat illesztettek be, hogy stabilizálják azt a prefúziós konformációban, megakadályozva ezzel, hogy a tüske aktívvá váljon és más sejtekkel összeolvadjon. Csakhogy egy Japánból származó farmakokinetikai vizsgálat kimutatta, hogy a Pfizer lipid nanorészecskéi és mRNS-e nem maradtak a vállban, sőt felhalmozódtak számos szervben, beleértve a szaporítószerveket és a mellékveséket is, ez pedig azt jelenti, hogy a módosított tüske a szó szoros értelmében mindenhol termelődik. Ezek a lipid nanorészecskék anafilaxiás rohamot válthatnak ki néhány szerencsétlen emberben, de sokkal aggasztóbb a tüske több szomatikus sejtvonalban, távol az injekció beadásának helyétől való, szabályozatlan termelődése, és az is aggasztó, hogy ennek ismeretlenek a következményei.
A küldönc RNS általában rögtön az után elbomlik, hogy a szervezetben létrejött, és egy riboszóma fehérjévé alakítja át. A COVID-19 vakcina mRNS-ét a testen kívül termelik, jóval azelőtt, hogy egy riboszóma átalakítaná. A köztes időben jócskán megrongálódhat, ha nem óvják meg ettől. Ha egy riboszóma megpróbálja átalakítani az mRNS egy sérült szálát, a folyamat megakadhat. Ilyen esetben a riboszóma használhatatlanná válik a fehérjék átalakítására, mert az mRNS egy darabja megreked benne, mint egy minden pontján átlyuggatott lyukkártya („csipkekártya”) egy régi lyukkártya-olvasóban. Az egészet meg kell tisztítani, új riboszómákat kell szintetizálni és azokkal leváltani a használhatatlanná vált riboszómát. A csekély riboszómaciklusú sejtekben, mint amilyenek például az idegsejtek, ez csökkentett fehérjeszintézishez, citopátiás hatásokhoz és neuropátiához vezethet.
Némely fehérjének, köztük a SARS-CoV-2 tüskének proteolitikus hasadási helyei vannak. Ezek lényegükben véve olyanok, mint a kicsi pontozott vonalak, amelyek azt mondják, hogy "itt vágd el", és ezek vonzzák az élő szervezet saját proteázait (lényegében a molekuláris ollót), hogy elvágják őket. Megvan a lehetősége annak, hogy az S1 proteolitikusan lehasadjon az S2-ről, azt okozva, hogy az aktív S1 elússzon, bele a véráramba, eközben pedig elhagyja az S2 „kocsányát”, amely be van ágyazódva a proteint termelő sejt membránjába.
A SARS-CoV-2 tüskének van egy szuperantigén régiója (SAg), amely rendkívül erős gyulladást kelthet.
Egy tanulmány szerint a tüske elleni antitestek autoantitestként működnek, és a szervezet saját sejtjeit támadják meg. A COVID-19 vakcinával immunizáltakban vérrögök, szívizomgyulladás, Guillain-Barre-szindróma, Bell-bénulás alakult ki, fellobbant a szklerózis multiplex, és ez azt jelzi, hogy a vakcina az egészséges szövetek elleni autoimmun reakciókat kelt.
A SARS-CoV-2 tüskéje nem csak az ACE2-receptorokhoz kötődik. Úgy vélik, hogy vannak olyan régiói, amelyek a baziginhez kötődnek, az integrinekhez, a neuropilin-1-hez és még bakteriális lipopoliszacharidokhoz is. A SARS-CoV-2 tüskéje önmagában is képes potenciálisan kötődni ezek bármelyikéhez, és ligandumként működhet, ezzel elindítva egy pontosabban behatárolatlan és valószínűleg nagyon erős gyulladásos sejtaktivitást.
A SARS-CoV-2 tüskéje egy szokatlan PRRA szakaszt tartalmaz, amely egy furinhasítási helyet alkot. A furin mindenütt jelenlévő humán proteáz, ez teszi a tüskét ideális tulajdonságúvá, magas fokú sejttropizmust [sejtreakciós képességet – a ford.] biztosítva neki. A SARS-CoV-2-vel rokon, természetben előforduló SARS-szerű koronavírusoknak nincs ilyen tulajdonságuk, ez a vírust rendkívül gyanússá teszi, és talán emberi belepiszkálásnak a jele.
A SARS-CoV-2 tüskéjének van egy prionszerű tartománya, amely fokozza fertőzőképességét.
A tüske S1 RBD kötődhet a heparinkötő fehérjékhez és elősegítheti az amiloid-aggregációt. Ez Parkinson-kórhoz, Lewy-testes demenciához, korai Alzheimer-kórhoz vagy más egyéb neurodegeneratív betegségek kialakulásához vezethet. Ez igencsak aggasztó, mert a SARS-CoV-2 S1 képes megrongálni a vér–agy-gátat és áthatolva rajta bejutni az agyba. Ráadásul képes megnövelni a vér–agy-gát áteresztőképességét más molekulák számára.
A SARS-CoV-2, akárcsak más béta-koronavírusok, okozhat Dengue-szerű ADE-t, vagyis okozhatja a betegség antitest-függő fokozódását. Akik nem tudnák: némely vírusoknak, köztük a béta-koronavírusoknak van egy ADE [antitestfüggő fokozás] nevű képességük. Ezenfelül pedig van valami, amit eredeti antigén-bűnnek neveznek. Megfigyelték, hogy a szervezet inkább termel antitesteket egy vírus korábban előfordult törzseinek alapján, mint azok ellen, amelyekkel újonnan találja magát szemben. Az ADE jelensége miatt a korábbi fertőzésből származó antitestek a vírus fehérjemutációi miatt elvesztik semlegesítő képességüket. Ezek a nem semlegesítő antitestek aztán trójai falóként működnek, lehetővé téve az élő, aktív vírusnak azt, hogy bejusson a makrofágokba ezeknek Fc-receptor-útvonalain keresztül, ezzel lehetővé téve a vírusnak, hogy megfertőzze azokat az immunsejteket, amelyeket korábban nem tudott volna. Tudvalevő, hogy ez a Dengue-láz esetében is előfordult már; ha valaki megbetegszik a Dengue-lázban, meggyógyul, majd elkap egy másik törzset, akkor nagyon, nagyon megbetegedhet. Ha valakit beoltanak a SARS-CoV-2 eredeti, wuhani törzséből származó vírus tüskefehérjére alapuló mRNS-sel, és aztán megfertőződik a vírus valamely későbbi, mutálódott törzsével, súlyosan megbetegedhet. Más szóval lehetséges, hogy a vakcinák érzékenyítenek valakit a betegségre.
Ennek egyik példája a közelmúltból a következő: A Sanofi Dengvaxia nevű, Dengue elleni vakcinája azért bukott meg, mert immunszenzitizációt [„immunérzékenyítést”] okozott azokban az emberekben, akiknek az immunrendszerük még nem volt kitéve a Dengue kórokozójának. A SARS-CoV ellen immunizált és a SARS-CoV-2 közeli rokonával megfertőzött egerekben immunszenzitizáció és Th2 immunpatológia fejlődött ki, és eozinofil infiltráció alakult ki a tüdejükben.
Azt mondták nekünk, hogy a SARS-CoV-2 mRNS-vakcinák nem integrálhatók az emberi genomba, mert a küldönc RNS nem alakítható vissza DNS-é. Ez hamis állítás. Vannak az emberi sejtekben LINE-1 retrotranszpozonoknak nevezett elemek, és ezek endogén reverz transzkripcióval valóban képesek az mRNS-t integrálni a humán genomba. Mivel az oltóanyagokban használt mRNS stabilizálva van, tovább időzik a sejtekben, növelve ezzel annak valószínűségét, hogy ez megtörténjék. Ha a SARS-CoV-2 tüske génje integrálódik a genomnak egy olyan részébe, amely nem „néma” [a DNS nem kódoló fonalát nevezik a genetikában „némának”], és ténylegesen termel egy fehérjét, lehetséges, hogy akik megkapják ezt a vakcinát, folyamatosan kitermelhetik a SARS-CoV-2 tüskéjét szomatikus sejtjeikből, egészen életük végéig.
Azzal, hogy az embereket olyan vakcinával oltják be, amely zavartalanul termel tüskét a szervezetükben, egy patogén fehérjével oltják be őket. Egy méreganyaggal, mely hosszantartó gyulladást, szívproblémákat okozhat, és növeli a rákos megbetegedések kockázatát. Hosszú távon ez potenciálisan idő előtti, korai neurodegeneratív betegséghez vezethet. Senkit, de senkit sem szabadna arra kényszeríteni, semmilyen körülmények között, hogy elfogadja ezt a vakcinát, és bizony az oltási kampányt azonnal le kell állítani.
(Szilaj Csikó fordítás, M. J.)
Következik:
Kapcsolódó írásunk:
A második rész szakirodalmi hivatkozásai
A COVID-19-et a levegő szállítja. A WHO Kína malmára hajtotta a vizet, amikor azt állította, hogy a vírus csak cseppfertőzéssel terjed. A mi CDC-nk [az USA egészségügyi és betegségmegelőzési hivatala – a szerk.] azt az abszurditást állította, hogy a fertőzés többnyire fizikai érintkezés útján terjed. Márpedig ez fizikailag lehetetlen, annyira gyorsan terjedt át a betegség Wuhanból a világ többi részére:
Hogy a fizikai érintkezés az elsődleges terjedési mód, ez a nevetséges hiedelem vezetett a felszínek fertőtlenítésének eljárásrendjéhez, időt, energiát, termelékenységet és fertőtlenítőszert pazarolva:
A kétméteres távolságtartás irányelve teljesen haszontalan. Ahhoz, hogy valaki megvédje magát egy levegőben terjedő vírustól, legalább 15 láb (4,57 méteres) távolságra kell, hogy elkerülje a fertőzött személyt. Ebből a szempontból nézve nincs biztonságos tömegközlekedési eszköz:
A sebészeti maszkok nem védik meg önt a levegőben terjedő vírusoktól. A vírus túl kicsi, a szűrőközeg rései pedig túl nagyok ahhoz, hogy kiszűrjék. Elfoghatják a légzőszervekből kirepülő cseppeket, és ezzel megakadályozhatják, hogy a vírus kiáradjon valakiből, aki beteg, de nem szűrik meg a fertőzést hordozó párák felhőit, így azt sem védik meg, aki belesétál egy ilyen felhőbe:
A vírus elleni védelem minimális szintje a szó szoros értelmében egy P100-as légzőkészülék, egy PAPR/CAPR, vagy egy 40 mm-es NATO CBRN légzőkészülék, ideális esetben párosítva a teljes testet fedő tyvek vagy tychem ruhával, kesztyűvel és bakanccsal, az összes lyuk és rés leragasztva (végszükség esetén a sebészeti maszkok módosíthatók vagy viselhetők speciális módon a szűrés hatásának fokozására):
Az élő SARS-CoV-2 potenciálisan kimutatható a szennyvízelvezető csatornákban, és előfordulhat orális-fekális átvitel:
A 2003-as SARS-járvány kitörésekor az Amoy Gardensben történt esetben több száz ember a lakása padlózatában levő szennyvíz-összefolyókból felszálló székletkipárolgástól fertőződött meg (némileg jogos aggodalom az, hogy a COVID-19 is ugyanígy terjedhet, minthogy hasonlít a SARS-hoz):
A COVID-19 ellen kifejlesztett vakcinák nem sterilizálnak, és nem akadályozzák meg a fertőzést és a fertőzés átvitelét. „Lyukas” vakcinák. Ez azt jelenti, hogy megszüntetik a vírusra nehezedő, abba az irányban ható evolúciós [értsd: szelekciós – a szerk.] nyomást, hogy váljék kevésbé halálossá. Ez azt is jelenti, hogy a beoltottak tökéletes hordozók. Más szóval, a beoltottak jelentenek veszélyt a be nem oltottakra, nem pedig fordítva:
A jelenleg használatban lévő COVID-19-vakcinák mindegyikét rendkívül felgyorsítva és csak csekély mértékig vizsgálták. Bár úgy tűnik, hogy a betegségek súlyosságát korlátozzák, ezen vakcinák hosszú távú biztonsági jellemzői továbbra is ismeretlenek:
Némelyek úgynevezett „vakcinák” közül olyan új, nem tesztelt technológiát használnak, amelyet még soha nem alkalmaztak vakcinákban. A hagyományos vakcinák legyengített vagy elölt vírust használnak az immunválasz serkentésére. A Moderna- és a Pfizer-BioNTech-vakcinák nem. Ezek lényegüket tekintve intramuszkuláris [izomba beadandó] injekciók, melyek lipid nanorészecskékből álló, küldönc RNS-sel feltöltött szuszpenziót tartalmaznak:
Ezek a részecskék úgy váltanak ki immunválaszt, hogy endocitózis útján összeolvadnak a vakcina befogadójának vállában lévő sejtekkel, kiengedik mRNS-rakományukat az említett sejtekbe, majd a sejtekben levő riboszómákat arra használják, hogy zavartalanul módosított SARS-CoV-2 tüskefehérjéket szintetizáljanak:
Ezeket a vakcinákat HEK-293 és PER.C6 magzati sejtvonalak segítségével állították elő vagy validálták, ezt pedig bizonyos vallási meggyőződésű emberek határozottan ellenezhetik:
Csakhogy egy Japánból származó farmakokinetikai vizsgálat kimutatta, hogy a Pfizer lipid nanorészecskéi és mRNS-e nem maradtak a vállban, sőt felhalmozódtak számos szervben, beleértve a szaporítószerveket és a mellékveséket is, ez pedig azt jelenti, hogy a módosított tüske a szó szoros értelmében mindenhol termelődik:
Ezek a lipid nanorészecskék néhány szerencsétlen emberben anafilaxiás rohamot válthatnak ki:
A küldönc RNS általában rögtön az után elbomlik, hogy a szervezetben létrejött, és egy riboszóma fehérjévé alakítja át. A COVID-19 vakcina mRNS-ét a testen kívül termelik, jóval azelőtt, hogy egy riboszóma átalakítaná. A köztes időben jócskán megrongálódhat, ha nem óvják meg ettől. Ha egy riboszóma megpróbálja átalakítani az mRNS egy sérült szálát, a folyamat megakadhat:
Némely fehérjének, köztük a SARS-CoV-2 tüskéjének proteolitikus hasadási helyei vannak. Ezek lényegükben véve olyanok, mint a kicsi pontozott vonalak, amelyek azt mondják, hogy "itt vágd el", és ezek vonzzák az élő szervezet saját proteázait (lényegében a molekuláris ollót), hogy elvágják őket. Megvan a lehetősége annak, hogy az S1 proteolitikusan lehasadjon az S2-ről, azt okozva, hogy az aktív S1 elússzon, bele a véráramba, eközben pedig elhagyja az S2 „kocsányát”, amely be van ágyazódva a proteint termelő sejt membránjába:
A SARS-CoV-2 tüskének van egy szuperantigén régiója (SAg), amely rendkívül erős gyulladást kelthet:
Egy tanulmány szerint a tüske elleni antitestek autoantitestként működnek, és a szervezet saját sejtjeit támadják meg:
A COVID-19 vakcinával immunizáltakban vérrögök, szívizomgyulladás, Guillain-Barre-szindróma, Bell-bénulás alakult ki, fellobbant a szklerózis multiplex, és ez azt jelzi, hogy a vakcina az egészséges szövetek elleni autoimmun reakciókat kelt:
A SARS-CoV-2 tüskéje nem csak az ACE2-receptorokhoz kötődik. Úgy vélik, hogy vannak olyan régiói, amelyek a baziginhez kötődnek, az integrinekhez, a neuropilin-1-hez és még bakteriális lipopoliszacharidokhoz is:
A SARS-CoV-2 tüskéje önmagában is képes potenciálisan kötődni ezek bármelyikéhez, és ligandumként működhet, ezzel elindítva egy pontosabban behatárolatlan és valószínűleg nagyon erős gyulladásos sejtaktivitást:
A SARS-CoV-2 tüskéje egy szokatlan PRRA szakaszt tartalmaz, amely egy furinhasítási helyet alkot. A furin mindenütt jelenlévő humán proteáz, ez teszi a tüskét ideális tulajdonságúvá, magas fokú sejttropizmust [sejtreakciós képességet – a ford.] biztosítva neki. A SARS-CoV-2-vel rokon, természetben előforduló SARS-szerű koronavírusoknak nincs ilyen tulajdonságuk, ez a vírust rendkívül gyanússá teszi, és talán emberi belepiszkálásnak a jele:
A SARS-CoV-2 tüskéjének van egy prionszerű tartománya, amely fokozza fertőzőképességét:
A tüske S1 RBD kötődhet a heparinkötő fehérjékhez és elősegítheti az amiloid-aggregációt. Ez Parkinson-kórhoz, Lewy-testes demenciához, korai Alzheimer-kórhoz vagy más egyéb neurodegeneratív betegségek kialakulásához vezethet:
Ez igencsak aggasztó, mivel a SARS-CoV-2 S1 képes áthatolni a vér–agy-gáton és bejutni az agyba. Képes megnövelni a vér–agy-gát áteresztőképességét önmaga és más molekulák számára azzal, hogy rövid úton megsérti és szétzúzza:
A SARS-CoV-2 hasonlóan más béta-koronavírusokhoz, okozhat Dengue-szerű ADE-t, vagyis okozhatja a betegség antitest-függő fokozódását:
Van egy eredeti antigén-bűnnek nevezett jelenség. Megfigyelték, hogy a szervezet inkább termel antitesteket egy vírus korábban előfordult törzseinek alapján, mint azok ellen, amelyekkel újonnan találja magát szemben:
Az ADE jelensége miatt a korábbi fertőzésből származó antitestek a vírus fehérjemutációi miatt elvesztik semlegesítő képességüket. Ezek a nem semlegesítő antitestek aztán trójai falóként működnek, lehetővé téve az élő, aktív vírusnak azt, hogy bejusson a makrofágokba ezeknek Fc-receptor-útvonalain keresztül:
Lehetséges, hogy a vakcinák érzékenyítenek valakit a betegségre. Ennek egyik példája a közelmúltból a Sanofi Dengvaxia nevű, Dengue elleni vakcinája. Ez azért bukott meg, mert immunszenzitizációt [„immunérzékenyítést”] okozott azokban az emberekben, akiknek az immunrendszerük még nem volt kitéve a Dengue kórokozójának:
A SARS-CoV ellen immunizált és a SARS-CoV-2 közeli rokonával megfertőzött egerekben immunszenzitizáció és Th2 immunpatológia fejlődött ki, és eozinofil infiltráció alakult ki a tüdejükben:
Azt mondták nekünk, hogy a SARS-CoV-2 mRNS-vakcinái nem integrálhatók az emberi genomba, mert a küldönc RNS nem alakítható vissza DNS-é. Ez hamis állítás. Vannak az emberi sejtekben LINE-1 retrotranszpozonoknak nevezett elemek, és ezek endogén reverz transzkripcióval valóban képesek az mRNS-t integrálni a humán genomba:
Kommentare