Ufók, angyalok, kapcsolatfelvétel (Hosszú Zoltán igehirdetése)

6 nappal ezelőtt

Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. (1Thessz. 5,22)

Mindnyájunknak van küldetése. Ez egyúttal lehetőség, talentum, amit jó, ha kamatoztatunk.

Tiszteletben tartva a küldetésemet, és a családomban történt érintettségem miatt is, szeretném megosztani a földönkívüli létformákkal kapcsolatos információimat mindazokkal, akik erre nyitottak. Ezt aktualitása miatt is egyre sürgetőbbnek érzem.

Tudom nem kitaposott úton járok, és nem szükséges a leírtakkal egyetérteni. Kellő szerénységgel, célom és vágyam közgondolkodásunk kiszélesítése és átalakítása. Ezért egyrészt a tisztánlátás, másrészt az ismeretterjesztés miatt teszem.

Az emberiség jelenlegi tudatossági szintje csak ideig-óráig tartható. A tudatlanság és a félelem okozta bezárkózás sötétjébe Fény árad. Emiatt a régi, romos világunk haldoklik, rothadó oszlopai a pusztulás szakadékába omlanak.

Az hogy ezekben a bibliai időkben élhetünk, nekünk, földi embereknek megtiszteltetés, kiváltság és felelősség. Mert mi ‒ különösen mi, magyarok ‒ vagyunk az igazság élharcosai a nagy Apokalipszisben, akkor, amikor a Fény feltárul és a Föld emberisége felszabadul... történelme során először.

Mi vagyunk azok, akikre vártunk! Mi vagyunk azok, akik végre ráébredünk valódi méltóságunkra és hatalmunkra, hogy kézbe vegyük saját sorsunkat.

Bár a háttérhatalmi struktúrák mindent megtesznek, hogy szikrázó port szórjanak a szemünkbe ‒ mivel csak így tudnak irányítani ‒, de ez az utolsó kártyájuk. Csak akkor irányíthatnak, ha beleegyezünk... mert a félelem beleegyezés. Amikor szabad akaratunkból úgy döntünk, hogy nem félünk, akkor már győztünk.

Az idők hajnala óta nagy kérdés az ember számára, hogy „vajon csak mi élünk a hatalmas Univerzumban?”. Az éjszakai égboltra nézve sok elődünk kereste a választ erre a kérdésre.

Így érkezünk el témánkhoz, az egünkön repdeső ismeretlen űrjárművekhez, az Ufókhoz!

Ez a most már tagadhatatlan jelenség sokakat értetlenséggel tölt el, mások hitetlenek, de egyeseknek mindez izgalmas és érdekes.

Most már tudjuk, hogy a földönkívüli élet igazságát eltitkolták, és azt is, hogy ezek a lények milyen viszonyban vannak velünk, emberekkel. Ennek következménye, hogy azt gondoljuk: mi vagyunk az egyetlen élet ebben a naprendszerben, ebben a galaxisban.

Az a gondolat, hogy a világmindenségben egyedül vagyunk, egyszerre komikus és logikátlan. Hisz a mi létezésünk bizonyíték arra, hogy más bolygókon is van élet.

Valójában az Univerzum hemzseg az élettől! Tele van élettel! Sőt az Univerzum maga az anyagban megnyilvánult Élet. Tehát nem lehetünk, nem vagyunk egyedül.

Emiatt kérdések merülhetnek fel bennünk. Olyan kérdések, hogy kik a látogatók, honnan jönnek és mit akarnak. És mi mit kezdünk velük? Mit kezdünk azzal a tevékenységgel, amely a Föld légkörében és Földünkön zajlik? Mire jó ez a tapasztalat?

Az alábbiakban ‒ többek között ‒ a helyes hozzáállásról, a kapcsolatfelvételről és szándékokról fogok szólni, olykor az Írásból idézve.

2012-ben a Föld bolygó belépett abba a kozmikus térbe és időbe, amit a megvilágosodás Isteni Terének és Idejének lehet nevezni. Amellett, hogy ennek az új területnek és időnek a Fénye visszavonulásra kényszeríti a Sötét Erőket, egyúttal alkalmat teremt arra, hogy „mások” is ‒ nevezzük csillagokból jött látogatóknak ‒ becsatlakozzanak hozzánk. Ennek a nyilvánosságra hozatala az utóbbi években már elkezdődött, és az idő múlásával, fokozatosan történik. Vannak, akik látják ezt, és már sokan ismerik.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben az Isteni Időben világunk olyan új fogalmakat és a tudatosság olyan szintjeit fedezi fel, amelyeket eddig nem ismertünk. Miközben felderítjük tudatunk tágabb dimenzióit, ezt a fényt és rezgést kisugározzuk. Tudatosságunk tágul, és egyre mélyebbre merülünk önmagunkba, és felfedezzük azt a legyőzhetetlen Belső Erőt, amely lényünk középpontjában nyugszik. A tudatosságnak ezt a fényét a látogatók meghívásnak veszik és ezért lépnek kapcsolatba velünk. Ezért hallunk és látunk egyre több hírt az Ufókról.

Kik vagyunk és kik nem vagyunk

Először fontos tisztázni az alapállást.

Itt elvont gondolatsorok következnek, amelyek a hit hiányában talán nehezen követhetők, de ha sikerül, és e gondolatokat gyakorlatba ültetjük, olyan nézőpont-változást eredményez, amely a szabadságra vezet.

Isten Örök, Van és Él, ezáltal a Lélek is, amely Belőle egy rész, Örök, Van és Él. Amint a házon belüli levegő része a bolygó levegőjének és egy vele, úgy a Lélek, mint Rész sincs elkülönülve az Egésztől, Istentől, hanem egy Vele. Így a világ, amit magunkban hordozunk maga Isten, az Örök Valóság.

Ez a Szellemi Valóság sokkal fontosabb, mint az a jelenségvilág, amely körülvesz minket, mert az a Mulandóság. Tehát az igazság nem kívül van.

Ez azt jelenti, hogy minden, ami kívülről jön, nem mi vagyunk.

A Mulandóság, vagyis a jelenségvilág, mint Tükör, képekben mutatja, visszatükrözi azt, ami bennünk van. E képek a saját teremtett körülményeink, a világunk. (Ezért szoktuk mondani, hogy a körülmények tükrében). E képek hol csábítóak, hol félelemkeltőek, és mivel e képeknek teljes valóságot tulajdonítunk, emiatt tükör által homályosan látunk. (1Kor. 13:12) Ezért az általunk teremtett mulandó képekben elveszni kár lenne, mert az nem más, mint kárhozat. De igazságkeresésünk intenzitásának függvényében ébresztően is visszahathatnak ránk.

Mivel egy jelenségkép külső, mulandó és materiális, ezért nem érintheti azt, ami belső, örök és szellemi. Nem érintheti azt a belső MAG-ot aki ÉL, aki ÖRÖK és aki VAN. Azt, akit ÉN-nek nevezünk.

Az ÉN maga a Lélek, akik valójában vagyunk, aki egy rész Istenből, és nem különíthető el Tőle, így örök és halhatatlan. Ezért téves az a gondolat, hogy testek vagyunk, akiknek lelkük van! Tévedés azt gondolni, hogy nekem van lelkem. Nem!

A valóság az, hogy én magam LÉLEK vagyok. Mi LELKEK vagyunk, akiknek testük van. Átmenetileg. Márpedig ez a lényeg. Nem a kocsi mondja, hogy van sofőröm, hanem a sofőr mondja, hogy van kocsim! Tehát LELKEK VAGYUNK. Az Ember Lélek, a Lélek Ember. (Ezért mondjuk azt, hogy hány lelkes ez a település és nem azt, hogy hány testes.)

Ez az alapállás.

A bökkenő az, hogy minderről megfeledkeztünk. Emiatt újra Azzá kell lennünk, Akik Valójában Vagyunk, Isteni Lelkekké. Ezért van fontossági sorrend, ahol elsődleges és fő feladatunk erre újra emlékezni.

Ez boldogságunk vagy boldogtalanságunk záloga. Minden más pótcselekvés.

A helyes hozzáállás

Az aranyszabályt alkalmazva ‒ ami a hittel átjárt józan ész ‒ tisztázzuk a hozzáállásunkat.

Sokan vannak, akik az életüket azzal töltik, hogy figyelik a hozzánk látogatókat. Igyekeznek minél több ismeretet szerezni róluk, könyveket olvasnak és életüket e köré összpontosítják. Ez a nyitottság részint jó, de mivel céljaik kifele irányulnak, oda vezet, hogy elhanyagolják a Belső Utat. Azt a Belső Utat, amely az Életre vezet. Így ez a külső tevékenység felemésztheti az életüket. Miért? Azért, mert e jelenséghez nem felelősen állnak hozzá, hanem rejtélyként és szenzációként kezelik.

Semmi, amit az űrből jött látogatókról olvasunk vagy vizsgálunk, nem segít a családunknak, nem gyógyít meg, nem segít a munkánkban. Semmiféle szenzációs hír, akár valódi, akár nem, nem teremt békét az elménkben, sem a szívünkben, és az életünkben sem.

Amint Napból a Fény, úgy az Erő és az Élet, a FORRÁSBÓL, magából Istenből árad.

Emiatt nekünk nem e lényekre kell támaszkodnunk, hanem Istenben bíznunk. Aki ezt teszi, az nyugodt lehet, hogy mindig megkapja Tőle akár közvetlenül, akár a segítői által a szükséges erőt, irányítást.

Mert miért mondja a Megváltó eltávozása előtt, hogy "Jobb nektek, ha elmegyek..."? Többek között azért, hogy a tanítványai ne kívülről, hanem a majd elküldött Lélek által, belülről vezetettek legyenek.

Ezért nincs szükségünk külső megmentőkre!

A segítő szándékkal érkező látogatók nem azért jönnek, hogy helyettünk tegyenek meg dolgokat és helyettünk éljék az életet. Nem ők azok, akik megoldják az életünket, hanem az élő kapcsolatunk Istennel. És ez a valódi kapcsolatfelvétel.

Emiatt ne engedjünk a szenzáció kísértésének.

Ugyanakkor ez a hozzáállás, bár a lényeget célozza, mégis csak félig igaz. Mert nem tudomásul venni a jelenségeket, hiba volna. Az igazságot a kettő helyes egyensúlyában találjuk meg.

A kapcsolatfelvételről

Amint már utaltam rá, nem arról van szó, hogy nekünk szükségünk van a kapcsolatfelvételre. Nincs szükségünk. Sőt, minél inkább nem érezzük szükségesnek, annál gyorsabban fog megtörténni.

A földi létezéshez való ragaszkodás és a birtoklás miatt ‒ melynek oka a szükség érzete ‒ mint államok védelmezzük kiépített rendszereinket, magunkat. Mert amint a testnek van védelmi rendszere ‒ ez az immunrendszer az antitestekkel ‒, úgy az államoknak is van, ezek a titkosszolgálatok és hadseregek. Globálisan magának az emberiségnek is van immunrendszere, ez a Társadalmi Tudat. A Mátrix. Ennek önvédelmi reflexe a félelem az ismeretlentől.

De itt meg kell különböztetnünk a félelmet az óvatosságtól. Az óvatosság jogos. Amíg a nyers félelem agresszív és támad, az óvatosság nyitott és van benne hajlandóság megvizsgálni azt, ami új és ismeretlen.

A csillagokból jött látogatókkal való békés kapcsolatfelvétel útján részünkről az egyik legfőbb akadály a rendszerszintű félelem. Igaz, napjainkban ez már változik, de eddig a rendszerszintű félelem volt az, amely a média által pszichológiai (had)műveletekkel manipulált és démonizált. Így sikerült elhitetni velünk, hogy a látogatók mind gonoszok, és mint ellenségünktől félnünk kell mindentől, ami a külső Univerzumból érkezik.

Mivel az egész teremtett mindenség egy poláris viszonyítási mező, ezért tény, hogy vannak olyan fajok, amelyek (akik) nem barátságosak.

De maradjunk józanok. Mivel a látogatók fejlettebb technológiával rendelkeznek ‒ mert a repülő járműveik ezt bizonyítják ‒, akkor már árthattak volna nekünk. Ha mind „gonoszok”, akkor miért nem tették? Egyrészt azért nem, mert bár vannak közöttük „ellenséges” fajok, de nagy részük nem az, másrészt mert védelem alatt állunk. Kinek a védelme alatt? Annak a védelme alatt, Akitől származunk.

Tóbiás története és az Angyal szavai

Annak idején lejegyezték a Tóbiással történteket, és mint Tóbiás könyve bekerült az Írásba.

A történetben egykor egy arkangyal jött le a Földre, emberi alakban, hogy elkísérje a fiatal Tóbiást a világ útjain. Raffael volt az, aki úgy segített Tóbiásnak, hogy elvezette őt menyasszonyához és meggyógyította őt, valamint Tóbiás édesapját is. A végén, amikor jutalmul pénzt szerettek volna adni neki, az angyal felfedte magát, majd felemelkedett és eltűnt a jelenlévők szeme elől.

Raffael neve ”orvosságot” és „Istentől jövő gyógyulást” jelent.

Ide tartozik János apostol esete, amikor leborul az angyal lába előtt. Az angyal így szól hozzá: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az Istent imádd!”

Mit tanulhatunk e két történetből? Tóbiás történetében láthatjuk Isten gondoskodó szeretetét. Láthatjuk, hogy az emberiség hajnala óta Isten angyalai velünk vannak és segítenek.

Segítenek, de úgy, hogy helyettünk semmit nem tesznek meg. Persze, mert ha helyettünk tennék meg azt, amit nekünk kell megtenni, akkor hogyan fejlődnénk?

János apostol történetének tanulsága pedig az, hogy csak és kizárólag Isten előtt hajolhatunk meg. Amíg a Külső Tekintélyek, a Bálványok előtti meghajlás elveszi, addig az Isten előtti meghajlás szabadságot ad, valódi szabadságot. Jézus életével bizonyította ezt, amikor Atyján kívül más tekintélyt nem ismert el. A szabadság nem ingyen van és felelősséggel jár. Ezért, bár szabad, de nem lehet két Úrnak szolgálni.

Így jutottunk el a Segítő Testvérekhez és az angyalokhoz.

A Segítők

Egy magasan fejlett lény attól magasan fejlett, hogy egynek tudja magát minden létezővel. Ismeri és éli az Egység törvényét, emiatt szeretet- és bőségtudatban él. A bőségtudat egyrészt maga a szabadság, és aki ebben él, megosztja, amije van. Így ebben a légkörben partneri viszonyok alakulnak ki, ahol szabadon lehet gondolatokat, eszmét átadni, cserélni.

Hogy tudatilag mennyire fejlett egy létforma vagy civilizáció, az a kapcsolataiban mutatkozik meg. Minél magasabb rendű, annál partneribb a viszonya azzal, akivel és akikkel felveszi a kapcsolatot. Tehát egy magasan fejlett lény, mivel egynek tudja magát a másik féllel, a szabad akarat tiszteletben tartásával viszonyul hozzá, ez pedig kizárja az erőszakosságot és az uralomvágyat.

Mindezek ismeretében elmondhatjuk azt, hogy a fizikai síkunkra tiszta szándékkal érkezők nem többek, de nem is kevesebbek, mint más bolygókon vagy már szellemi létformában élő Testvérek. Olyan lények, akik más bolygón, vagy más dimenzióban, vagy e kettőt váltogatva élnek. Ők,mivel szinkronban vannak az Egység törvényével ‒ amit hívhatunk Isten akaratának is ‒, urai úgy a Belső, mint a Külső Univerzumnak.

Itt válnak érthetővé Jézus szavai, amikor azt mondja: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál." (Jn 10,9 ) (itt a legelő alatt mezőt, dimenziót kell értenünk); és ezért mondja, hogy: „Más akolban is vannak juhaim" és, hogy „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek." ( Ján. 14:2 )

Meggyőződésem, hogy a tiszta szándékú látogatók kezdettől fogva azért jönnek a világűrből, hogy segítséget és megmentést hozzanak. E szándékuk miatt keresik a kapcsolatot velünk. Ezért jelennek meg űrjárműveikkel és a repülő korongokkal. Mivel szándékviláguk mentes minden önzéstől, ezért valójában Istent képviselik, Őt jelenítik meg, de legkevésbé sem akarnak az isteneinké válni. Jó, ha úgy tudjuk fogadni őket, mint a Menny Nagyköveteit, akik, fogalmazzunk úgy, az Egyetemes Szeretet Testvérközösségéhez tartoznak.

A szellemi létformában élőket szoktuk angyaloknak hívni. Az angyal szó küldöttet jelent, de a küldöttség érvényes a fizikai síkon élő Segítőkre is.

Mivel közöttük az egységnek és az ismeretnek egy olyan magas szintje uralkodik, amely számunkra egyelőre még ismeretlen, ezért birtokosai annak a képességnek, hogy magukat az emberi szint sűrűségére transzformálják. Így tudnak segíteni az Eggyé-válás és a belső átalakulás útján. Ez már történik, és ahogy fokozatosan, belülről szabad, szeretetben és felelősen élő lényekké válunk, ehhez mérten ők a tudásuk átadásával technikailag is segítenek.

Az emberiség már jó irányba fordult. Bár érni fognak még meglepetések, de az eljövendő idő az arany békének ideje lesz, ahol örömben találkozunk majd egymással, amikor kulturális, spirituális és technológiai tudást fogunk cserélni. Ennek előszeleként a közeljövőben olyan, a szabad energiával, az egészségünkkel és az élet meghosszabbításával kapcsolatos, frekvencián alapuló technológiák jelennek meg, amelyek mindeddig rejtve voltak.

Mindezek világosabb megértésére azonban akkor fogunk jutni, amikor már az ő segítségükkel, és a mi szeretetünk révén átalakulhat a Föld új Földdé.

Itt felmerül egy fontos kérdés, hogy a nem tiszta szándékkal érkezőkhöz hogyan viszonyuljunk? Amíg a segítő szándékkal érkezők szolgálnak s mivel szolgálnak, boldogok, addig azok, akik önző szándékkal próbálnak kapcsolatot létesíteni velünk, boldogtalanok. Őket mondjuk „rossz”-nak, de mivel önzésük miatt lázadók, nevezhetjük ördögöknek is. (Ne feledjük, hogy Jézus az őt elárulni készülő Júdást a tanítványai előtt ördögnek nevezte. János 6:70)

Így arra a kérdésre, hogy mit akarnak, a válasz egyszerű. A boldogok boldogítani akarnak, a boldogtalanok boldogtalanítani akarnak.

Akár angyalok, akár nem, az Istent szeretőknek nem tudnak ártani, mivel nekik minden a javukra válik! (Róm. 8:28)

Tehát a hatásuk felénk nem attól függ, hogy hol van otthonuk, hanem attól, hogy mit hordanak magukban.

A befejezéshez közeledve álljon itt egy megtörtént eset, amelyet régebben olvastam.

Az illető, aki kapcsolatban volt az angyalokkal, megkérdezte tőlük, hogy kik vagytok?

A válasz: Mi vagyunk ti, a jövőben. És soha nem hagyunk cserben.

Meglepő, elgondolkodtató és biztató.

Végül

A Réginek mennie kell, engedjük hát, az Újnak jönnie kell, hagyjuk.

Ezért jó, ha kitárjuk karjainkat a változásnak, de úgy, hogy ebben a kapcsolatban nem veszítjük el, hanem őrizzük igaz magunkat.

A Föld a mi bolygónk és tudnunk kell, hogy ha egyenlő félként szeretnénk belépni ebbe a kapcsolatfelvételbe, ahhoz előbb el kell engednünk a bűntudatot és a félelmet. Bár erre még nem állunk készen de előbb-utóbb igen.

Amikor ez megtörténik, megvalósul a bolygószintű nyilvános kapcsolatfelvétel.

Tehát ahhoz hogy egyenlő félként léphessünk be e kapcsolatba, tudatosítani kell isteni származásunkat és méltóságunkat. Ezt pedig ennek az egyszerű gondolatnak megélésével tehetjük meg: ha nem lennénk méltók a létezésre, akkor nem léteznénk.

Ez azt is jelenti, hogy semmi sem túl szép vagy túl csodálatos ahhoz, hogy ne lehetne a miénk. Semmi. Mindent megérdemlünk, amit csak el tudunk képzelni. Pusztán azért, mert létezünk. És ha már létezünk, nyilvánvaló, hogy a Végtelen Teremtő hiszi, hogy megérdemeljük, hogy létezzünk.

Igen, ha nem így lenne, akkor a Megváltó nem adta volna az életét értünk. Mert ezt akarta tudtunkra adni. Azt, hogy mindnyájan a Teremtő Fiai és Leányai vagyunk.

Kevés idő és eljön az Ő országa a Földre, egy olyan szellemi ország, amelyet nem lehet rábízni semmilyen földi hatalomra. Ez meg van írva és ez a döntés megszületett.

A Jóisten áldásával.

Hosszú Zoltán