Újévi remények hullámvasútján (Varga Domokos György jegyzete)

Tisztelt Olvasó!

Tájékozódni szerető ember számára olyan a remény, mint a hullámvasút.

Reményre jogosít fel, hogy születnek még olyan nagyívű eretnek könyvek, amelyek ebben a hazugságkorban is fenekestől felforgatják a dogmákat, s megmutatják, merre találhatunk kiutat.

Ugyancsak reménykedésre jogosít fel, hogy napi Szilaj Csikós kínálatunkhoz, s benne mindennapi hazai vagy külföldi szemezgetéseinkhez, fáradhatatlan hírközlőknek köszönhetően, eddig még mindig hozzá jutottunk olyan lényegbevágó írásokhoz és értesülésekhez, amelyek segítenek kevésbé eltorzítottan, igazabbul látni a valóságot. Egyiküktől, történetesen a Fimmy Sobak névre hallgatótól tegnap például azt tudhattuk meg és kürtölhettük világgá, hogy a Covid-átverés következében egyre többen megértették, hogy az orvosok nem tudósok; hogy minden kovidoltás méreg; hogy a korrupció e téren milyen széles körben elterjedt. Ez mindenképp a jövőre, illetőleg ez évre szóló józan reménykedésünk felfelé tartó hulláma.

Igen ám, de ugyaninnen arról is értesülhettünk, hogy „az emberek 80%-ának nincsenek meg a pszichológiai erőforrásai ahhoz, hogy megtagadják az ostoba parancsokat”. S anélkül, hogy utánamennénk a mögötte álló kutatás vagy az eredmény közlője hitelességének, akár csupán a személyesen átélt tapasztalataink birtokában is meggyőződéssel állíthatjuk, hogy ez a 80% egy nagyon is reális, nagyon is valóságosnak tűnő adat!

Vagyis: hullámvasút le.

Hát még amikor azzal kell szembesülnünk, hogy még azok sincsenek felvértezve a globális átverések ellen, akik éppen a pszichológiai erőforrásaik birtokában egyébként csaknem egy életen át képesek voltak szembeszállni mindenkori hatalmi önkényeskedésekkel és ostobaságokkal. A most elhunyt Duray Miklósra, a nagyszerű emberi jogi és nemzetvédő szabadságharcosunkra gondolok, akinek egyik harcostársától tudtam meg, hogy hiába próbálta őt lebeszélni a kovid elleni sorozatos „oltakozásról”, Duray azzal hárította el, hogy ő hisz a tudományban, hisz az orvosokban; s még háromnegyed évvel ezelőtt is azzal dicsekedett neki, hogy na ugye, kutya baja...

Duray Miklós elvesztése azért is különösen fájó, mert alig pár hónappal ezelőtt, már súlyos betegen még mindig szívügyének tekintette, hogy kiálljon az igazság mellett és a jogtalanság ellen, s nevét adta a Budaházy Bizottság az Igazságtételért (BBI) civil szervezet megalakulásához. Nagyon szépen emlékezett meg ma róla a Hazatérés Temploma új évi istentiszteletén Hegedűs Loránt lelkész, ugyancsak a BBI oszlopos tagja.

S ha már itt tartunk: a BBI megalakulása és eddigi története reményeink hullámvasútjának mindenképp egy csodálatos, istenes felívelése. Igaz, hogy folyamatos „akciózással”, figyelemfelkeltéssel, tiltakozással (akár éhségsztrájkkal), cikkekkel, interjúkkal, filmekkel, levelekkel, személyes találkozókkal, mozgósításokkal, s nyilván mások (pl. a Magyarok Világszövetsége) besegítésével, de mégiscsak sikerült megtámogatnunk (elérnünk) Budaházy Györgynek a börtönből való kiszabadítását (távfelügyelet alá helyezését), és 17 vádlottból 7-nek a köztársasági elnöki kegyelemben való részesítését.

De, mi tagadás, felfelé szárnyalás közben is látjuk és érezzük a hatalmas ellenerők munkálkodását, amelyek reményeinket szinte a földig rángatják. Budaházy György testvére, Edda, teljes joggal tette szóvá szilveszteri gondolaiban:

Az, hogy Budaházy Györgyéknek kegyelemért kell könyörögni, a legújabb kori magyar történelem szégyene. (...) A kormány tartozik annak az elismerésével, hogy 2006 és 2010 között ex lex állapotok uralkodtak, a gyülekezést és szabad véleménynyilvánítást rendszeresen erőszakkal elfojtották, a bíróságokat kézzel vezérelték, és a hatalom által elvárt ítéleteket hozták futószalagon. A valódi politikusbűnözők pedig büntetlenül megúsztak mindent. S ha ez így van, akkor az ellenük fellázadók nem terroristák.

Egyik gyakori csikós hírforrásunk idézte a minap a neves kínai politológus, Yuan Peng lényegre törő meglátását:

„Egy igazság utáni korszakban élünk, ahol a közvéleményt már nem a tények, hanem az érzelmek irányítják.”

Gondoljuk csak meg: nem elég, hogy – mint láthattuk s tapasztaltuk – az emberek 80%-ának nincs pszichés ereje az ellenálláshoz, de még abban sem reménykedhetünk, hogy legalább a tények fontosak, kijózanítók lehetnek a széles közvélemény számára. Hagyja magát az érzelmei által irányítani. Ami megint egy hatalmas hullámvasutas zuhanás, hiszen akkor mi gátolhatná, mi akadályozhatná meg a hatalmat abban, hogy akár a legképtelenebb, legbicskanyitogatóbb akaratának is érvényt szerezzen. Ahogy ezt Macron elnök is megtette a minap francia alattvalóival szemben, amikor egy olyan végtelenül ostoba és lelketlen pipit nevezett ki az Élysée-palota tanácsadójának, aki 2021 decemberében az LCI tévécsatornán kijelentette: „Az oltatlanokat hagyni meghalni a természetes szelekció jó módja.”

Hogyan is tudhatnánk beleszólni mi – kicsik, magyarok – egy ilyen világ nagy dolgaiba, ilyen nagyhatalmak sötét játszmáiba?

Akár csak az LMBTQ-szellem globális nyomulásába?

Lám, hiába igyekszik a magyar kormány alkotmányos úton is védekezni, csak beleszalad csikónk ebbe a hazai hírbe: „LMBTQI-képzést indít tanároknak a Labrisz Leszbikus Egyesület.” A képzés elvégzése után a résztvevők „be tudnak építeni szexuális és nemi kisebbségeket érintő tartalmat az óráikba”.

Vagy hogyan is tudhatnánk megfékezni a mind gyorsabban kiszélesedő háború közelgő fenyegetéseit?

Vukics Ferenc, „a Szilaj Csikó katonai szakértője” (valójában inkább „általános igazságharcosa”) egyik cikkében igen meggyőzően azt ecsetelte, hogy az USA és a NATO igazából nem Ukrajna felszabadítására, hanem elfoglalására törekszik. De már egy olyan szórakoztató műsorban is, mint a Fábry-show, az hangzott el, hogy a híresen termékeny ukrán földek több mint 30%-a immáron amerikai kézben van.

Reményeink megint menthetetlenül porig zuhannak.

Segítsünk magunkon, hátha Isten is megsegít, tisztelt Olvasó! Kövessük figyelemmel Bogár Lászlót, ő benne – hatalmakon kívül álló értelmében – eddig elég jól megbízhattunk. Nos, a Vasárnap.hu-nak adott interjújának már a címe is ezt ígéri: Márciusban fegyverszünet jöhet.

S ha ez nem lenne elég, megcsillanó reményünket tápláljuk tovább olyanok segítségével, akikről ugyancsak tudhatjuk, hogy nem világi hatalmak befolyásolják meglátásaikat. Peru fővárosában, Limában gyűltek össze sámánok és gyógyítók a Reuters (és a Mandiner) beszámolója szerint, és meg is állapították: 2023 augusztusában fog véget érni az orosz-ukrán háború, ekkor fognak tárgyalni az érintett felek.

Lássuk be, tisztelt Olvasó, hogy ennek sincs több vagy kevesebb alapja és teteje, mint a hivatalos álláspontoknak. A reményeink hullámoztatásához jó, de ha ennél többet, biztosabbat szeretnénk, inkább arra emlékeztetnék:

Budaházy Bizottságunk ténykedése alapján határozott összefüggés mutatkozik a személyes erőfeszítések mennyisége és minősége, valamint igazságharcaink eredményessége között.

Akár azok közé tartozik Ön, tisztelt Olvasó, akit inkább a tények, akár azok közé, akit inkább az érzelmek befolyásolnak, kérem, fontolja ezt meg az előttünk álló 2023. esztendőben.