Újra a Makara Sankranti ‒ A Szent Magyar karácsony ‒ Nyelvi alapon 5. (Bognár Ferenc jegyzete)
Kacsolódó cikkünk:
Tisztelt Olvasó!
A Makara Sankranti létével mindössze múlt év december elején szembesültem. Ugyan az őstörténeti adatok – India indoszkíta korszaka és hun-magyar vonatkozásai – ismertek voltak előttem, tudtam a nepáli magarokról is, de az ismeretek nagy részével ‒ mint pl. Kumanoi-k létével és a rengeteg nyelvi vonatkozással ‒ én is csak most találkoztam. Örömszerző szándékomtól fűtve nagyon igyekeztem az anyag összegyűjtésével, utána a hatalmassá duzzadt anyag érthetővé szelídítésével, hogy még karácsony előtt eljuthasson az olvasókhoz.
Az időhiány és a sietség azonban visszaütött. Az ünnepek utáni nyugalomban vettem észre, hogy a bonyolult adattenger rendezésekor átsiklottam olyan, számomra egyértelmű dolgok fölött, amelyek esetleg az olvasó szempontjából nem voltak kellően megvilágítva. Illetve helyenként a logikai kapcsolat láttatása is döcögősre sikerült.
Ezért e fontosnak ítélt anyag újrarendezésére szántam el magam. Kisebb hangsúlyáthelyezésekkel ‒ hol tömörítő, hol meg bővebben kitérő kiigazításokkal ‒ megszületett egy újabb változat. A lényeg megmaradt, visszavonnivalóm nincs, de talán így emészthetőbbé válik a mondandó. Kérem, fogadják elnézéssel az általam szeretettel küldött új változatot.
Tisztelettel, Bognár Ferenc
A nyelvi eredet kérdését a tudomány az indogermán, iráni meg indoiráni kategóriákhoz vezeti vissza. Előző írásaimban bemutattam a történelemformáló méd-óperzsa hagyományban már jelen lévő KUMÁN (kun) nevet, mely az ismert HUN forma változata. Az ókori keleti hunok juthattak el Indiába, ha ott is előjön a KUMÁN és MAGAR névforma, miáltal felvetődik az ősnyelvi magyar/hun-ugor kategória helyesebb voltának kérdése.
E távoli Indiára hivatkozást az ókori indoszkíta (saca) kultúrák rokonsága igazolja, lásd Dr. Aradi Éva eredményeit. Hiszen Arrian, Strabo, és D. Siculus is feljegyezte, hogy a Sourasenoi nevű ősi indiai törzs ,,Herakles”-t imádta, Q. C. Rufus pedig, hogy az indiai Shurasena-k Porus királya, ,,Herakles-zászló” alatt harcolt Nagy Sándorral. A hindu mitológia részletezi: a Shurasena-k őskirálya feleségül vett egy Marisha nevű nága (alul kígyótestű) nőt, aki aztán gyermekeket szült neki. Herodotos tovább pontosít: Herkules egy félig kígyótestű nővel nemzett gyerekeiből lettek a szkíták.
A Földanya gigans népe (Gé-gens= az őslakos Földnemzet) és az olymposzi égiek háborújának képein (gigantomachia) épp az említett kígyó-altestű lények szimbolikája szúrhat szemet. Nimród Ősapánk is gigász lévén, e sokirányú átfedésből a furcsa és félreértett jelképiség ellenére, egy ősi korszak- és hatalomváltás, vallási háborúja került elénk.
R. Graves az ősvallást illetően, 2500-3000 éve még planetáris alapokra épülő, vallási és kulturális egyöntetűséget talált, globálisan(!!!). Igaza volt, mert e vallási alapokul kínálkozó Mindenség-tan kozmológiai, ill. planetáris maradványai szinte minden vallásban máig felismerhetőek. A görög Zeusz isten eredeti planéta-voltát is csak mozgalmas szerelmi élete fedi el, és Európában a hét napjainak bolygó-megfeleltetései szintén innen erednek, stb. stb.
A karácsony kozmológiai előképével Magyar Adorján, a Csodaszarvas és a Lelkiismeret Aranytükre c. könyveiben foglalkozik, kifejti az év végi fényváráshoz kötődő események csillagmítoszi előéletét. Az éves ciklus zárultával ,,távozó” öreg Nap – regős hitregéink láncos Miklósa – búcsú-ajándékai az új ciklus új Nap-gyermekének születését váró Luca-nap, (a régi naptár szentestéje) a napfordulós ,,fényszülő” pillanattal azonosuló gyertyagyújtás örömünnepe, az újévi, rossz szellemeket elűző, szerencsehozó zajongás, a vízkereszti megtisztulás, mind a hajdan összefüggő eseményfolyam mára szétdarabolt ünnepnapjaivá silányultak. (Pap Gábor is sokat foglalkozik vele.)
Váratlan helyzet, hogy az indiai karácsony kozmológiai vonatkozásai által az eredeti ősi mondandó rekonstruálható, magyari vetülete pedig őshagyományaink jelentőségét emeli ki.
A karácsony ünnepének MAKARA Sankranti nevének magyar áthallása még lehetne véletlen, ha India és Nepál határvidékén, (Uttarakhand állam) KUMAON körzetben nem élnének az ,,indoárja” KUMANOI-k ma is. (a 7. sz-tól 1791-ig független királyságban).
Az angol wikipédián 3 külön oldal is foglalkozik kumanoi-kal. Megadják a derékbőségüket, a lábméretüket, mindent, stb, de csak a KUNINDA Királyság oldaláról derül ki, hogy helyükön korábban (i.e. II.- i.sz. III.) a KUNINDA nép élt. Természetesen a kuninda és komanoi név nincs összekapcsolva. Majd az ötödik, az ünnepet jelentő sankranti külön oldaláról derül ki, hogy a KUMANOI-k legfőbb ünnepe a MAKAR Sankranti. (Ekkor már együtt szerepel a Kun és Makar név!)
A MAKARA Sankranti fontos összindiai napfesztivál a napciklus téli fordulóján, amikor a Nap átlép a Dhanu-ból (nálunk Nyilas) a MAKARA-ba (nálunk Bak). Ünnepeit az ajándékozás, a tisztuló fürdés, a finomságokért házról házra járó és éneklő gyerekek, sárkányröptető verseny, máglyagyújtás, lakomák stb. jellemzik. (Részletesebben alább lesz szó róla.)
Maga a MAKARA-ra a hindu asztrológiában egy krokodil-forma (sárkány beütéssel) legendás tengeri lény, Varuna igazság-isten hordozója; (a vele azonos Bak is halfarkú). Gyakran szerepel a templomok bejáratain, mivel az átjárók és küszöbök őrének tekintik.
Regionális névváltozatai MAGHAR, MAGH, MAGHEY, (lásd wikipédia) még szorosabb egyezést adnak magyar népnevünkkel, ráadásul adódik még a HANGRAI alak is. Mindezen egybecsengéseken túl, Nepál és É-kelet-Indiában egyenesen MAGAR népet találni, (magh = tűz, vö. máglya) ANGIRas törzsükkel és KUMAI nemzetségükkel. (Sedhain – Wikipédia) A magarok őshonosak Nepálban, az északiak a Kham Magar, őket szóbeli mitológiájuk és jellegzetes sámánisztikus hagyományaik miatt Szibériából vándoroltaknak feltételezik.
HANGRAI néven az indiai Tripuraban ünneplik, a világot teremtő Úr, Siva első emberi gyermekének, Hangrainak mint ősnek az emlékére, akinek a hamvai lettek először a szent folyóba merítve.
Mindezekből az őshagyomány kettéválása érzékelhető. A nyugat az évkörben, a decemberi Nyilas→Bak napfordulójának évköri eseményében gondolkodik. A világosság-hosszabbodás kezdete, a Földnek a Nap körüli saját évkörének egy kijelölt pontja, 30 fokosnak vett csillagjegyekre vetítve.
Keleten egy másik vonatkoztatási rendszer van. Az évköri pontokat ‒ a Nap Nyilasból Bakba való átmenete pillanatát is ‒ a kozmikus háttérhez viszonyítják, melyek a precesszió miatt, 72 évente 1 fokot eltolódik. Manapság Indiában a Makara Sankrantit, a Nyilas→ Bak váltását január 14-én ünneplik. (A ma kb. 21 nappal eltérő dátumok kb. 1500 éve még egybeestek.)
Zavaró lehet az is, hogy a MAKARA a Bak jegy megfelelője, és nem a Nyilasé, mint várnánk. Szerintem az egyetemes ősműveltségben a teljes kozmológiai kör szereplőinek megvolt a magyari megfelelője. (Erről lásd Dr. Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve 1942). Harcos Hungár águnk kapcsolódhatott a Nyilashoz, Magyar águnk (mágus) pedig az Isten-hordozó Bakhoz.
Keleten MAKARA, nyugaton a Bak ura Szaturnusz szerepel a küszöb őreként, utóbbit még az Aranykor királyának, és Itáliában a földművelés elterjesztőjének is tartottak, ezért év végén tiszteletére rendezték meg a Saturnáliákat. A magyar lélek földműves kultúrájához, a termékenységi ciklusok évköri pontjainak pontos ismerete szükséges. Ezt felügyelte a szigorú, de igazságos Szaturnusz. Hiszen SATURNUS az Idő Ura-ként is tiszteltetett, és ha a nevéből kieső H hanggal számolunk ‒ SAH (Király) és TURNUS (időszak) formában – akkor épp ezen értelem áll elénk. Voltak vándor, szántóvető, hegyessipkás stb. szkíták, és az ősnyelvi szakosodás ‒ Magyar Adorjáni – késői, tükörfordítású nyelvek esetében a SACA-szkíta elődágunk SAHTURNUS névformával szólíthatta meg azt az égi alakot, akit Magyar águnk Magyar Istenként emlegetett. (MVSZ, Szkíta Konferencia 2024.08.18.) Miként Zeusz is Jupiterrel meg Ahuramazdával stb. állt azonosságban. Nincs tehát oly messze tőlünk a MAKARA Bak-Sahturnus, csak sok minden kikopott az emlékezetből.
Az egész földi történelem kifésülhető a helyes nyelvi változások figyelembevételével, és akkor a sok véletlen egybeesés, logikus láncolattá finomul.
Ősi elődeink Isten szándékát a csillagokban keresték, a csillagokból igyekezték kiolvasni. Kozmológiai ismereteik, hagyományaik mára specializálódtak. Egyes elemek megsokasodtak, mások elhaltak, vagy félreértés miatt leromlottak, miként ez a nyelvek terén is megtörtént. A bonyolult létezés alanyai természetes módon sokféleséget tapasztalhattak, és csak mi, modern emberek akarunk egyértelmű, egységes válaszokat és megoldásokat felmutatni az élet minden terén.
Ha a mai egységesítő törekvés helyett a régiek körülmény-függő, változatos és kétoldalú felfogásával tudunk közelíteni a világhoz, akkor rekonstruálható ‒ a töredékes nyomokból is kikerekíthető ‒ őseink magasztos, lelket és testet is tisztelő Teljesség-képe.
Úgy tűnik, Nyugat a földi környezetének lehetőségeire fókuszál, mert praktikus módon először itt kell megfelelni, itt járja ki a lélek az elemi iskolát. Az elbukó itt ismétel. Keleten viszont időben és térben távolabbra tekintenek. Ünnepeikkel vélhetően a magasabb, kozmikus síkokba-dimenziókba való eljuthatás, a ciklikus idő kijelölte létugrás tágasabb léptékű (idealisztikus) lehetőségére emlékeznek. Ezt jelezte a karácsony szakrális köre. Irányt mutatni ‒ az egyéni lélek szintjének megfelelően ‒ a földi életben, valamint a mennyei továbbfejlődésben érdekeltek számára egyaránt. Azon földi és kozmikus szent időszakok számontartására, ahol a földi és az égi kapu megnyílik, lehetőség adva a létsíkok közötti átkelésre.
Nos, a bemutatott indiai Kuman, Magar, Makara/Maghar, Hangrai és Angiras névalakok magyari összecsengése, ismét elutasítja a véletlent.
A nyelv tehát kiáll mellettünk, a Teljesség ismerete szabaddá tesz.
Kapcsolódó cikkeink:
Kommentare