Ünnepi boros merengés 68 és 35 év után (Pasztuha-Tocsek Zénó jegyzete)

A kép forrása: itt

Sok-sok kerti munka, és utána pár pohár jóféle egri vörös (minálunk inkább veres vagy méginkább piros) után eltöprengtem az elmúlt 35 (!) és 68 éven. In vinum veritas, azaz borban az igazság. Íme: 

A mai nap '1956' 68. évfordulója. Újabban elfelejtjük: ez a „harmadik magyar köztársaság”, és kikiáltásának is évfordulója, egyben e körben is hivatalos állami ünnepe ‒ '56 mellett. Mostanság olyan homályosan szürkén, hátteresen csupán ‒ de '56 mellett érthető persze. Másik oldalról viszont: jó alap elfeledkezni 35 év tanulságairól!

Vagyis ma 35 éve kiáltották ki (csinálták meg) „harmadik magyar köztársaság”-ot.  Bizonyos szempontból magam sem vagyok büszke rá. De ez más lapra tartozik, Szűrös elvtárs/úr (ízlés szerint; én valahol tisztelem) éppen 35 éve kiabálta bele a nagyvilágba, hogy népi helyett csupán köztársaság. Kerekebb szám, mint 68, picit értetlenül homályosabb. De hát nagy idők járnak... tényleg!

Névleg függetlenek vagyunk 35 éve: 1989. október 23. óta. Gyakorlatban innentől egy törpe, idegenszívű, eszdéesz nevű kisebbség árulta, kupecolta, árverezte úton-útfélen ‒ jóféle kurva módjára ‒  a függetlenségünket; mondjuk úgy 2010-ig. 39 múltam. Életem több, mint felét ez az eszdéesz töltötte hatalmon: 12 évet közvetlenül, 8-at közvetetten. Több, mint fél életem e jelenség elleni szellemi-lelki-fizikai küzdéssel telt. 

Függetlenek vagyunk... Önállóak vagyunk-é?! 1989-ig úgy-ahogy önállóak voltunk. Volt 10 millió csirke, 3 millió sertés, 600 ezer marha, virágzó TSZ-ek (e megállapításommal köreimben vitatkoztak, ennek ellenére objektív alapon tartom), háztáji, Ikarus, Rába, Csepel, Tungsram... de ez az SZDSZ a leuralt függetlenségünk mellett az önállóságunk is eladta vagy eladatta.

Önállóság? Napszámosnak, koldusnak, éhbéresnek érkeztünk Európába (=punijó) egy szál szakadt zokniban és szarfoltos, hugyos gatyában.

Függetlenek vagyunk? Talán-talán. Talán-talán a dölyfös turáni énünk függetlenségvágya nyert annyit az elmúlt 14 év alatt, hogy van jogunk böfögni és szellenteni a Trianon palota utódjául szánt és  szolgáló „strasszburgi” EjU parlamentben. Mert, ha lenne SZDSZ, még prüsszkölni sem lenne jogunk az 'ójrópai' nagyurak árulással megterített asztalnál!

Önállóak vagyunk, vagy lettünk-é 68 vagy 35 vagy 14 év alatt? A legkevésbé sem. Évszázados koszos családi ezüstünket guberáljunk vissza az Ónodi vásárba idegenként pofátlankodó ármányos, nyugati kelmét áruló áruló kufároktól. Se ingünk, se gatyánk, se egy lyukas zoknink, mert amit nem vitt el a 'veresnyilas proletár', elvitte s eladta a 'nyilasveres', de immár nyakkendős, s kissé liberálisan burzsuj, urambátyám, klerikális rendszerváltó „Úr”.

Szabadok vagyunk?!? No, ez az egy dolog, ami a sajátod lehet! Szabad vagy akkor, ha a másikod szabad. Szabadságod a másik szabadsága. Csak akkor vagy szabad, ha magad, s a mellettedmásik is mer szabad lenni! Egyedül nincs szabadságod. Nincs kollektív bűn, nincs kollektív megváltás! Csak kollektív szabadság van! Lehetsz önállótlan és nem független... lehetsz önálló és független! De egyik sem oly szoros kötelék, mint a szabadság: magyar és magyar között! Önállóság és függetlenség alapja és záloga: szabadság. Szabadság záloga: egymás szabadsága. Ha körötted a sok másik gyáva, vagy buta, vagy tehetetlen, így nem mer szabadnak lenni: nem leszel szabad. Szabadnak lenni a legnagyobb felelősség. Magyarként egyedül nem tudsz szabad lenni. Magyarként a szabadságod a másik szabadsága.

Önálló és független akkor leszel, ha szabad vagy. Világtól, ideológiától, mindenségtől: olyan magyarosan dölyfösen. De csak a másikkal együtt! Nélküle sosem!