ÚTKERESÉS (Barna Beatrix jegyzete)
- szilajcsiko
- 2024. máj. 18.
- 2 perc olvasás
Kertünkben van egy vadrózsabokor. Tövises ágainak sűrűjét csak kora tavasszal lehet megzabolázni, metszőollóval, védőkesztyűben. Akaratos, bizalmatlan, nehéz közelébe férkőzni. Égő piros virágait viszont kétszer is kibontja évente ‒ hagyva, hogy késő őszig gyönyörködhessünk benne.
Már egy ideje figyelem, hogyan él különös szimbiózisban a tövében kinőtt görög liliommal. Ismeritek ezt a virágot? Hosszú, sűrű, hegyes levelekkel borított szár tetején nőnek ki csodálatos bársonyos, narancssárga kelyhei. Az is meglehet, hogy nem ez az igazi neve, nem ellenőriztem egyetlen növényhatározóban sem! Valahogy biztos menedéket talált virághagymája a rózsabokor aljában.
A hosszú téli pihenő után tavasszal megkezdi életét, növekedni kezd. Szárba szökkenése nem egyszerű feladat, át kell törnie a vadrózsa kusza, szúrós ágai közötti fényszegény, alsó réteget. FÉNYRE vágyik. Keresi a fényt. Fejlődésének egyetlen célja most a növekedés, szomjasan issza a föld nedvességét. Szárnövekedése olyan gyors, hogy ‒ képzeljétek el ‒ magassága lassan meghaladja a bokor magasságát! Egyszer csak eléri a fényt. Egy kicsit megpihen, de várja a többi feladat. Duzzadt bimbókat nevel. Egy szép napon üdvözli az éltető NAPOT, és kibontja, megmutatja addigi küzdelmes életének gyönyörű virágait. Lassan, nem egyszerre, mert érzi: ez létének koronája, ékessége, büszkesége. Ilyenkor lassítani igyekszik az idő múlását. Naplemente után a szirmok összegyűrődve bezárulnak, hogy majd a felkelő nap fényében újra pompázzanak.
Beteljesítette feladatát. A természet körforgásában energiái megpihennek, erőt tartalékolva, hogy megújulását évről-évre megismételhesse. Késő őszig láthatod virágtalan egyenes szárát, majd leveleit sárgán, fonnyadtan elveszti, készül hosszú téli álmára.
Bizonyára azt mondod, milyen furcsa látvány egy rózsabokorból kinövő liliom ‒ de miért bontanánk meg egységüket, ha ez őket nem zavarja? A tüskék, az akadályok leküzdése erőssé és ellenállóvá teszik ‒ képessé válik arra, hogy a maga útját járja. A saját útját! Szükség van próbatételekre.
A természet ‒ ha figyelsz rá ‒ mindig útbaigazít!
Nagyon szép cikk, szinte lelke van a szúrós vadrózsabokornak és a mellette növekedő gyönyörű görög liliomnak. 😊