Üzenet a jövőnkről (II rész) – A nagytakarítás (Hosszú Zoltán igehirdetése)

„Az isteni irgalom viszont rendkívüli kegyelemforrást is fakasztott az országban, mely már sok éve egyre növekvő mértékben kiárad a föld minden népére.”

(Részlet a Szűzanya magyaroknak adott üzenetéből. Don Gobbi atya által, 1981. aug. 16)

Üdvözlök mindenkit, aki olvassa e szavakat.

Az írásom első részéhez hasonlóan, ezen szavak egy részének is a tolmácsa vagyok.

Itt – zárójelben – egy rövid kitérő. A név és arc nélküli sértéseket megfogalmazó minősítőkhöz szólok. A józan ész és a hit talaján érvelőnek szívesen és bármikor partnere vagyok és leszek egy érdembeli eszme-cserére. Én megértem az új eszmékkel szembeni zártságot, mégis, mielőtt érvelés helyett minősítünk, gondoljuk át, hisz ebben a lesújtó hírekkel teli világban kár lenne kimaradni a nyílt eszmék cseréjének felemelő érzéséből. Zárójel bezárva.

Azok a gondolatok és szavak, amelyeket itt leírok, spirituális nézőpontomat tükrözik, így természetesen nem kötelező velem egyetérteni. Mégis, ha segítenek eligazodni nemzetünk és bolygónk helyzetének aktuálpolitikai fejleményeivel kapcsolatban, akkor nem maradnak pusztába kiáltó szavak és nem szólok hiába.

Egy olyan civilizáció vagyunk, amely egy felszabadító háború hamvaiból kezd felemelkedni. A gyilkolás, az összeesküvések és a háborúk évezredeit evilági létezésünk természetes velejáróinak képzeltük. Pedig nem azok.

Fordul az idő kereke, és a megpróbáltatások, a hihetetlen kihívások ellenére is győztesek leszünk, ez nem kétséges. Mindazonáltal számos kihívás áll még előttünk. Az egyik közülük a technológia. Jobban mondva a technológia sötét oldala, amely digitális rabszolgaságba vezet. Ez egy olyan tekintélybálvány amelynek nagy részünk behódolt. Úgy tűnik, megkönnyíti az életünket, mivel biztonságot és kényelmet kínál. A borostyán a fára tekeredve, azért hogy a fa elfogadja, először táplálja azt, majd később elszívja életerejét. A technológia is ezt teszi. Kérdés hogy hol van a határ? Hol van a határ, amikor még mi használjuk a technológiát, attól, amikor az használ minket? Ez a következő évek nagy kérdése, az Új Kihívás.

Ahhoz, hogy társadalmainkat átalakítsuk, a kontroll minden elemét, valamint a kapcsolódó intézményeket és járulékos hatásokat fel kell számolni.

Igen, nagytakarítást kell tartanunk.

Az Egyesült Államokban és – a Covid-terrort leszámítva – Magyarországon is, a nagytakarítás első lépései elkezdődtek.

Mert valakinek/valakiknek el kell kezdeni.

A lealacsonyítás

Csak az, aki görnyedt, húzhatja ki magát.

A Föld bolygónk árnyéktársaságai számtalan üzletet kötöttek, amelynek "szervezeti diagramját" a Sötét Oldal egy frakciója készítette, jelenkori történelmünk hajnalán. Ők a Pusztító Világerő, megszemélyesítve: Lucifer leszármazottai. Természetesen az évezredek során rabszolgává tették az emberiséget, anélkül, hogy mi, az érintettek azt észrevettük volna. Ez a rabszolgaság nem fizikai volt, hanem lelki. Ellopták a szuverenitásunkat, isteni származásunk tudatát, elhitetve velünk, hogy létezésünk célja csak a túlélés. Arra kényszerítettek, hogy csak erre koncentráljunk.

Nem más ez mint az ember lealacsonyítása.

Mindez úgy lett kigondolva, hogy megfeleljen a Mély Állam mestereinek azért, hogy túlélésüket szolgálja. Sokan még mindig nehezen tudják elfogadni, hogy vannak olyan "urak", akik irányítják az életünket és szubliminális információkkal besúgják magukat a legbelső gondolatainkba úgy, hogy az emberiség jó része észre sem veszi rabszolgaságát.

Ez a luciferi frakció olyan mélyen gyökerezik társadalmaink minden aspektusában, hogy az idő előtti erőteljes fellépés katasztrofális lett volna. De most eljött az ideje.

Miért titkolóztak eddig a magyar kormány és az Egyesült Államokban Trump elnök emberei? Mert csak így lehetett megkerülni a Pusztító Világerő veszedelmes terveit. E veszedelmes tervek egyike a III világháború kirobbantása.

Itt szeretnék néhány fontos megjegyzést tenni.

Még ha az Árnyék Kormányok meg is buknak és haldokolnak, de a tehetetlenségi erő miatt, seregeiknek még maradt annyi kifutási idejük, hogy aktívak a csatatéren. Erejük fogyatkozóban és félelmük, keserűségük nő, mégis, továbbra is folytatják siralmas harcukat. Ők nem ismerik el legyőzetésüket és nem vonulnak vissza. A végsőkig küzdenek, utolsó leheletükig.

Ezért nekünk amellett, hogy szívünk szabadság dalát énekeljük, fontos résen lennünk és szárazon tartani a puskaport. Tehát, legyünk óvatosak és összezártan támadjunk, és ha kell, így is védekezzünk.

A csapda

Minden a gondolatnál kezdődik.

Az egyik terület ahol még mindig hatékonyak, a mentális dimenzió, gondolataink manipulálása, amit akár fekete mágiának is mondhatunk. Ez azt jelenti, hogy még mindig képesek a csábítással vagy a félelemmel megigézni bennünket. E területre mentális csapdákat állítottak.

Íme, a csapda működésének hármas törvénye:

Amikor valaki megpróbálja megtámadni a csapdát vagy megpróbál küzdeni ellene, a csapda a saját gondolati-energia kibocsátását használja fel ellene.
Ezért a csapdát a vele harcoló egyén saját gondolati ereje aktiválja és tölti fel erővel (energiával).
Minél keményebben küzd valaki a csapda ellen, az annál jobban húzza maga felé és tartja “beleragasztva”.
Nietzsche megfogalmazásában: "Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék." és hogy "Aki hosszasan tekint egy örvénybe, az örvény visszanéz rá."

Az "Amire nézek, az vagyok" törvényét fontos ismernünk. Mert aki a Medúza szemébe néz, az kővé válik. Lót felesége, amikor visszanézett az égő Szodomára, a szörnyű látványtól sóbálvánnyá vált. (Az Árnyék és Fény cikkemben ezt bővebben kifejtem.)

Az éremnek két oldala van, egyik sötét, a másik világos, hiba lenne csak a sötét oldalára figyelni.

A mérlegnek két nyelve van, egyik süllyed a másik emelkedik, hiba lenne csak a süllyedőt látni.

A kettő együtt adja meg a teljességet.

Aminek ellenállunk, azt erősítjük. Nem valakik ellen kell küzdenünk, hanem valamiért. Gyújtsunk hát világosságot magunkban és képviseljük az ébredés fényét.

Ébredés

Az első lépés e nagy bolygó-felszabadulás elindításához az, hogy kinyitjuk a szemünket és felébredünk. Higgyük el, e harcban nem vagyunk egyedül. Az Ég seregei velünk vannak, de tisztelve szabad akaratunkat, csak akkor segíthetnek, ha ezt kérésben kifejezzük. Ez a minimum.

Miközben már a seregek összecsapnak, mégis az egyetlen és legfontosabb terv az, hogy felébresszük az embereket. És ebben úgy tűnik, jól haladunk, mert amint látjuk, elindult a nagytakarítás. Felemelő érzés látni nemzeteink felszabadulását, a Mély Állam árnyainak zsarnoksága alól!

Igaz, hogy a mocsár legrondább szörnyei jelennek meg a felszínen, de a nagy veszélyen már túl vagyunk. Miért? Mert kénytelenek láthatóvá tenni magukat és ez által levadászhatók.

Bár ismétlem magam, de ne feledjük, hogy a hatalmon lévőknek mi adjuk a hatalmat a kezükbe. Mi támogatjuk őket ebben. A legnagyobb hatalmuk az, hogy információs kampányokkal meggyőznek minket, hogy több hatalommal rendelkeznek mint ténylegesen.

Ezért igaz az, hogy aki a hatalmát rá akarja erőltetni valaki másra, az arról tesz tanúságot, hogy ő maga erőtlen. Azért erőtlen, mert aki félelmet kelt, az maga is fél.

De most már láthatóvá váltak, így közönyünkkel és szellemi felsőbbrendűségünkkel hatástalaníthatjuk őket. Azáltal, hogy szellemben hátat fordítunk nekik és elsétálunk, éhen halnak. Mit teszünk ekkor? Megvonjuk a figyelmünket tőlük, mert a figyelmünk az egyetlen étel, ami táplálja őket.

Azután hagyjuk, hogy a jog harcosai, a kardforgatók befejezzék a munkát.

Tehát, ne etessük a félelemkeltőket. Ne adjuk nekik az életerőnket, ne adjuk nekik a szívünket, az érzelmeinket, a figyelmünket. Tegyük ezt, és feloldódnak a feledésben. Megvan a hatalmunk erre. Megvan a hatalmunk, hogy így alakítsuk a valóságunkat. Az egység, a szeretet és egy virágzó jövő reményével megtehetjük. Nekünk, magyaroknak ez a jövő, a Szent Korona országa. Mert Magyarország királyság lesz, ahol a Kárpát-medence népeivel összefogva békét és rendet teremtünk.

Mindazonáltal jó, ha tudatosítjuk utunkat, azt, hogy min megyünk keresztül, mert a tisztánlátás erőt ad. Igenis büszkék lehetünk arra, amik vagyunk, és amit teszünk. Arra, hogy felébredtünk egy olyan rémálomból, amely börtönünk padlójára szorította elménket, arccal lefelé.

Sikerül lerázni a láncainkat és felállni! Ezt tesszük most. És ezt megtenni többet ér a világmindenség összes kincsénél.

A Kulcs

Az Ég értünk és velünk mindent megtesz, de helyettünk semmit.

Íme, a ránk háruló rész, amit belső munkának is nevezhetünk. Fénylő kulcsok ezek a támadások elhárításához és felemelkedésünkhöz.

Maradjunk emelkedettek azáltal, hogy kiírtjuk ezeket az elemeket gondolkodásunk rezgésmezejéből:

Félelem és aggódás.

A pszichológia által kimutatott, hogy az aggódás 95%-a képzelgés, csak 5%-a valós és bekövetkezik. Ha pedig úgyis bekövetkezik, akkor meg miért aggódunk?!