Vajda Miklós: Kiknek a demokráciája? Magánvélemény

Mondják, a demokrácia nem más, mint az adott országon belül a nép hatalma. Ennek legszebb példája az ókori Görögország államformája, amelyben a démosz – a nép – volt hatalmon. Most tekintsünk el attól a körülménytől, hogy ez az eszményi demokrácia egy rabszolgatartó társadalom volt. A rabszolgák természetesen kívül voltak a demokrácia intézményén.

Azóta eltelt néhány ezer év, és a demokrácia teljesen átalakult. Ma már számomra azt jelenti, hogy a többségi társadalmat a „demokraták” egy része büntetlenül teljesen hülyének nézi, és úgy is viselkedik a társadalom nagy többségével szemben. Teszik ezt rendkívül nagy cinizmussal és arroganciával, mert megtehetik. Azért tehetik meg, mert a parlamenti többség – annak ellenére, hogy a választópolgároktól nem erre kapott felhatalmazást – elnézi nekik, és érdemlegesen nem lépnek föl velük szemben. Mert a mégoly nagy összegű pénzbüntetéseket Soros valamelyik alapítványa kifizeti, ezért az érintettek azokat meg sem érzik. A valódi büntetés az lenne, ha pl. a köztörvényes bűneikért felelősségre lennének vonva, és kb. tíz évre eltiltanák őket a közügyektől. Nem lennének választható állampolgárok!

Mire is gondolok?

Magyarországon egy hónappal ezelőtt volt egy parlamenti képviselőválasztás, amelynek eredményeként 2/3-os többséggel – immár sorozatban negyedszer – a FIDESZ-KDNP koalíció kapott felhatalmazást a hatalom gyakorlására. Ez bizonyos elégtételt adhat a szavazóiknak, de megmutatja ennek a nagyvonalú, az „úriemberi” demokrácia gyakorlásának a hátrányait is.

A 2019-es önkormányzati választások után a Budapesten – és sok vidéki településen – hatalomba került helyi vezetés naponta visszaél a hatalmával, önkényesen hoz eszement rendeleteket, sikkasztja el a közpénzeket, szaladgál Brüsszelbe árulkodni a kormányra. Teszik ezt büntetlenül, mert nálunk demokrácia van.

Mindeközben hallom a rádióban a nyilatkozó kormánypárti politikustól, hogy ezt még két és fél évig ki kell bírnunk, mert tiszteletben kell tartani a demokráciát. Az én olvasatomban ez nem más, mint a tehetetlenség, a tenni nem akarás, a konfliktuskerülés nyilvános beismerése, amelynek semmi köze sincs a demokráciához. Tehát, akkor ez kinek a demokráciája?

A választási eredmény alapján felálló új parlamenti képviselőtestületben az ellenzéknek kevesebb képviselője lesz, mint korábban volt. Ennek ellenére évente kb. három milliárd forinttal több közpénzre lesznek jogosultak, mint az előző ciklusban voltak. Miért is?

Azért, mert demokrácia van, amit tiszteletben kell tartani, mert mi demokraták vagyunk (én már nem), és a törvények ezt lehetővé teszik. Tehát – véleményem szerint – ez nem más, mint a választópolgárok adójából befolyt közpénzeknek a nyílt ellopása, törvényes fedezettel. Erre a leplezetlen nyerészkedésre irányult az ellenzék törekvése – sajnos sikerrel, mert nálunk demokrácia van. Holott valódi demokrácia akkor lenne, ha az ilyen visszaélési lehetőségeket a parlamenti többség a törvények megváltoztatásával lehetetlenné tenné. Újra fölteszem a kérdést, ez kinek a demokráciája?

Az egyik parlamentbe jutott anarchista képviselőjelölt, akinek a korábbi tevékenysége semmiféle közhaszonnal nem járt a társadalom számára, nem tette le a képviselői esküt. Elment egy Baranya megyei kis faluba, ahol kiállt a helységnévtábla mellé, és elmondott egy önmaga által megfogalmazott alternatív szöveget. Ő ezt gondolta eskütételnek. Majd amikor közölték vele, hogy mindez nem érvényes, és addig nem jár neki semmiféle tiszteletdíj, ameddig törvényes keretek között nem esküszik föl a hazája és a választópolgárok érdekeinek képviseletére, addig nem jár neki a képviselői javadalmazás. Azóta kuncsorog a parlament elnökénél azért, hogy letehesse az esküt, de még nem kapott erre időpontot. (Remélem, nem is fog!)

Ne legyenek kétségeink. Ha ez az ingyenélő mégis leteheti az esküt, attól még semmiféle, a társadalom számára hasznos tevékenységet nem fog végezni. Korábban is képviselő volt, akkor is letette az esküt, de akkor sem dolgozott. Tehette mindezt közpénzből fizetett magas jövedelemmel (csak a tavalyi évben 65 millió), mert nálunk demokrácia van! Ez pedig számomra azt jelenti, hogy ezt a semmittevést a törvényhozó hatalomnak a hallgatólagos közreműködésével végzi. Tekintettel arra, hogy az ellenzék soraiban köztörvényes bűnözők, csalók, sikkasztók, aberrált, magamutogató egyének fognak „politizálni”, az eddigiekhez képest sokkal szigorúbb törvényekre van szükség, és azoknak érvényt is kell szerezni. Ennek hiányában harmadszor is fölteszem a kérdést: Ez kinek a demokráciája?

A felsorolt ügyekben a kormánypárti nyilatkozók az összes sajtóorgánumban mindig azon méltatlankodnak, hogy a gaz ellenzék hogyan él vissza az állampolgárok bizalmával. Észre kellene már venni, hogy egyre többen vagyunk, akiknek ez a nyafogás már kevés.

Elegünk van a folytonos úriemberi magatartásból olyanokkal szemben, akik állandóan visszaélnek a választóik bizalmával, fölélik a közpénzeket, és ezt a kormányzat mindig elnézi nekik.

Ha a negyedik 2/3-os felhatalmazás sem elég arra, hogy az ilyen ügyekben végre a társadalmi közérdeknek megfelelő törvényeket hozzon az új parlamenti többség, akkor újra fölteszem a kérdést: ez kinek a demokráciája?

A múlt héten az egyik újra a Parlamentbe jutott párt övön aluli ügyeinek a taglalásával volt tele a nemzetinek mondott elektronikus és írott sajtó, a média.

Csütörtökön a Karc FM Paláver című műsorában a műsorvezető ezt az ügyet ajánlotta az egyik megbeszélendő témának, amelyre a telefonálók egy része rá is kapott. Pénteken ugyanez történt.

Szintén csütörtökön a Hír TV Napi aktuális című műsorában szintén ez volt az egyik téma, amelyen a meghívott vendéggel jót élcelődött a műsorvezető. Majd a hírekben és az azt követő műsorban – Vezércikk – újra fölmerült a téma.

Ennek alapján nem lennék meglepve, ha ma (vasárnap) este a Sajtóklubban, majd a Bayer show-ban is fölmerülne a téma.

Az illetékeseknek észre kellene már venni, hogy az ilyen témák állandó műsoron tartásával a saját médiumukat alacsonyítják le, az ellenzék nívójára. Miközben azon csodálkoznak, hogy miért nem növekszik a műsorok nézettsége, és/vagy hallgatottsága.

Pedig közérdekű téma lenne bőven, csak azokhoz – ki tudja miért – a szerkesztők nem mernek hozzányúlni. Mert nálunk demokrácia van!

Itt van például Budaházy György soha el nem múló ügye, amelyet csak a megszüntetés előtt álló Pesti TV. mert műsorára tűzni – de erről majd később.