Varga Domokos György: Áldott kovidkarácsonyt – miniszterelnökünk ementálijával!

Tisztelt Olvasó!

Minden kedves Munkatársam, Harcostársam!

Néhány hete családi levelezőlistánkon szóba került, hogy már milyen karácsonyi hangulat van Norvégiától, Anglián és Skócián át, Magyarországig. Én akkor nem folytam bele a távbeszélgetésbe, mert változatlanul az foglalkoztatott, hogy szent Isten, mi lesz ezzel az eszement kovidos világunkkal. Már az 5-12 éves gyerekek oltatása került terítékre, holott ennél érthetetlenebb törekvést, sötétebb szándékot még elképzelni is nehéz, mint kicsinyeink olyan génterápiás, kísérleti szerekkel való belövése, amelyek a járvány megfékezése szempontjából nemcsak teljesen hasznavehetetlennek bizonyultak, hanem kifejezetten károsnak – nem egyszer pedig halálosnak.

Ezért aztán – szemben a korábbi évek gyakorlatával – még az adventi gyertyákat sem volt kedvem kirakni Szilaj Csikónk nyitó oldalára. Csak templomunk plébánosának, Gyuri atyának sikerült egy csöppnyi karácsonyi hangulatot belém lopnia azzal, hogy legutóbbi vasárnapi prédikációjába beleszőtte egy pap és ministránsa kedves és tanulságos történetét.

– Atya, sajnos még ötöt kell aludni, hogy jöjjön a Jézuska! – sóhajtott nagyot a gyermek.

Mire az atya:

– Milyen jó, hogy már csak ötöt kell aludni!

A minap is eszembe jutott ez a kis történet, amikor szilajcsikós munkatársamtól, Fertőszentmiklósról hazafelé tartva, beültem a helyjegyem szerinti vonatfülkébe. Odabent egyetlen utas tartózkodott, egy ötven körüli hölgy, maszk nélkül, talléros zacskóval a kezében. Illedelmesen köszöntöttem, s rögtön felajánlottam, hogy a továbbiakban egyikünk se húzzon maszkot, ha nem muszáj. Felnevetett, s közölte, hogy ő is rühelli ám, és most is csak azért rágcsál, mert addig sem kell felvennie.

Nem sokkal később újabb utas érkezett. Szintén hölgy, pár évtizeddel fiatalabb korosztály, s eleve maszkkal eltakart arccal lépett be hozzánk. Rögtön azzal fogadtam, hogy ez egy maszkmentes szakasz, s örülnénk, ha csatlakozna hozzánk. Boldogan tépte le magáról, mondván, ki nem állhatja, s nagyon reméli, hogy mihamarabb vége szakad ennek a bolond világnak.

Tisztelt Olvasó!

Lássuk be, hogy ennek a fejleménynek is lehet éppen úgy örülni, mint annak, hogy már csak ötöt kell aludni. Még tart az őrület, de már jó okkal s reménységgel várhatjuk, hogy belátható időn belül vége lesz. Ha már egy kesztyűgyári betanított munkás, egy iskolai titkár s jómagam vadidegenként ilyen gyorsan egyetértésre tudunk jutni a kovidos járvány- és oltáskampány dolgában, az azt jelenti, hogy ország- s talán világszerte nyiladozik az értelem.

Persze bőven vannak még nyugtalanító fejlemények is.

Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatóján is röpködtek a számok, milyen sok milliószámra rendeltek már – az ugyebár haszontalan és kártékony – vakcinákból. E tényből pedig másra nem lehet következtetni, minthogy arra is megvan a sötét szándék, hogy ezeket is előbb-utóbb belénk döfjék, se gyerekeket, se felnőtteket nem kímélve.

Miniszterelnökünk nem győzte hangoztatni, hogy Magyarország az oltásalapú járványkezelést választotta, ez az oka a bőséges rendelésnek; de annak is, hogy – a környező országokhoz képest – nálunk a lehető legkisebb a szigorúság és kötelezettség a maszkviselést, a lezárást, a távolságtartást, a karanténozást, a tesztelést, a védettségi kártyát illetően.

Igaz, ami igaz.

Meg azt is világossá tette miniszterelnökünk, hogy amíg a tudomány és az egészségügy illetékesei között is vita folyik arról, hogy az újabb vírusok éppenséggel mekkora járványveszélyt jelentenek, sem ő, sem a kormány nem vonhatja magára annak a felelősségét, hogy e kérdésben ő mondja ki a tutit. Ha a szakemberek azt mondják neki, hogy szigorúbb védekezésre van szükség, akkor neki nincs választási lehetősége, meg kell tennie.

Igencsak figyelemre méltó mozzanata volt a sajtótájékoztatónak, amikor az egyik újságíró megkérdezte tőle: mit szól ahhoz, hogy állítólag Karácsony Gergely ordítozott Pintér Sándorral amiatt, mert nyomozás indult a városháza eladása ügyében. Orbán Viktor erre azt felelte, hogy habár hosszú évtizedek óta szoros munkakapcsolatban állnak a belügyminiszterrel, őneki miniszterelnökként még ahhoz sem támadt soha bátorsága, hogy felemelje a hangját.

Nos, ebben a válaszában is miniszterelnökünk reálpolitikájának egyik sarokpontja mutatkozott meg a maga teljes valójában: amíg csak lehet, kerüli a számára haszontalannak ígérkező beavatkozásokat és ütközéseket; de nemcsak szabad kezet ad, hanem felelősséget is hozzá. Ha kétségbevonhatatlanul kiderül, hogy az oltatásnak semmi értelme, akkor az oltási kampány fő arcai bízvást számíthatnak arra, hogy mehetnek a süllyesztőbe.

A maga megszokott, páratlanul kifejezőképes beszédével itt miniszterelnökünknek sikerült egy olyan üzenetet világgá röpítenie, amely minden sötét borúlátásunkat reményteli – mondhatni: adventi – várakozássá szelídítheti. Világosan és határozottan közölte, hogy igen, elfogadta a harmadik oltás értelmét és szükségességét, ám a maga részéről nem óhajt további – negyedik, ötödik, tizedik – oltásokba is belemenni, MERT A VÉGÉN MÉG OLYAN LYUKAS LESZ, MINT AZ EMENTÁLI.

Tisztelt Olvasó!

Orbán Viktor igen fontos üzenetet küldött ezzel mindannyiunknak.

Azoknak is, akik 2020 eleje óta azon tüsténkednek, hogy az egész világon, s benne Magyarországon végtelenítsék ezt az esztelen oltáskampányt. Miniszterelnökünkben szemmel láthatóan és végre-valahára megingott a bizalom oltató tanácsadóiban. Még az ő kedvükért sem hajlandó ementáli sajtlétbe átlényegülni.

S üzent nekünk is, karácsonyi ajándékképpen: már csak párat kell aludnunk, talán csak néhány hónapot kell még kibírnunk, és minden jóra fordulhat.

Nem magától, persze.

Ha angyalunkat és Jézusunkat a szokásos karácsonyi hangulatban várjuk, akár lázas ajándékvásárlással, akár békés áhítattal, mintha mi sem történt volna, akkor egyhamar semmi nem fog változni.

Ha idelent nem fáj, miért fájna odafönt?

Ha idelent nem lázadozunk, miért lázadoznának odafönt?

Tisztelt Olvasó! Minden kedves Munkatársam, Harcostársam!

Az én idei karácsonyi ajándékom Önöknek, Nektek – a közjó szolgálatában, a fa alá – egy olyan lényegre törő, tömörségre és áttekinthetőségre törekvő írás lesz, amelynek címe: KOVIDTISZTÁZÓ. Azt remélem tőle, hogy a maga módján hozzá tud járulni karácsony fényességéhez, a világosság eljöveteléhez.

Áldott kovidkarácsonyt, békésebb új évet!