2021. nov. 30.

Varga Domokos György: Segítsünk miniszterelnökünknek megmenteni gyermekeinket!

Tisztelt Olvasó!

Itt van a soha vissza nem térő alkalom!

Ébredezik már annyira kovidos csipkerózsika-álmából a világ, hogy lehet foganatja a leghalkabb méltatlankodásnak, a legkisebb ellenállásnak is! Márpedig óriási szükség van erre, hisz jól érzékelhetően összevonja csapatait, visszavágni készül a kovidcsináló háttérhatalom.

Szerencsére a mi csapataink is harcban állnak, s nem egyszer érnek el telitalálatot is. Dr. Gődény György tegnap megjelent, Orbán Viktorhoz intézet, nyílt levele [1] éppen ilyen: viszonylag rövid s lényegbevágó látleletet ad őrületes járványvalóságunkról, mindeközben kellő tisztelettel megadja a császárnak, ami a császáré. A levél feladója ezzel – véleményem szerint – a számunkra legígéretesebb kibontakozási lehetőséget szorgalmazza: nem elvadítani, hanem megnyerni igyekszik Magyarország ama legtekintélyesebb politikusát, aki e pillanatban egyáltalán számításba jöhet olyan hatalmi – és főleg szellemi – tényezőként, amely legalább valamelyest fékezheti a világuralmisták mind gátlástalanabb beavatkozási hadműveleteit.

Itt, a Szilaj Csikón is számtalanszor jelentek meg már olyan hiteles beszámolók, amelyek cáfolhatatlanul bizonyítják a háttérhatalmi erők mértéktelen világuralmi befolyását. Legutóbb egy olyan filmet [2] osztottunk itt meg, amelynek interjúalanya megjárta a mélyállam bugyrait, s pontosan tudja, mi vár az engedetlenkedőkre. Szó szerint idézem az idevágó részt:

„Nézzük a Covidot! Volt vagy 190 államfő, mondjuk 5-7 kivétellel, akik követték a hivatalos irányvonalat. És tették ezt valami teljesen irracionális módon, ahhoz képest, hogy mi állt volna az országuk és népük érdekében s amit a nép akart volna. S hogy miért cselekedtek így? Nyilvánvalóan ki vannak téve titkos erők hatásának. Az az 5-7 államfő pedig, akik nem voltak hajlandók beállni a sorba, azokkal úgy esett, hogy vagy meggyilkolódtak, vagy infarktust kaptak, vagy kiszavazták őket. Ebből is látható, hogy a hivatalos irányvonalat követő elnökök félnek. Úgy látják, nincs más választásuk. De ezt nem mondhatják ki.”

Nos, ez megmagyarázhatja Orbán Viktor kétarcú politikáját: egyfelől szabadságharcot folytat Magyarország legalább viszonylagos önrendelkezéséért, azért, hogy hazánk mégiscsak magyar és a magyaroké maradhasson, nálunk mégiscsak a természetesség uralkodhasson az emberi kapcsolatokban és a családi viszonylatokban; másfelől viszont kiteszi egész országát s népét a kovidos önkénynek, még ha azzal a viszonylagos visszafogottsággal is, amelyet dr. Gődény György is megemlít levelében. A jelek szerint, miniszterelnökünknek önrendelkezésünk dolgában még csak-csak van szabadságfoka, kovidügyben azonban jóval kevesebb. Az is könnyen elképzelhető, hogy a két szabadságfok között szoros összefüggés van: Magyarország minél jobban teljesít a kovidos járványkampányban és oltakozásban – azaz minél inkább enged a világuralmi akaratnak –, annál nagyobb szabadsághoz juthat a nemzeti önrendelkezésben.

Hogy milyen hatalmas befolyásoló ereje van ennek a kovidos járványt gerjesztő és kezelő háttérhatalomnak, azon mérhető le leginkább, hogy fősodratú szaktekintélyeink milyen elképesztő mértékben fordulnak ki tudós önmagukból.

Kovidos világjárványunk külföldi és hazai fejleményei nyomán olyan elemi tények és összefüggések láttak napvilágot, amelyek sem józan ésszel, sem tudós elmével tisztességesen meg nem cáfolhatók. Aki ezt akár kutatóként, akár orvosként, akár egészségügyi vagy oktatási intézményvezetőként mégis megkísérli a nyilvánosság előtt, számítva a nagyközönség kellő hiszékenységére és ostobaságára, arról bátran állíthatjuk, hogy nem a választott hivatása dolgozik s érvényesül benne, hanem a hálózati elkötelezettsége, a háttérhatalmi beavatottsága.

Márpedig hazai kovidos véleményvezéreink között szinte csak ilyenek tünedeztek fel járványunk legkezdete óta; sőt már előtte is, hisz bőven akadt teendőjük már a tömeghisztéria felkorbácsolása idején is. Ugyanezek a szereplők azóta is kitartóan eleget tesznek a „másodállásukból” fakadó kötelezettségeiknek. Történhet szinte bármi, akármily váratlan járványfordulat, ők kötik az ebet a karóhoz, s rendületlenül oltakozásra buzdítanak.

A valószínűleg legbeavatottabbak, de mindenképpen leglelketlenebbek egyenesen legkisebbjeink és legvédtelenebbjeink „belövéséért” kampányolnak. „Tizenkét év alatti gyermekek beoltását szorgalmazza az ELTE Természettudományi Karának dékánja”, tudósít a világhálón az öles újságcím. No de figyeljük meg, milyen végtelenül hamis, hajánál fogva előrángatott logikával!

„Kacskovics Imre szerint a gyerekeket nem igazán befolyásolja a betegség, viszont fertőzni tudnak, így a 12 év alatti gyermekek oltásával vissza lehetne szorítani a járványt abba a mederbe, ahol ez kezelhető, és nem okoz társadalmi traumát.”

Tisztelt Olvasó!

Ön még nem biztos, hogy tudja azt, amiről itt, a Szilaj Csikón már több ízben beszámoltunk: megbízható kutatási eredmények és statisztikai adatok szerint az oltottak ugyanúgy fertőzhetnek, mint az oltatlanok. Sőt! Egyenes arányosság fedezhető fel egy ország átoltottságának mértéke és a megfertőződések száma között. Ön lehet, hogy a hazai vagy a külföldi politika és média fősodrából tájékozódik, s kétségtelen például, hogy a CNN riportere még tegnap is ezt a kérdést szegezte legelsőként Szijjártó Péter külügyminiszterünknek: „Mi a helyzet Covid terén? Az Önök országának viszonylag alacsony az átoltottsága.”[3] Vagyis a világuralomban betöltött helyéhez méltóan, a CNN kevésnek találja az átoltottságnak az itthoni mintegy 70%-os mértéket. Szijjártó siet is megnyugtatni, a 100%-ra törekszünk, s hogy az emlékező oltások tekintetében pedig élen járunk. Holott!

Holott már ez a 70% sem teljesített az égadta világon semmit azokból a hazai és globális kampányígéretekből, amelyekkel tele volt a médiapadlás. Nemhogy mérsékelte volna a járványt, sokkal inkább felerősítette, és éppen az által, hogy a védőoltásnak nevezett készítmények mindent csinálnak, csak épp a fertőzés megkapása és továbbadása ellen nem védenek egy szemernyit sem.

Ön, tisztelt Olvasó, még csak-csak megengedheti magának az egyoldalú tájékozódást. De azok már, ugyebár, a legkevésbé sem, akik társadalmi-szakmai helyzetüknél fogva készek befolyásolni egészségügyünket és egészségünket. Kiváltképp nem engedhetik meg maguknak, ha gyermekeink beoltatásának szorgalmazására vetemednek. Az ilyen alakokkal szemben elemi logikai és társadalmi elvárás, hogy csakis a tények és tapasztalatok széles körű ismeretében és szigorú mérlegelésével foglaljanak állást s tegyenek bárminemű nyilatkozatot.

Márpedig aki valóban kellő alapossággal és tisztességgel tájékozódik, az ma már tömegével találkozhat olyan hiteles tényekkel, első kézből megosztott egészségügyi, orvosi tapasztalatokkal, amelyek megkérdőjelezhetetlenül bizonyítják, hogy az oltottak valóban akadálytalanul fertőződnek és valóban akadálytalanul fertőznek. Világhálós kis videóban egy budaörsi háziorvos éppenséggel nem azt válaszolja, amit az újságíró várt volna, hanem nagyon az ellenkezőjét, ám csakis az igazat[4]:

Újságíró: „Visszatérve a 42 [koronavírusos] páciensre: a többségük oltatlan volt...”

Dr. Ritter: „Nem. Nem! A 42-ből talán 3-4 volt oltatlan. A többi 2-3 oltással.”

Ha pedig az efféle tényekkel Kacskovics Imre nagyon is tisztában van, akkor miért akarja rászabadítani a teljesen hasznavehetetlen, kétes, sőt bizonyítottan kártékony kísérleti szereket most már a legkisebbekre is? Mert hogy nem az egészségünk érdekében, s főképp nem a gyermekeink javára, az ma már napnál is világosabb. Marad a másik lehetőség: világuralmi megfontolásból.

Tisztelt Olvasó!

Szinte látom, ahogy dolgozik Önben a kétely: ha mindez csakugyan igaz is, mit lehet csinálni? Hogyan lehetne elérni, hogy Merkely, Kacskovics és társaik ne folytathassák kártékony kovidos ügyködésüket? Hogyan lehetséges szembeszállni világuralmakkal? Hogyan lehetne megakadályozni, hogy itthoni szellemi-erkölcsi útitársaik vagy tényleges beavatottjaik buzgósága révén végül csak eljuttathassák nemzetünket a lehető legrosszabb végkifejlethez, amikor már gyermekeinket is mérgezni[5] kezdik. Járványügyi celebeink (beavatottjaink?) egyik díszpéldánya, Boldogkői Zsolt virológus ugyanis addig a kijelentéshez már sikeresen eljutott, hogy „Az oltást ellenzőknél végső esetben szükség lehet a kötelező oltásra”. Ne felejtse el, tisztelt Olvasó, hogy ezt olyan szellemiségű világkörnyezetben tette, amelyben pl. Ausztrália már kész karanténtáborokba zárni a hajtóvadászattal összegyűjtendő oltatlanokat, vagy pl. Görögország arra készül, hogy januártól havi 100 euró büntetést fizettessen a 60 év fölötti beoltatlanokkal. Ez a világ, tisztelt Olvasó, már egy olyan világ, amely kifordult mind a négy sarkából. Ebben a világban természetesnek hirdetik, hogy az emberek ellentétes nemre válthatnak, hogy férfiak szülhetnek. Ebben a világban az észszerűnek és logikusnak sajnos egyre kisebb a foganatja.

Ezért képesek olyannyira kevesen megérteni, hogy a kovidos járvány dolgában minden fősodratú állításnak valójában éppen az ellenkezője igaz. A kovidos járványt a tömeges oltatás fokozza, s az ürügyén gyakorolt kovidos önkénynek a lelketlen hivatásosak[6] és a lelkes oltakozók a legfőbb előidézői. És éppen az oltakozni nem hajlandók lehetnek azok, akik az ellenállásukkal és igehirdetésükkel még valahogy véget vethetnek ennek a rémálomszerű valóságnak. És főképpen: megakadályozhatják, hogy Kacskovics Imre, Boldogkői Zsolt és tsaik álma végül valóra válhassék, s kisgyermekeinkbe is beledöfessék a végzetes szer.

Tisztelt Olvasó!

Óriási tévedés azt gondolni, hogy egy világuralom, egy gondosan rejtőzködő háttérhatalom ellenében hétköznapi földi halandóknak lehetetlen harcba bocsátkozniuk a siker reményében. Nekünk ugyanis, akár oltatlan, akár oltott szabadságharcosoknak, van egy mindennél és mindenkinél hatalmasabb segítőtársunk. S most nem is a Jóistenre gondolok, akinek útjai ugyebár kifürkészhetetlenek. Hanem a valóságra. Ha csakugyan nekünk van igazunk, bízvást számíthatunk arra, hogy a valóság lépten-nyomon segíteni fog. A mi dolgunk csak annyi, hogy kellő türelemmel és állhatatossággal hirdessük az igét. Mivel a legtöbb ember hajlamos arra, hogy a saját szeme helyett is inkább a gondosan felmagasztalt tekintélyek szavának higgyen, ezért nem elégséges csak arra számítani, hogy majd a valóság egy-kettőre kijózanítja a betegesen jóhiszeműeket és engedelmeseket. Az igazságnak, ha győzni akar, egyaránt elengedhetetlenül szüksége van a megvilágosító szép szóra és a megkerülhetetlen nyers valóságra. A kettő együtt tud olyan helyzetet teremteni, amikor az egyre tömegesedő megvilágosodás elől már nincs emberfia – legyen akár beavatottak magasságos kegyeltje –, aki zavartalanul kitérhet. A kettő által sarokba szorítva, még egy Merkely Béla is kénytelen félig-meddig hátraarcot csinálni, s töredelmesen bevallani: „...a delta variáns visszafertőzte Európát, és olyanok is megkapták, akik egyébként már kétszer oltva voltak, ennek következtében részt vettek a járványban, és fenntartották a járványt.”[7]

E váratlan „vallomásnak” van azonban két súlyos „szépséghibája”, amely arra figyelmeztet, hogy ezek a tekintélyes alakok végsőkig el vannak szánva a kovidos hadműveleti parancsok végrehajtására.

Az egyik: Merkely nyilvánosan belátta és bevallotta ugyan, hogy az oltottak is kivették és kiveszik a részüket a fertőzés terjesztéséből, ezt azonban nem a vakcinákkal, ezek összetételével, működési elvével hozta összefüggésbe, hanem egy véletlenszerű vírusvariánssal.

A másik „szépséghiba”: a teljes mondat eddig még nem idézett eleje. Ugyancsak érdemes szó szerint idézni, mert ebből válik világossá, hogy – a valósággal összefogva – állhatatosan folytatnunk kell az igehirdetést és sarokba szorítást. Egészen addig, amikortól már senki emberfia nem lesz képes ép bőrrel kimászni onnan. Amikor már olyan mély szintre zuhan a közvélemény előtt is a megszorongatott szakmai hitelessége, hogy feletteseinek lesz kínos a további futtatása, szerepeltetése.

Ebbe segítek be most szerényen azzal, hogy felhívom a tisztelt Olvasó figyelmét erre a minden tudós koponyához, minden egészségügyi és oktatási intézmény vezetőjéhez teljességgel méltatlan logikátlanságra, sőt, mondjuk ki együtt: felelőtlen, összefüggéstelen hadoválásra. Ezt bírta nyilatkozni Merkely, legnagyobb orvosegyetemünk agyondíjazott rektora, híres önkezűleg oltató:

„A járvány szempontjából pedig a harmadik oltásnak van nagyon nagy jelentősége, hiszen most már láttuk, és az izraeli tapasztalatok erre utaltak, de talán nem voltunk még ebben annyira biztosak, de a mostani európai helyzet egyértelműen azt bizonyítja, hogy a delta variáns visszafertőzte Európát...” – és a többit már ismeri a tisztelt Olvasó...

A körmönfont mondat egyetlen célja, hogy az elejét beégesse a fejekbe – „a harmadik oltásnak nagyon nagy a jelentősége” –, de hogy valójában miért, azt egyszerű földi halandó ki nem tudja hámozni a nyakatekert mellébeszélésből.

Tisztelt Olvasó!

Amíg egészségügyi kérdésekben ilyen alakok veszik körbe miniszterelnökünket és ilyenek tolják az oltáskampányt, semmi jóra nem számíthatunk. A legrosszabbra annál inkább: ha nem állunk a sarkunkra, ha minden oltott vagy oltatlan megvilágosodott nem mormolja vagy kiáltja oda minél többeknek a mind láthatóbbá váló igazságot, akkor ezek a világuralmi tébolyodottak a gyerekeinkre is kezet fognak emelni. Addig kell tehát, a valósággal párba állva, igénket hirdetni, minél nagyobb sokaságokat megvilágosítani, amíg miniszterelnökünk nem nyer elegendő hivatkozási alapot[8] arra, hogy nekiláthasson az eltakarításuknak, a saját környezetéből is, a magyar nyilvánosságból is.

Segítsünk miniszterelnökünknek!

Adjunk neki esélyt, hogy megmenthesse gyermekeinket!

Ha mégsem akaródzna neki megtenni, legalább tudni fogjuk: vége!

Akkor pedig másvalaki után kell néznünk, tisztelt Olvasó.