2021. aug. 25.

Varga Domokos György: Tisztánlátók világkongresszusa. Az igazság és a szabadság ujjongása

Tisztelt Olvasó!

Nézze meg az alábbi képet!

Vagy az alábbi filmek valamelyikét, ahol már az is hallható, milyen ujjongásban törtek ki a Magyarok Világszövetsége X. Világkongresszusának, s az ennek keretében tartott II. Budapesti COVID Konferenciának még jelenlévő, de már búcsúzni készülő résztvevői.

Jó szívvel állíthatom: mindenkinek minden oka megvolt a lelkendezésre. Ami 2021. augusztus 15. és 20. között e világkongresszuson és nemzetközi orvoskonferencián történt, az valóban minden elképzelést és minden várakozást felülmúlt. Patrubány Miklós, az MVSz elnöke említette meg záróbeszédében, hogy a világkongresszust közvetlenül megelőző baljós előjelek nyomán csakis arra tud gondolni, hogy velük volt a Jóisten.

A baljós előjelek egyike az volt, hogy a Világszövetségen belül felerősödött azok hangja, akik úgy gondolták, a Magyarok Világszövetségének nem tiszte, hogy a Covid-mizériával foglalkozzon. Olyannyira nem, hogy az MVSz-en belül még egy puccsot is megkíséreltek azért, hogy eltérítsék a Világszövetséget és elnökét ettől a szándékától.

Az idő – a világkongresszus, a nemzetközi orvoskonferencia meghökkentő eredményessége – egyértelműen és határozottan azoknak adott igazat, akik amellett kardoskodtak, hogy a Covid-ügy világra való kihatása van olyan súlyú és erejű, hogy máris minden egyes nemzet és minden egyes állampolgár számára létkérdéssé vált, milyen irányt vesznek a vele kapcsolatos fejlemények. Szakmabeli (egyebek között gyakorló orvos, virológus, kutató) és más, szakavatott előadók sok tucatja számolt be a világ szinte mindent tájékáról olyan adatokról, tényekről, személyes tapasztalatokról, kutatási eredményekről, megalapozott, igazolt összefüggésekről, amelyek meggyőzően bizonyítják, hogy a koronavírus-járvány és kezelésének dolgában a politika, az egészségügy és a média fősodrata az egész világon az állampolgárok megtévesztésén, becsapásán, megvezetésén dolgozott, s egészen másként fest az igazság.

Tisztelt Olvasó! Amit ez alatt a hat nap alatt az előadók jóvoltából megtudhattunk, egyszerre volt letaglózó és megnyugtató. Letaglózó volt szembesülni mindazzal a fenyegető ismerettel, melyet ki-ki egyéni búvárkodásával szedett össze, de bármilyen rémisztő képet rakott is össze valahogy a koronavírus-járvány sajátosságairól, senki sem rugaszkodott el a valóságtól. Hogy a magam példáját (előadástémáját) említsem: mint kiderült, egyáltalán nem bizonyult túlzásnak azt feltételeznem, hogy a Covid-19 valójában egy világuralmi hadművelet fedőneve, figyelemelterelő akciója. Kiváltképp egy argentin előadó, prof. dra. Chinda Brandolino belgyógyász, flebológus-limfológus, igazságügyi orvosszakértő, üzemorvos, bioetikus, az Orvosok az Igazságért nevű argentin szervezet tagjának (tehát nem akárkinek) az előadása („A méltóság megsemmisítése, oltások, pandémia, rabszolgaság”) erősített meg ebben. Nyilván nyugtalanító arra gondolni, hogy életünk hátralévő részében milyen önkényuralmi törekvésekkel kell szembenéznünk, milyen globális és helyi fenyegetések érhetik testi, lelki és szellemi épségünket. És még fájdalmasabb arra gondolni, hogy édes gyermekeink és unokáink milyen veszedelmeknek vannak kitéve.

Másrészt viszont vitathatatlanul jó érzés volt megtapasztalnom – főáramon kívüli újságíróként, közíróként különösen –, hogy seregnyi olyan nagy tudású, felkészült szakember és számtalan bennfentes politikus (mindenekelőtt Robert F. Kennedy az USA-ból) létezik a nagyvilágban, akik hasonlóképpen látják és hasonlóképpen értékelik a kovidos világhelyzetet, mint jómagam, és ugyancsak készek hangot adni a főáram ellenében a maguk álláspontjának, meggyőződésének.

Rokonságokban, baráti körökben, munkahelyeken ma még jobbára nyomasztó kisebbségben vannak a járvány- és oltásszkeptikusok, a vakcinák világgá kürtölt hatékonyságában és biztonságában erősen kételkedők, a tisztán látni vágyók, az igazságkeresők. Velük szemben hatalmas többségben vannak és óriási erőt képviselnek a feltétlen oltáshívők, a rendíthetetlen jóhiszeműek, a gondolkodni rest vagy ellentmondani gyáva engedelmesek és engedékenyek. Akik miatt aztán a kisebbségben lévőknek elég sokat kell is nyelniük, hiszen a túloldaliak nyíltan megfontolatlannak, felelőtlen kekeckedőnek vagy akár összeesküvés-hívőnek tekintik, bélyegzik őket.

Ez a mostani rendezvény azonban azért bizonyult páratlannak a maga nemében, mert sem a főáramú politikának, sem a főáramú egészségügynek, sem a főáramú médiának nem volt alkalma rátelepedni. Ezért aztán senki nem azt szajkózta még véletlenül sem, amit egyébként unos-untalan hallani minden főáramútól a koronavírus-járvány „kitörése” óta. Erre a rendezvényre – tényleges jelenléttel vagy távkapcsolással – egytől egyig olyanok sereglettek össze a világból, akiknek elemi igényük a körültekintő gondolkodás, a józan kételkedés, a tisztánlátás. S nem kevésbé: a nemzetükért s az embertársaikért való tényleges felelősségvállalás.

Tisztelt Olvasó! A tényleges felelősségvállalás ott kezdődik, hogy ellene mondunk és ellene teszünk minden olyan önkénynek, amely megakadályozza a szabad tájékozódást és a szabad véleménynyilvánítást. Márpedig a főáramú politika, egészségügy és média világszerte szakadatlanul ezen dolgozik, ezen mesterkedik a Covid-19 kezdete óta. A Magyarok Világszövetsége éppen azzal követett el valóban történelmi tettet, hogy X. világkongresszusát a tisztánlátásnak, a szabad szólásnak, az igazság kiderítésének és kimondásának szentelte, méghozzá abban a sorsfordító kérdésben, amelynek végkifejlete alighanem döntő hatással lesz az emberiség jövőjére: vagy a végletes anyagelvű, vagy az istenes életelvű világ irányába teszünk majd egy határozott lépést...

Amit a búcsúképen láthatunk – vagy az ajánlott kisfilmek bevezetőjében hallhattunk –, az nagy és szép reményekre jogosít bennünket a végkifejletet illetően. Ilyen globális főáramú ellenszélben sikerült egységbe szervezni három olyan csapatot, amelynek mindegyike nélkülözhetetlen volt a sikerességhez, eredményességhez. A Magyarok Világszövetsége mint a világ magyarságának egyszerre jelképes és valóságosan létező, működő szervezete kellő súlyú és tekintélyű intézményi keretet és kellően méltó helyszínt biztosított nemcsak a saját, többé-kevésbé hagyományos világszövetségi programjai számára, hanem a Covid-konferencia előadásai számára is. A másik csapat, az Orvosok a Tisztánlátásért mozgalom fő arcai és tagjai, mindenekelőtt Pócs Alfréd és Tamasi József leginkább a hatalmas „felhozatallal” kápráztattak el: kapcsolódó cikkünkben soroltuk fel mindazokat a neves és rangos előadókat, akiket sikerült meghívniuk, megnyerniük a Covid-19 teljes jelenségkörével foglalkozó orvoskonferenciának. S ami nem kevésbé fontos, hogy számtalan külföldi előadó mondandóját sikerült olyan filmen tálalniuk – tolmácsolniuk – a helyszíni és a világhálós közönség számára, amelyen az elhangzottak megértését, befogadását magyar felirat segítette. Az élő előadásokat pedig szinkrontolmácsok fordították a közönség számára!

S végezetül a harmadik csapat: a Szövetkezet Tv. Ránézésre: egytől egyig veteránok. Abból a fajtából, akiket a szakmájuk szeretete s a maguk töretlen szabadság- és igazságvágya tart a pályán. Mindannyian teljesen tisztában vannak küldetésük súlyával, fontosságával: nélkülük az egész világkongresszus, az egész Covid-konferencia hamvába halt volna. Lényegében semmilyen új és más gondolat nem kerülhetne a szélesebb nyilvánosság elé, maradna a főáram önkénye, egyeduralma, s a Covid és kezelésének ügyében is maradna minden a régiben. Hiába minden bátorság, szókimondás, szabadságharc. Hiába minden igazságkeresésre, tisztánlátásra tett erőfeszítés, ha ebből nem jut el semmi a nagyközönséghez.

A Szövetkezet Tv munkatársai elképesztően kitartóan vették s dolgozták fel a világkongresszus és a nemzetközi orvoskonferencia teljes időtartama alatt előadásanyagát, s tették élőadásban és utólag is követhetővé, megnézhetővé. Természetesen akadtak kisebb zavarok, döccenők, de ami végül e három csapat töretlen együttműködésének jóvoltából megszületett, az egyfelől valóban világraszóló, másfelől csakugyan egy kisebb csoda. Tudnivaló ugyanis, hogy e rendezvény megszervezéséhez önkéntességből, elhivatottságból, felelősségérzetből elég bőséges volt a forrás, ám annál kevesebb pénz állt rendelkezésre. Egy ekkora rendezvényt a fősodor milliárdnyi pénzből ütne nyélbe; de lám, javában él és világra szólóan hat még az a másik világ is, amelyet nem a pénz, nem az iránta való mohó vágyakozás, hanem valami egészen más mozgat.

Tisztelt Olvasó! Azt hiszem, ezt a mostani rendezvényt minden túlzás nélkül elkönyvelhetjük magunkban úgy, mint a „Tisztánlátók Világkongresszusá”-t. Elkönyvelhetjük úgy, mint az igazság és szabadság mostanság ritka érvényesülésének emlékezetes diadalát. Adjon ez hitet és reményt nekünk ahhoz, hogy érdemes szembeszállni a Covid-19 fedőnevű világuralmi hadművelet kiagyalóival és vezénylőivel. Érdemes új világrend megteremtésébe fognunk, csak nem a mostani háttérhatalmi erők szája íze szerint, hanem éppen az ő sötét szándékaik, terveik ellenében.