Verzár Éva: Székely ember keserve

A szerző Mire megvirrad (Mai székely balladák) c. kötetéből

Székely ember keserve

Háromszéknek sok vándora

Elindula a világba,

Elindula pénzt keresni,

Elindula csudát látni.

Otthon maradt asszonynépség,

Rejik tör hitvesi vétség,

Asztot osztán, hogy lemossák,

Magikot a fődig isszák.

Híre repül a világba,

Pesten ura azt meghallja,

Hazamenyen nagy sebtibe,

S ott a Kati a restibe.

– Asszony, asszony, vétkes asszony,

Három magzat sír az ágyon,

Verjen meg a jeges eső,

Nyeljen el a setét erdő.

Megfogja az asszony karját,

Kezébe nyomja batyuját.

– Járd világod, te szédelgő,

Verjen téged a teremtő.

Asszony, asszony, vétkes asszony,

Kísérjen téged az átkom,

Kísérjen az országúton,

Erdőn, mezőn, hegyoldalon.

Kódujjad az ucca népit,

Sírasd élted tisztességit,

Három kis árvádot sirasd,

Akikről hírt mán nem kaphatsz.

Kódujj egész életedbe,

Kódis legyél vénségedre,

Kérd az Urat, hogy megszánjon,

Fekete főd béfogadjon.