Vukics Ferenc: A harmadik oltásról – avagy a bizonyítékok módszeres eltüntetéséről

„Ha mindenkit beoltanak, akkor eltüntetik a bizonyítékokat. Ha köteleznek mindenkit a harmadik vakcina felvételére, és keverik az oltóanyagokat, akkor szintén eltüntetik a bizonyítékokat. Ha a gyerekek oltásánál valamit elrontunk, akkor 30 év múlva ez az ország biztosan eltűnik a Föld színéről.”

Részlet egy 2021 nyarán lezajlott baráti beszélgetésből.

Folyamatosan kapjuk a telefonokat a T-sejtes immunitásra adott védettségi kártyával kapcsolatban. Az emberekkel beszélve döbbenek rá igazán, hogy az emberek többsége szinte mindent átható félelemben él. Kapkodva, összefüggések nélkül mondják a magukét, és a beszélgetés egész ideje alatt érzem, attól félnek, hogy én sem fogom meghallgatni őket, és nem fognak választ kapni a legfontosabbnak vélt kérdéseikre. A leginkább az a megdöbbentő, hogy habár már két éve a csapból is a világjárvány folyik, az emberek alapvető élettani ismeretekkel sincsenek tisztában. Ezt érte el – értetlenséget, zsigeri félelmet vagy jobb esetben közönyt – a kormányzati kommunikáció, a hivatalos tálalás mentén dolgozó megélhetési politikusok nyilatkozatai, az őket kiszolgáló újságírók cikkei és az „orvos celebek” televíziós szereplése.

Amikor arról írtam, hogy februárra a kétszer oltott lesz a vírustagadó, akkor valójában egy optimista becslést tettem. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki Kormányinfón bejelentette, hogy hamarosan csak a harmadik oltással lesz érvényes a védettségi igazolvány. „Egy héten belül dönt az operatív törzs a védettségi igazolvány érvényességéről, de utána persze időt kell hagyni a harmadik oltás felvételére. Ha tippelnem kellene, akkor januártól léphet életbe a rendelkezés – mondja az igazolvány érvényességével kapcsolatban a miniszter. Ha az orvosok véleménye az lesz, hogy érdemes a negyedik oltást is beadni, akkor erre biztosítjuk majd a lehetőséget” – közölte Gulyás azzal kapcsolatban, hogy sokan akár már augusztusban megkaphatták az ismétlő oltást.

Két héttel ezelőtt az osztrák hatóságok már jelezték, hogy a jövőben csak kilenc hónapig lesznek érvényesek a védettségi igazolványok. A következő napon az Európai Bizottság bejelentette, hogy új utazási szabályokat vezet be a koronavírus-járvány miatt. Több fontos változás is jöhet január 10-től az unióban, amennyiben az Európai Tanács a következő hetekben elfogadja a javaslatcsomagot. A legfontosabb változás az lehet, hogy az uniós Covid-igazolvány az elsődleges oltási sorozat után kilenc hónapig lenne érvényes. Később az ismétlő oltásokkal meg lehet hosszabbítani ezt a kilenc hónapot, de hogy mennyivel, azt tudományos eredmények hiányában még nem tudták megmondani.

Szóval ez nem magyar találmány, hanem európai direktíva. A kormány köteles ezt végrehajtani. Ezzel természetesen nem szeretném levenni egy önmagát hangzatos szólamokkal szuverénnek minősített ország vezetéséről a természetes felelősséget.

November közepén a következőket írtam:

„Azért kell küzdenie a kétszer oltottnak az oltatlanok jogaiért, mert nemsokára a kétszer és háromszor oltottra is ugyanazokat a szabályokat fogják rákényszeríteni, amit most az oltatlanokra. Kétszer oltott vagyok. Kikérem magamnak, hogy oltatlan nemzettársamat bárki emberi jogaiban korlátozza!”

Az oltatlanok a kontrollcsoport.

Korábban arról volt szó, hogy először az időseket és a gyenge immunrendszerű akut betegeket kell beoltani.

Ez az idősek, a túlsúlyosok, a cukorbetegek és a szerzett immunhiányos betegségben szenvedők járványa. Az egészségesek és a gyermekek nem érintettek ebben a járványban, és bízhatnak a védelmi rendszereikben.

Aztán azt mondták, hogy a nyájimmunitás miatt az egészségeseket is be kell oltani.

Aztán kiderült, hogy a nyájimmunitást nem lehet 60%-os átoltottság mellett elérni. Akkor azt mondták, hogy a fertőzőbb variánsok miatt az oltottsági mutatóknak fel kell mennie 70, majd azt, hogy 80%-ra.

Aztán elmondták, hogy a kétszer oltottak is fenntartják a járványt, ezért mindenki siessen felvenni a harmadik, negyedik, ötödik oltást.

Mindaz, ami itt történik, az valójában nem más, mint a biológiai bizonyítékok eltüntetése. Ha mindenkit beoltunk, akkor sohasem fog kiderülni, hogy az egészséges szervezetű emberek esetében (nem a veszélyeztetettekről beszélek) hogyan is zajlott volna le ez a járvány! Ha mindenkit (a gyerekeket is) beoltunk, akkor soha sem fog kiderülni, hogy akiket nem oltottak be, azok milyen módon viselik el a járvány (a vírusvariánsok) következményeit.

Az emerikai kutatók már 2020 tavaszán elcsodálkoztak azon (meg is írtam akkor), hogy a lakosság 17-21%-a (a Pfizer volt alelnöke szerint a lakosság 30%-a) miért is védett eleve egy új vírussal szemben. Másfél évvel ezelőtt azt írtam, hogy ha ez vizsgálatokkal kimutatható, akkor eleve kevesebb oltóanyagra van szükségünk, ezért (mivel a gyorsaság nagyon fontos tényezőnek tűnt) a vakcinák kifejlesztéséig végezzük el ezt a vizsgálatot, hiszen akkor megtudjuk, kinek nincs szüksége az oltóanyagra. Azóta azt is tudjuk, hogy a lakosság ezen része a többi koronavírustörzzsel való sűrű találkozás miatt képes ilyen hatékonyan reagálni az új fertőzésre.

Ha beoltjuk azokat az egészségeseket, akik nem kapták el a betegséget, soha sem fog kiderülni, hogy hogyan is zajlott volna le ez a betegség normál körülmények között!
Ha beoltjuk a gyerekeket (nem a veszélyeztetett csoportról beszélek), akkor soha sem fog kiderülni, hogy a vírus milyen természetes szelekciós folyamaton ment volna keresztül az elkövetkező évtizedekben, és hogy a következő generációban a megfázást okozó koronavírusok szintjére „szelídül”-e!
Ha beoltjuk azokat az oltatlanokat, aki átestek a betegségen, soha sem fog kiderülni, hogy hogyan is teljesít a természetes úton megszerzett védettség a vírussal és variánsaival szemben!
Ha kétszer oltottakat beoltjuk egy harmadikkal, akkor soha sem fog kiderülni, hogy az adott vakcina milyen hatást is gyakorolt a humorális és a cellurális immunválaszra. Így nem fognak kiderülni a vakcinák közötti különbségek, és nem fog kiderülni az sem, hogy az egyes oltóanyagok milyen pozitív változásokat vagy károkat is okoznak a természetes immunvédelmünkben.
Ha kétszer beoltottakat beoltjuk egy másik vakcinával, lehetetlen lesz megállapítani, hogy a szervezetben kialakuló súlyos mellékhatásokért melyik oltóanyag is a felelős.

A WHO nem ajánlotta a harmadik oltást, Karikó Katalin nem értett egyet az oltások keverésével. Akkor, amikor lelkesen aláírjuk a harmadik oltásról szóló nyilatkozatot, megsemmisítünk minden későbbi jogi lehetőséget, hogy kiderítsük, hogy a később megjelenő mellékhatásokért valójában melyik gyártó a felelős.

Eleget írtam arról, hogy az oltásokkal valójában egy olyan evolúciós nyomás alá helyezzük a vírust, ami a „vadulás” irányába mutat, és elégszer érveltem a mellett is, hogy a veszélyhelyzeti vakcinákat ne hasonlítsák a jól bejáratott kötelező oltásokhoz, ahol ismertek a kockázatok. Egész más a helyzet akkor, amikor az ember számára rendelkezésre állnak azok az információk, amelyek alapján felelős döntést tud hozni. A jelenlegi állapot teljesen más emberi hozzáállást igényel.

Egy évvel ezelőtt arra biztattam oltatlan barátaimat, hogy ha segíteni akarnak a járványkezelés során, akkor jelentkezzenek kontrollszemélynek. Ha ők vállalják az oltatlansággal járó kockázatokat azért, hogy az egészségügy számára biztosítsák a megfelelő kontrollcsoportot, azzal mindenki jól jár.

Továbbra is úgy gondolom, hogy az a nagy kérdés: ki a védett, és ki a nem védett személy. Az oltott–oltatlan viszonyrendszer járványügyileg és emberileg egyaránt nem indokolható.

Az oltások beadása előtt figyelembe kellett volna venni az előzménybetegségeket, a szervezet állapotát, az életkort. Tisztában kellett volna lenni azzal is, hogy az adott illető éppen beteg-e vagy sem. Ez azonban nem érdekelt senkit. Senkit sem teszteltek az oltás előtt. Az átkozott aláírt nyilatkozat miatt már senki sem törődött az alapvető eljárásokkal. A kezelőorvosoknak és a háziorvosoknak kellett volna ajánlásokat tenni azzal kapcsolatban, hogy egyes alapbetegségekben szenvedő személyek milyen mellékhatásokkal járó oltásokat kerüljenek el. Minden embernél el kellett volna végezni egy teljes védettségi vizsgálatot, amely a humorális és a cellurális immunválaszokat is felmérte volna. Ha egy személynél megállapításra kerül a védettség, teljesen indokolatlan a veszélyhelyzeti engedélyezéssel rendelkező oltás kockázatait felvállalni. Ha valakit beoltottak, és a vizsgálatok azt mutatják, hogy megszerezte a kellő védettséget, akkor szintén felesleges a harmadik oltással járó mellékhatások veszélyének kitenni.

Így írtak erről az FDA vezető tudósai (Marion Gruber és Philip Krause) a The Lancetben szeptemberben:

„Bár az ötlet, hogy tovább csökkentsék a COVID-19-es esetek számát az oltott emberek immunitásának javításával, vonzó, minden ilyen döntésnek bizonyítékokon kell alapulnia, és figyelembe kell vennie az egyének és a társadalom számára jelentkező előnyöket és kockázatokat.”

„A COVID-19 vakcinák állítólag továbbra is hatékonyak a súlyos betegségek, köztük a delta variáns okozta betegségek ellen. Csakhogy a legtöbb megfigyelési tanulmány, amelyre ez a következtetés épül, sokszor nehezen értelmezhető az érthetetlenül jelen lévő zavaró és szelektív jellegű jelentésszerkesztés miatt. Az adatok gondos és nyilvános ellenőrzésére lesz szükség annak biztosítása érdekében, hogy a lakosság immunizálásával kapcsolatos döntéseket egy valóban megbízható tudományos közösség jobban alátámassza, mint az aktuálpolitika.”

„Bár az elsődleges COVID-19 oltás előnyei egyértelműen meghaladják a kockázatokat, de vállalhatatlan kockázatok jelentkezhetnek, ha az erősítő oltásokat túl hamar vagy túl gyakran vezetik be. Különösen igaz ez olyan vakcinákkal kapcsolatban, amelyeknek immunközvetített mellékhatásai lehetnek (például myocarditis, ami inkább gyakori egyes mRNS vakcinák második adagja után, vagy Guillain-Barre-szindróma, amelyet adenovírus-fertőzött COVID-19 vakcinákkal társítottak). Ha a szükségtelen immunválasz-növelés jelentős mellékhatásokat okoz, akkor a COVID-19 vakcinák eredeti kockázatán túlmutató következményekkel járhat a harmadik (és a további) vakcinák elfogadása. Ezért széles körű 3. körös oltásokat csak akkor szabad elvégezni, ha egyértelmű bizonyíték van arra, hogy ez a kockázat/haszon arány megfelelő.”

„A jelenlegi bizonyítékok tehát nem látszanak arra alkalmasnak, hogy igazolják: a lakosság körében szükség lenne az immunitás további fokozására, miközben a súlyos betegségek elleni hatásosság továbbra is magas. Még ha a humorális immunitás is gyengülni látszik, a semlegesítő antitest csökkenése nem feltétlenül jelzi az oltóanyag hatékonyságának időbeli csökkenését, az enyhe betegség elleni vakcina hatékonyságának csökkenése pedig nem feltétlenül a súlyos betegség elleni (jellemzően magasabb) hatékonyság csökkenését. Ez a hatás annak tudható be, hogy a súlyos betegségek elleni védelmet nemcsak az antitestválaszok közvetítik, amelyek egyes oltások esetében viszonylag rövid életűek lehetnek, hanem a memóriaválaszok és a sejtközvetített immunitás is, amelyek általában hosszabb életűek. A pandémia korábbi szakaszainak antigénjeit (nem a variánsspecifikus antigéneket) bemutató vakcinák azon képessége, hogy humorális immunválaszokat váltanak ki a jelenleg keringő változatok ellen, azt jelzi, hogy ezek a változatok még nem fejlődtek ki arra a pontra, amikor valószínűleg elkerülik az említett vakcinák által kiváltott memória-immunválaszokat."

„Az az üzenet, amely szerint hamarosan szükség lehet az immunizálás fokozására (miközben ezt nem támasztják alá megbízható adatok és elemzések), hátrányosan befolyásolhatja a vakcinákba vetett bizalmat, és alááshatja az elsődleges oltás értékéről szóló üzeneteket. A közegészségügyi hatóságoknak szintén alaposan mérlegelniük kell, hogy az elsődleges oltási kampányok milyen következményekkel járhatnak, ha csak a kiválasztott vakcinák esetében adnak emlékeztető oltásokat.”

„Ezenkívül, tekintettel az egyes oltásokra vonatkozó erőteljes válaszokra, megfelelő emlékeztető válasz is elérhető lehet alacsonyabb dózisokkal, potenciálisan kisebb biztonsági aggályokkal.”

Ha az oltások előtt és az oltások után elvégezték volna a szükséges vizsgálatokat, akkor nagyon is pontos képpel rendelkeznénk a járvány valódi állapotáról és a fellépő hatások szabályszerűségeivel kapcsolatban.

Az FDA vezető tudósai (Marion Gruber és Philip Krause) éppen a harmadik oltások erőltetése miatt mondtak le.

Arra a nagyon fontos tényre is felhívták a figyelmet, hogy azok az emberek, akik nem reagáltak határozottan az elsődleges oltásra, azok (hasonló biológiai folyamatok megismétlődése miatt) nem reagálnak megfelelően az emlékeztető oltásra sem, vagyis ezeket az embereket a harmadik oltással felelőtlenül hitegetjük.

Számukra azonnal valami más megoldás után kellene nézni.

Az indokolatlan oltás után elhalálozott embereket meg lehetett volna menteni!

„Az immunvédelem fokozása megfelelő lehet néhány olyan személy számára, akiknél az elsődleges oltás – amelyet itt az egyes oltások eredeti egy- vagy kétadagos sorozataként definiáltak – esetleg nem indukált megfelelő védelmet, mint amilyenek az alacsony hatásfokú vakcinák befogadói vagy az immunhiányos betegek (bár azok, akik nem reagáltak határozottan az elsődleges oltásra, szintén nem reagálnak megfelelően az emlékeztető oltásra sem). Nem ismert, hogy az ilyen immunhiányos egyének több előnyt kapnának-e ugyanazon vakcina vagy egy másik vakcina további adagjából, amely kiegészítheti az elsődleges immunválaszt.”

Amikor végre nagy nehezen megjelent egy tanulmány, amely típusra lebontva mutatja be, mennyire védenek Magyarországon a vakcinák a megfertőződés és a halálozás ellen, akkor bizony nemcsak a Janssen-nel kapcsolatos vizsgálatokat hiányoltam, hanem a betegségen még át nem esett oltatlanokkal és a betegségen már átesett oltatlanokkal kapcsolatos eredményeket is. A tanulmány amúgy szakmailag kifejezetten jó, csak a szokásos magyar lassúság jellemzi. Az adatok csak júniusig tartanak, így éppen az az időszak nincs már benne, amelytől fogva a vakcinák hatékonysága világszerte csökkenni kezdett az oltás hatékonyságának időbeli gyengülése miatt. Így viszont a vakcinák összehasonlítása is csak korlátozottan tehető meg, hiszen sejthető, hogy épp a vizsgált időszak után kezdtek igazán megjelenni a különbségek a vakcinák teljesítményében.

Ami azonban igazán hiányzik belőle, az az oltatlanok azonos időszakra vonatkozó eredményei.

Pedig egy ilyen (elképzelt) táblázatból a végén kiolvashattuk volna a különbségeket:

Nem lenne nehéz kiszámolni.

3 860 000 beoltott volt a vizsgált időszakban (2021. január 22. és 2021. június 10. között). Az országban 9 750 000 lakos él. Ebből 5 890 000 (1 800 000 gyerek) nem volt beoltva. Mivel ismert az a szám, amely ebben az időszakban az oltottak megfertőződésére és halálozására vonatkozik, ezért az összes fertőző esetből és az adott időszak összes Covid-ra vonatkozó halálozásából le lehet vonni ezeket a számokat, és így megkapjuk, hogy mennyi esetről tehetnek az oltottak. Mivel a fertőzésszámokra van országos adat, és azoknak létezik egy becsléssel történő megnövelt értéke is, így könnyű lenne kiszámolni az „oltatlan–nem esett át fertőzésen” és az „oltatlan–fertőzésen átesett” kategóriák létszámait. Ezeket az adatokat megismerve pedig már könnyű lenne a táblázat többi részét kitölteni. Addig fogom vadászni az adatokat, amíg meg nem találom a pontos számokat (közérdekű adatszolgáltatás). Persze ez nem ilyen egyszerű, mert így is csak félrevezető adatokat fogunk variálni.

FONTOS!

A közvéleményt megpróbálták rávenni, hogy az oltás hatékonyságának számait általában a relatív kockázatcsökkenés mértékével (azaz a támadások arányát vakcinával és anélkül) mutassák be. A WHO által jelentett hatékonysági rangsor szerint a Pfizer–BioNTech 95%-os, a Moderna–NIH 94%-os, a Gamaleya 91%-os, a J&J 67%-os és az AstraZeneca–Oxford vakcinák esetében 67%-os relatív kockázatcsökkenést eredményez.

Az RRR-t azonban a fertőzés és a COVID-19 betegséggel való megbetegedésének háttérkockázatával is össze kell vetni! Ez pedig populációnként és időnként változó.

Ráadásul az RRR csak azokat a résztvevőket veszi figyelembe, akiknek haszna származhat az oltásból. Egy másik szám az, amelyre nekünk igazán szükségünk van a hatékonyság megállapításához. Az abszolút kockázatcsökkentés (ARR) az a mérőszám, amely az oltással és anélkül történő támadási arányok közötti különbséget és a teljes populációt is figyelembe veszi. Az ARR-eket általában figyelmen kívül hagyják, mert sokkal kevésbé lenyűgöző hatásméretet adnak, mint az RRR-ek: 1,3% az AstraZeneca–Oxford, 1,2% a Moderna–NIH, 1,2% a J&J, 0,93% a J&J a Gamaleya, és 0,84% a Pfizer–BioNTech vakcinák esetében.

Ha csak az RRR értékeket használjuk, akkor egy olyan mérőszámmal akarjuk az oltások hatékonyságát ellenőrizni, amely általában 50-60%-ban a már az oltás nélkül is meglévő immunvédelem hatásosságát is „privatizálni” akarja.

A „szakemberek” azért ágáltak folyamatosan a védettségi vizsgálatok ellen, mert ha az emberek tömegei rátaláltak volna a sejtes immunitást kimutató mérésekre, akkor ezek eredménye lebuktathatta volna a járványkezelés vezetőit, és valós képet adott volna arról, hogy mi is történik itt valójában az immunrendszerünkkel.

Jóérzésű ember számára érthetetlen az egész.

Annak megállapítása, hogy ki a védett és a ki a veszélyeztetett személy, az, hogy értsük, mi is történik valójában az oltási kampányok alatt, elméletileg minden társadalmi szereplő érdeke. Érdeke az állampolgárnak, mert végre tisztában lesz a biológiai állapotával; érdeke az orvosnak, mert megfelelő megelőző eljárások népszerűsítésével (C-, D-vitaminok, cink, véroxigén-szint mérése), a teljes védettségi vizsgálatok ajánlásával csökkentheti a kórházban fekvő betegek számát; a járványügyi szakembernek azért, mert pontos adatokkal rendelkezne a modellezéshez; az államnak azért, mert nem terhelné meg gazdaságát a sok lezárás, és lényegesen csökkenteni lehetne a védekezés költségeit.

A valós biológiai állapot megismerése nem érdeke ellenben a gyógyszergyártó cégeknek és a társadalom átalakítására készülő, a demokrácia felszámolására törekvő gazdasági csoportoknak.

Ha az ő érdekük csak a mostani kaotikus állapot, akkor az azt jelenti, hogy valójában már nincs politikus és járványügyi vezető, aki értünk dolgozna.

Grubernek és Krausénak, akik az FDA oltásokkal foglalkozó részlegénél dolgoztak, abból lett elegük, hogy a szervezetnél kaotikus és tudománytalan volt az adatgyűjtés és az oltások hatékonyságának ellenőrzése. Ők úgy látták, hogy az ott végzett munka minősége megkérdőjelezi az állami gyógyszerhatóság döntéseinek megalapozottságát.

Az afganisztáni kivonulás kiváló alkalmat teremtett az amerikaiak számára, hogy eltüntessék a nyomokat azzal kapcsolatban, hogy miként is játszottak át ezer milliárd dollárt az adófizetők pénzéből olyan gazdasági szereplők számára, akik a mostani helyzetben is az ellenérdekelt oldalon állnak. Lásd a Nagy nemzetközi lopótök c. cikket. Érdekes lenne, ha a kongresszusi vizsgálóbizottságok a táliboktól kérnék el az elszámoló számlákat.

Ha engedjük, hogy a kontrollcsoportokat (oltatlanok, kétszer oltottak) felszámolják, akkor még az esélye is elvész annak, hogy valaha megtudjuk, mit is műveltek velünk ebben a két évben.

A 2011-es népszámláláson a lakosság 83,7%-a magyarnak vallotta magát, 14,7% nem válaszolt a nemzetiségi kérdésre és 1,69%-a százaléka vallotta magát egy másik nemzetiséghez tartozónak. A magyar nyelvet beszéli a lakosság 99%-a. Mégsem értjük egymást. Pedig a dolog egyszerű: