2021. nov. 8.

Vukics Ferenc: Ha a Szilaj Csikóra hallgattak volna, nem lenne negyedik hullám – Ki a felelős?

Áttörtünk egy gátat. Volt eredménye a sok tanulásnak, utánajárásnak. Az is kiderült, hogy a Szilaj Csikón megjelenő cikkeinket egy sokkal szélesebb réteg olvassa, mint ahogy korábban gondoltuk. Most már a magyar sajtóban is egyre többen hívják fel a figyelmet arra a zűrzavarra és tudománytalan hadovára, amely nap mint nap körbevesz bennünket. Az egymásnak folyamatosan ellentmondó celeb orvosok nyilatkozatai, az egészségügyi hatóságok alkalmatlansága, az operatív törzs megkésett, értelmetlen és tudományos alapokat nélkülöző javaslatai egyre inkább kivágják a biztosítékot a közbeszédben. Rengeteg kérdést tettem fel szakembereknek, akik állandóan azon akartak „rajtakapni”, hogy valamiféle „konteós” forrásokból táplálkozom. Sajnos nem nyugtatott meg az a tény, hogy sokszor tudtam újat mondani a kétkedő szakmabelinek. Inkább megrémültem, amikor kiderült, hogy az adott szakember egyszerűen „nem ért rá” alaposan tájékozódni a nemzetközi orvosi lapokban.

A tapasztalatom azt mutatta, hogy az egészségügyben dolgozók semmiben sem különböztek az átlagemberektől. Ugyanazok a hatások érvényesültek náluk, mint azon embereknél, akik a biológiához, az immunológiához jóval kevésbé értenek.

A végtelen számú hír és álláspont őket is egyfajta csömör állapotába helyezte. Ők sem akarnak felismerni, megvilágosodni, és ami még inkább elkeserítő, ők sem akarják az arcukat adni – pályafutásukat kockáztatva – az esetleges kételyeikhez. Most, amikor az ősz folyamán minden korábbi kutatói, egészségügyi hatósági és kormányzati előrejelzést cáfolva, az előző két járványhullámhoz hasonló intenzitással kezdett el terjedni a koronavírus, sokakban felvetődött a kérdés, hogy akkor milyen módszertanra is költöttünk el ezermilliárd forintot és adósítottuk el az országot újabb ezermilliárdokkal?

Ha tényleg a világjárvány a mai társadalom legnagyobb problémája, akkor nem kellett volna egy kicsit várni az energiaszektor szétverésével, a kisvállalkozások megsemmisítésével, az állampolgárok lehetetlenné tételével? A fertőzések, kórházi és súlyos esetek száma és sajnos a halálozások alakulása is hasonló meredekségű görbéket írnak le, mint egy éve vagy tavasszal. Akkor oltatlanok voltunk, most pedig oltottak. Mi ez, ha nem kudarc?

Sokan próbálják kutatni az okokat, és itt az ideje, hogy a felelőseket is megtaláljuk! A válaszhoz közelebb kerülnénk, ha tudnánk, kik a valóban védett személyek és kik a védtelenek a fertőzéssel szemben. Tudom, tucatszor leírtam már és állandó ismétlésnek tűnhet, de mivel mindenki csak arról panaszkodik, hogy még most sem érti pontosan azt, hogy mit is akarunk mondani a sejtes immunitással kapcsolatban, ezért megismétlem:

van olyan módszertan, amelyik pontosan meg tudja határozni, hogy ki a védett és ki a nem védett az éppen aktuálisan terjedő vírusvariánsok ellen.

Ha egy személy ki van téve a COVID-19 fertőzésnek, a saját immunrendszere reagál a vírus semlegesítése, elpusztítása érdekében. Ennek a válasznak az egyik része, hogy olyan specifikus T-sejteket állít elő a szervezet, amelyek vagy maguk képesek kiirtani a vírust (Killer T-sejtek – vagy helyesebben citotoxikus T-sejtek), vagy támogatni más T-sejtek és antitestek (Helper T-sejtek) munkáját. Az emberek egy része vírusfertőzésre vagy a védőoltásra reagálva termel T-sejteket, de ennek kimutatására szükséges egy T-sejtes immunválasz-vizsgálat. Az egész országban már egy éve elérhető T-sejtes immunválasz tesztek mindegyik típusú T-sejt kimutatására alkalmasak. Ezekkel megállapítható a tényleges, hosszú távú védettség valódi szintje a COVID-19 fertőzéssel szemben. Mivel a különféle mutánsok aminosav-szerkezete nem különbözik egymástól alapvetően, ezért a módszer mindegyik variáns esetén alkalmazható. A T-sejtes immunválasz kimutatásával, a SARS-CoV-2-re reagáló T-sejtek mérésével megállapítható, hogy fertőzés vagy oltás hatására kialakult-e a szervezetben hosszú távú védettség a vírussal szemben. Ezek a speciális fehérvérsejtek felismerik és elpusztítják a vérben lévő vírusokat.

Ez a fajta védettség tovább tart, mint amit a vérben keringő ellenanyag/antitest adhat. Ennek köszönhetően nincs szükség esetleges oltásismétlésre (a jelenlegi kettőn felül) vagy az oltás felvételére a védettség létrejöttéhez (fertőzés esetén). A sejtes immunitás magasabb fokú védettséget nyújthat a lehetséges mutáns vírusokkal szemben, ezért a szakemberek már egy éve arra hívták fel a gyógyszergyártók figyelmét, hogy sokkal célszerűbb lenne olyan oltóanyagokat gyártani, amelyek a sejtes immunitást segítik elő, nem pedig az antitest szintjét emelik meg a szervezetben.

Ezeket már nemcsak mikrobiológiai vizsgálatokkal, hanem egyszerű tesztekkel is meg lehet állapítani. Erről elég annyit tudni, hogy a teljes lakosság sejtes immunitás vizsgálatát mikrobiológiai laborokban elvégezni hosszadalmas és nagyon költséges folyamat lenne. Esetenként 40-60 000 forintba kerülne, és a jelenlegi laboratóriumi kapacitást sokszorosára kellene növelni ahhoz, hogy az időtényezőt is figyelembe véve megőrizzük a reagálóképességünket. A sejtes immunitást vizsgáló tesztekkel felgyorsíthatjuk a lakosság állapotának ellenőrzését.

A szakirodalomban folyamatosan jelennek meg új és új módszerek, amelyek megkönnyítik ezt a mérési folyamatot. Megdöbbenve tapasztalom, hogy az operatív törzs felé feltett kérdéseimre eddig nem válaszoltak. Hónapokat nyerhettünk volna, és tényleg megakadályozhattuk volna a negyedik hullámot.

A Sciense News egy szeptember 2-án keltezett tanulmányában (a szerző a Duke-NUS Medical School) a következőt írja:

„Ez egy egyszerű T-sejtes teszt, amely teljes képet mutat a szervezet COVID-19 elleni immunválaszáról. Az immunrendszer eddig nehezen nyomon követhető részének gyors tesztelési módja jobb oltási stratégiákat fog hozni. Ez az új módszer lehetővé teszi a tudósok számára, hogy egyszerűen és gyorsan felmérjék a T-sejtes immunválaszt a COVID-19 ellen beoltott vagy abból felépülő embereknél, és ellenőrizzék a vakcinák hatékonyságát.”

Nekem megnyugtató, amikor ugyanazok a „téveszmék” gyötörnek, mint Dr. Anthony Tanoto Tan-t, a Duke-NUS Emerging Infectious Diseases (EID) programjának tudományos főmunkatársát, vagy a (teljesség igénye nélkül) az Andrew D Redd, Alessandra Nardin, Hassen Kared, Evan M Bloch, Andrew Pekosz, Oliver Laeyendecker, Brian Abel, Michael Fehlings, Thomas C Quinn, Aaron A R Tobian alkotta kutatócsoportot. Az is megnyugtató, hogy az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) tavasszal sürgősségi felhasználással engedélyezte a T-Detect COVID-19 teszt használatát. Több mint fél évvel ezelőtt itt (a Szilaj Csikón) írtam az új sejtes immunitást végző tesztekről. Ezek a hónapok segíthettek volna bennünket abban, hogy a lakosság (oltottak, betegségen átesettek /nemcsak a hivatalos, hanem a valós esetekben is/) járvány elleni védettségét felmérjük, és megakadályozzuk az újabb lezárásokat, az emberek fenyegetését, a fizetés nélküli szabadságokat, a gazdaság tönkretételét, a szárnyaló árakat és az ország eladósítását.

Ma a helyzet pedig az, hogy a sejtes immunitást mérő mikrobiológiai vizsgálatok eredményét (amelyek nagyon pontosak) sem fogadja el a védettségi igazolvány igényléséhez.

Az „antitestes teóriát” pont egy hete adták fel, amikor Szlávik János már egyenesen azt állította, hogy ő valójában soha sem volt híve az antitest mérésnek, mert nincs bizonyíték arra, hogy a magas antitestszám és a védettség között összefüggés lenne, ezért azt már senki se méregesse, hanem menjen felvenni a harmadik oltást. Arról persze egy szót sem szólt, hogy miért is maradt el az oltások hatékonyságának monitorozása, vagy hogy van olyan módszer, amivel megállapítható a védettség. Ma semmiről sincs adtunk. Biztos nem volt elég kutató, tudós, egészségügyi hatósági szakember ehhez, vagy csak ennyire rosszul állunk stratégiai gondolkodókban! Arról sincs adat, hogy az oltottak és az oltatlanok milyen megoszlásban vannak a kórházakban, mert erről semmilyen adatot nem közöl a kormány. Lehet, hogy van ilyen összesítő adat, csak nem nyilvános. Most törhetjük a fejünket, hogy melyik rosszabb: ha a járványügynek igénye sincs megismerni a járvány természetét, ami ellen nap mint nap küzd, vagy ha csak nem akarja ezt megismertetni a járvány következményeit mindennap elszenvedőkkel, segítve őket a döntéseikben is. A hétvégén már a nagyon ellenzéki Hont András is kiakadt Boldogkői Zsolt biológusra, és beteges hazudozónak nevezte:

„Ez az ember hazudik. Tudatosan, előre megfontoltan és eléggé átlátszó módon…”
„…Mondom, nem kell ehhez járványügyi szakértőnek lenni, csak meg kell nézni, ki mit mondott, ahogy azt is meg lehet ítélni, hogy mennyire kudarcos is Svédország. Már a harmadik hullámot is megúszták, pedig semmivel sem volt magasabb az átoltottság, mint másutt, április közepén lépték át a kétmillió beadott dózist a tízmilliós országban. Az elmúlt hét napban az egymillió főre vetített fertőzésszámot tekintve az ötödik legjobb volt, a halálozást tekintve meg gyakorlatilag a legjobb (azért gyakorlatilag, mert a következők előzik még meg: Monaco, Andorra, Liechtenstein, San Marino, Csatorna-szigetek, Gibraltár). Se maszk, se védettségi, se oltási igazolvány. Végül pedig az sem járványügyi, hanem sajtóetikai kérdés, hogy ezt a kóros hazudozót minek szerepeltetik (pl. az RTL Híradójában), de ha már megteszik, akkor miért nem szembesítik a kijelentéseivel vagy a valósággal?”

Arra a felvetésre, hogy a kormány közlése szerint a beoltottak kevesebb mint 1%-a betegszik meg, nemrégiben Rusvai Miklós úgy reagált, hogy ezt nem lehet ellenőrizni, ugyanis hivatalos statisztika erről nincs, informális nyilatkozatok vannak csak, de sem a megbetegedettek, sem a lélegeztetettek, sem a halottak oltottsági státuszáról nincsen hozzáférhető adat.

Akkor mi alapján adnak tanácsot bárkinek? A Koronavírus Sajtóközpont újságíró kollégáinknak azt írta, hogy az adatok kiadása akadályozná a járvány megfékezését, mert szerintük ez hamis biztonságérzetet keltene.

Nem lenne ördöngösség megtudni, nyomon követni a járvány valódi állapotát. Látva az elmúlt másfél év horribilis kormányzati költéseit, még drágának sem lenne mondható, főleg, ha a hasznosságát is figyelembe vesszük. Nem kell hozzá gigantikus HUN-Cover, kisebb reprezentatív mintákból, 2-3 havonta elvégzett mérésekkel óriási mennyiségű információ nyerhető ki, ahogy azt a britek is bizonyították. Három hullám után ma az összes szakértő csak találgatja, hogy a népesség mekkora része lehet átfertőzött, milyen átfedésben van az oltottak csoportjával, és ez összességében mit jelent a vírus terjedési sebességére nézve. Szeptember közepén egy vezető, a döntésekre is hatást gyakorló egészségügyi szakember „off-record” magabiztosan állította: 50%-os átfertőzöttség, oltásokkal együtt 70% feletti társadalmi immunitás mellett napi ezer fertőzöttnél több elképzelhetetlen, halálozást pedig alig fogunk látni – a negyedik hullám jelképes lesz. Röst Gergely matematikus, az SZTE Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszék tanára, a Járványmatematikai modellező és epidemiológiai elemző munkacsoport tagja is „számba vette” a járványkezelési kudarc okait.


„Gyengülő immunitás – LEHETSÉGES. Ez a járvány jövőbeli alakulását nagyban meghatározó tényező. A populáció védettsége ugyanis nemcsak nő (az oltások és az átvészeltség révén), hanem idővel fogy is. Egyre több publikáció lát napvilágot arról, hogy néhány hónap elteltével a fertőződéssel szembeni védettség jelentősen gyengül, a súlyos megbetegedés elleni védelem azonban hosszabb ideig magas marad. Az idővel gyengülő immunitást figyelembe veszik az újabb modelljeink is. Ezen magyarázatot gyengíti viszont, hogy míg Magyarország a tavaszi tömeges oltásokban egy hónappal a régió többi országa előtt járt, a trendfordulóban már nem voltunk a többiek előtt.”

Vagyis, ha a gyengülő immunitás (amit most minden média harsog) lenne a mostani helyzet oka, akkor nálunk egy hónappal előbb kellett volna kitörni a negyedik hullámnak, mint máshol. Csakhogy ennek a feltételezésnek van egy másik vetülete is: ha bizonyos oltások hatására a normál immunrendszerünk az elvárthoz képest alacsonyabb szinten teljesít, akkor az a gyengülő sejtes immunitásra utalhat, ami megint csak az „immunrendszer privatizálásával” kapcsolatos feltételezéseket támasztaná alá.

 
A matematikus szerint a harmadik oltással kapcsolatban a realitás a következő: „… az előttünk álló kritikus hetek történéseit egy új oltási kampány sem tudja már érdemben befolyásolni, mert ehhez kevés az idő. Ha a negyedik hullám csúcsát jelentősen enyhíteni szeretnénk, ahhoz más eszközök is kellenek, melyeknek része a szélesebb körű maszkhasználat és egyéb kockázatarányos célzott intézkedések. Bizonyára sokakban csalódást kelt, hogy másfél évvel a pandémia kezdete után ismét ilyen helyzetben vagyunk, de minél hamarabb szembenézünk vele, annál jobb esélyünk van elkerülni a súlyosabb következményeket.”

A koronavírus legyőzéséhez szükség lenne egy valódi átlátható kommunikációra, az oltásról szóló tények, tudományos ismeretek közlésére, a leszakadó rétegek, a társadalom perifériájára szorultak támogatására, az oltottak és betegségen átesettek monitorozására, és tömegesen elvégzett sejtes immunitást mérő vizsgálatokra és tesztekre. A mostani történéseket már nem tudjuk érdemben befolyásolni, de a sejtes immunitás vizsgálatokkal a következő hullámot és vakcinák további mellékhatásait megelőzhetjük. Nekem már az is elegendő eredmény lesz, ha a gyerekek tömeges oltása előtt elvégzik ezt a feladatot. Ne kockáztassátok a gyermekeink egészségét!