Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (34)

Mick Hume:

  A nyugati elitek demokrácia elleni háborúja most már nyíltan zajlik

https://europeanconservative.com/articles/democracy-watch/the-western-elites-war-against-democracy-is-now-out-in-the-open/

Marine Le Pen esete egy a sok közül, ahol a bíróságokat politikai fegyverként használják a növekvő populista lázadás ellen.

A francia hatóságok kitartanak amellett, hogy Marine Le Pen elítélése, amely kizárja a Nemzeti Összefogás (RN) vezetőjét a francia elnökválasztáson való indulásból, nem politikai jellegű. Nem, mondják, ez egyszerűen a semleges „jogállamiságot” és az „igazságszolgáltatás függetlenségét” tükrözi.

Tényleg? Furcsa akkor, hogy az állítólagosan „független” bírák és tisztviselők Európa- és Amerika-szerte figyelemre méltóan hasonló ítéleteket hoztak jobboldali politikusok ellen.

Ez kevésbé tűnik a bírói függetlenségnek és a régimódi jogállamiságnak, mint inkább a globalista establishment összeesküvésének, hogy a bíróságokat politikai fegyverként használják a növekvő nemzeti populista lázadás ellen.

A súlyos csalás itt nem az, hogy Le Pen pártja állítólag uniós pénzeket sikkaszt. Hanem a liberális elit csalárd állítása, miszerint a demokráciát védi – megtagadva az emberektől a szabadságot, hogy arra szavazzanak, akire akarnak.

Az egyetlen dolog, amitől ezek a meg nem választott bírák valóban „függetlenek”, az a tetteikért való demokratikus elszámoltathatóság. A „jogállamiság” politizált változata az emberek uralmának tagadása. 

Most már tagadhatatlan, hogy a nyugati establishment a törvény mögé bújik, miközben politikai háborút folytat a népi demokrácia ellen. A Marine Le Pen elleni nagy horderejű kirakatper megerősíti, hogy a demokráciaellenes keresztes hadjáratuk most már nyíltan zajlik. Itt az ideje, hogy mindannyian állást foglaljunk, és kiálljunk.

Nem kell ahhoz jogtudományi szakértőnek vagy összeesküvés-elméleti szakembernek lenni, hogy meglássuk a nemzeti konzervatív politikusok elleni politikai ítéletek nyilvánvaló mintázatát szerte Nyugaton.

Tehát a francia bírák most elítélték Le Pent, és ezzel kizárták őt a 2027-es elnökválasztáson való indulásból, miközben a felmérések szerint könnyedén vezetett.

Ez az ítélet – próbálják majd elmondani nekünk az EU intézményrendszerének médiaszimpatizánsai – természetesen teljesen független a román bíróságok döntéseitől, amelyek törölték az elnökválasztást, miután a jobboldali nacionalista Calin Georgescu megnyerte az első fordulót, majd megtiltották neki, hogy újra induljon.

Ezeket a romániai ítéleteket az Emberi Jogok Európai Bírósága helybenhagyta, amely, mint tudjuk, szintén teljesen „független” bármely európai nemzet bármely választópolgárának kívánságától.

Mindezeknek – ragaszkodnak majd hozzá – semmi köze a németországi eseményekhez, ahol a populista Alternative fur Deutschlandot szélsőjobboldali szélsőségesnek bélyegző bírósági ítéletek felbátorították a többi pártot, hogy az AfD teljes betiltását követeljék, amelyet most német választók milliói választanak, és amely a felmérések szerint az országos vezetésért verseng.

Számos más hasonló példa van arra, hogy állami és európai bíróságok próbálják akadályozni vagy betiltani a nemzeti-populista pártokat és politikusokat, Olaszországtól Lengyelországon át Szlovéniáig. 

Eközben az uniós bíróságok továbbra is úgy veszik célba Magyarország megválasztott konzervatív kormányát, mintha az Európa legkeresettebb bűnszövetkezete lenne.

Az EU küszöbén az Egyesült Királyság munkáspárti kormánya – Sir Keir Starmer volt legfőbb államügyész vezetésével –

törölte a jövő hónapban több angol megyében esedékes helyhatósági választásokat, megtagadva ezzel több mint ötmillió brit szavazati jogát. 

A Munkáspárt természetesen ragaszkodik ahhoz, hogy a demokrácia felfüggesztése pusztán technikai jellegű, és a regionális kormányzás átszervezésére vonatkozó terveikhez kapcsolódik;

nekünk pedig azt kell hinnünk, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy Nigel Farage lázadó Reform UK nevű pártja várhatóan győzni fog több olyan megyében, ahol a választásokat törölték.

És a demokrácia elleni háború nem áll meg Európa határainál. Az Atlanti-óceán túloldalán Donald Trumpnak különböző bíróságok lejáratására és kizárására irányuló kampányát kellett legyőznie, mielőtt újraindulhatott volna az amerikai elnökválasztáson. 

Amióta megnyerte ezt a választást, és januárban hivatalba lépett,

Trump elnök radikális reformjait – az USAID-kiadások leállításától a kormányzati pazarlás csökkentéséig – többször is meggátolta a politikailag liberális kerületi bírósági bírák egy csoportja.

A jogrendszer e jogosult pigmeusai úgy tűnik, úgy gondolják, hogy nagyobb hatalommal kell rendelkezniük az Egyesült Államok ügyei felett, mint egy olyan vezetőnek, aki azt teszi, amire több mint 77 millió amerikai választotta meg.

Nevezzenek öreg cinikusnak, de nehezen tudom elhinni, hogy ez az egész csak véletlenek sorozata. Ha valami ennyire úgy néz ki és hangzik, mint egy politikai törvénykezési kampány a populista politikusok ellen szerte Nyugaton, akkor szinte biztos, hogy ez az.

A konzervatívok természetesen mindig is támogatták a jogállamiságot mint a stabil és biztonságos társadalom alapját.

Itt az ideje azonban elfogadni, hogy a „jogállamiság”, amelyre a hatóságok ma hivatkoznak, már nem azt jelenti, amit korábban. Ehelyett egy átpolitizált igazságszolgáltatás uralmát jelenti, amely a liberális globalista elit ügynökeiként működik.

A maguk részéről a kimerült régi nyugati politikai elitek, amelyeknek ma már nincs elég tekintélyük vagy támogatásuk ahhoz, hogy a saját nevükben magabiztosan uralkodjanak, a „jogállamiság” és az igazságszolgáltatás nagyszerűsége mögé bújnak.

Mivel félnek a választóktól, és képtelenek felvenni a harcot a növekvő populista lázadással, inkább az ellenzék törvényen kívül helyezésére törekszenek. Ezek a bírák már nem állnak „a politika felett”. Annak vagyunk tanúi, hogy a politikát a bíróságokba viszik, ahogyan még soha a modern Nyugaton. És eközben a nagy politikai csatározások kikerülnek a demokratikus vita színteréről.

Mit jelent valójában a nyugati demokrácia, ha a választók nem választhatják meg a jelölteket, vagy a megválasztottak nem teljesíthetik a választóknak tett ígéreteiket?

Amint azt a europeanconservative.com-on korábban már kifejtettem, ezek a kérdések a demokrácia fogalmának ókori athéni eredetére vezethetők vissza, mint a demosz – a nép – és a kratosz – hatalom vagy ellenőrzés – házasságára. Az oligarchia célja mindig az, hogy ezt a kettőt a lehető legtávolabb tartsa egymástól, hogy fenntartsa a hatalom monopóliumát.

A kratosz növekvő koncentrációja a bíróságokon a nyugati oligarchák antidemokratikus ösztöneinek legtisztább példája.

Az olyan felháborító támadások, mint a Le Pen-féle kirakatper, visszaüthetnek, és a nemzeti populisták támogatottságának további növekedéséhez vezethetnek. Az emberek nem szeretik, ha megmondják nekik, kire szavazhatnak. A régi rend elleni populista lázadásnak nem lehet egy bírói tollvonással véget vetni. De még nem tudjuk, meddig hajlandó elmenni az establishment, hogy megfékezze a hatalmát fenyegető veszélyt.

Itt az ideje, hogy mindazok, akik esélyt akarnak a szabad Európa jövőjének alakítására, állást foglaljanak, és teljes mértékben felkarolják a populista lázadást.

A demokrácia marad az egyetlen reményünk arra, hogy kihívást intézzünk a globalista elit ellen, amely átvette az irányítást a nyugati intézmények felett, a bíróságoktól az egyetemekig.

A tét nagy. Amint azt Frank Füredi a europeanconservative.com-on ezen a héten máshol is kifejti, a Nyugat válságban van, mivel a régi világrend darabokra hullik szét. Itt az ideje, hogy eldöntsük, mit képviselünk, és mi az, amit meg akarunk védeni. A demokrácia, a népszuverenitás és a szólásszabadság alapelveinek visszaszerzése és előmozdítása kulcsfontosságú lesz a jövő biztosításához.

Ezért amikor az állami vagy uniós bíróságok és a nemzeti populista politikusok közötti konfrontációra kerül sor, feltétel nélkül ki kell mondanunk: Je Suis Marine, Donald, Viktor, vagy bárki is legyen a következő a jogi tűzvonalban. A nyugati demokráciáért folytatott háború most már komolyan zajlik. Nem adhatjuk meg magunkat.

Mick Hume a europeanconservative.com főszerkesztője. Angol újságíró, szerkesztő és szerző. Manapság a Spiked, a Daily Mail és a The Sun számára is ír. Tíz éven át a londoni The Times rovatvezetője volt. Kommunikációs munkatársa volt Nigel Farage Brexit Pártjának (2019) és a Reform UK-nak a 2024-es parlamenti választásokon. Jelenleg a budapesti MCC vendégkutatója.