Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (38)

Eldar Mamedov:

„2025 nem 1939!” Az EU fenyegetései az orosz győzelem napja miatt visszatetszést váltottak ki

https://responsiblestatecraft.org/eu-threats-victory-day/

A szlovák miniszterelnök, Fico kiakadt, miután Kaja Kallas azt mondta, hogy „következményei” lesznek a náci vereségről való megemlékezésen részt vevő tagoknak.

Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselőjének legutóbbi figyelmeztetése ‒ amely következményekkel fenyeget a tag- és tagjelölt államok számára, ha vezetőik részt vesznek a május 9-i moszkvai győzelem napi felvonuláson (amelyet a náci Németország második világháborús vereségének szenteltek) ‒ élesen emlékeztet arra, hogy

az Unió veszélyesen túllépi a határait.

Bár Kallas nem fenyegetett konkrét büntetésekkel, ha figyelmeztetését figyelmen kívül hagyják, azt mondta, hogy a moszkvai parádén való részvételt az EU „nem fogja félvállról venni”, ami diplomáciai vagy politikai következményekre utal a másként gondolkodó országokkal szemben.

Egyes vezetők diplomáciai zsarolásként értelmezték szavait, és ez előre láthatóan visszatetszést váltott ki. Robert Fico szlovák miniszterelnök megdorgálta Kallast, és megerősítette, hogy ő maga is részt kíván venni a nácizmus legyőzésének tiszteletére rendezett moszkvai ünnepségeken. „2025-öt írunk, nem 1939-et” ‒ jelentette ki Fico. 

Fico álláspontja az Európai Unió egyik alapelvét tükrözi: a külpolitika az Európai Unióról szóló szerződés (24. cikkely) értelmében továbbra is a tagállamok előjoga, nem pedig a brüsszeli bürokráciaé. 

Az EU külpolitikai keretei nem ruházzák fel a főképviselőt azzal a lehetőséggel, hogy egyoldalúan szankcionálja vagy büntesse a tagállamokat külpolitikai döntéseik miatt. Ebben az összefüggésben

Kallas nyilatkozata úgy tekinthető, mint egy kísérlet arra, hogy beavatkozzon Szlovákia azon jogába, hogy maga határozza meg külpolitikai lépéseit.

A brüsszeli figyelmeztetés különösen baljós lehet Szerbia számára, amelynek elnökét, Aleksandr Vučićot szintén meghívták Moszkvába. Szlovákiával ellentétben Szerbia nem tagja az EU-nak, de tagjelölt. Mivel az EU egyre inkább geopolitikai tömbként viselkedik, feltétel nélküli külpolitikai igazodást vár el azoktól, akik szívesen csatlakoznának hozzá.

Szerbia már régóta egyensúlyoz az EU és Oroszország közötti kapcsolatai között, ami történelmét és földrajzi helyzetét tekintve pragmatikus álláspont. A Kallas-frakció mégis arra kényszeríti a balkáni országot, hogy válasszon egy oldalt ‒ az EU oldalát ‒, vagy lényegében kockáztassa a tagságot.

Az EU felhasználhatja Belgrád státuszát arra, hogy engedelmességre kényszerítse, vagy akadályokat gördíthet az útjába, ha nem is fagyasztja be teljesen a folyamatot.

Erre már van precedens: Grúzia tagjelölti státuszának felfüggesztése, állítólag a demokratikus visszaesés miatt, ami egyes szakértők szerint azonban csak álca a valódi ok mögött ‒ megtorlás azért, mert Tbiliszi nem csatlakozott teljes mértékben az EU Oroszország elleni szankcióihoz (ez az érvelés némileg hihető, tekintve, hogy az EU milyen alázatosan bánik Azerbajdzsánnal, a Grúzia szomszédjában lévő valódi diktatúrával).

Ez nem integráció, ez kényszer. És ha Szerbiáról van szó, ez egy veszélyes játék is.

Azzal, hogy az EU büntetné a náci Németország legyőzésére emlékező felvonuláson való részvételt, azt kockáztatja, hogy elidegeníti azt a nemzetet, amely a második világháborúban több mint egymillió életet vesztett a nácik ellen harcolva.

Most fenyegetni őket egy szimbolikus gesztus miatt nem csupán bántó hangnem ‒ Szerbiában úgy érezhetik, hogy az EU-hoz való csatlakozás áraként saját történelmük elárulását kényszerítik ki.

Kallas túlkapásaitól eltekintve, a kollektív brüsszeli megközelítésből bizonyíthatóan hiányzik a pragmatizmus és a realizmus az Oroszországgal való bánásmódban, és különösen az ukrajnai háború befejezésének közelítésében.

Igen, Vlagyimir Putyin orosz elnök hatalmas fotózásra fogja használni a moszkvai ünnepségeket, különösen a külföldi vezetők jelenlétét. Megpróbálja majd összemosni a Szovjetunió második világháborús győzelmét az ukrajnai háborúval, amelyet következetesen a „nácik elleni háborúként” fogalmaz meg.

Ezzel együtt azonban az esemény bojkottálására való törekvés az összes EU-tag és jelölt számára nem lenne több, mint egyfajta erényjelzés ‒ az EU számára érzékelhető haszon nélkül. Ha Kallas és szövetségesei valóban aggódnak amiatt, hogy Putyin diplomáciai győzelmet arathat, akkor saját háborús héjaszerű alkalmatlanságuk máris meghozza neki azt.

Nemcsak Moszkvában, hanem Európában is táplálják azt a értelmezést, hogy

nem megválasztott brüsszeli bürokraták diktálják a külpolitikát a szuverén nemzeteknek, eltiporva történelmi és politikai érzékenységüket.

Fico és Vučić moszkvai útjának kilátásba helyezése visszhangozza azt a brüsszeli összeomlást, amelyet Orbán Viktor magyar miniszterelnök korábbi diplomáciai kísérletei váltottak ki. Amikor Orbán 2024-ben Moszkvába látogatott, és találkozott Putyinnal, az EU ahelyett, hogy megtudta volna, mi Moszkva álláspontja Ukrajnával kapcsolatban, megpróbálta szabotálni Magyarország soros elnökségét az Európai Tanácsban.

Ráadásul amikor Donald Trump amerikai elnök megkezdte a saját tárgyalásait Moszkvával, az EU hoppon maradt, hisz felhasználhatta volna Orbán diplomáciáját, amely már néhány hónappal megelőzte Trump erőfeszítéseit.

És most az EU megismétli ugyanazt a hibát:

saját tagjait terrorizálja, ahelyett, hogy kihasználná a kapcsolatteremtést,

hogy legalább azt vizsgálja meg, hogyan tudna az EU az ukrajnai háború befejezése felé haladni, amit saját polgárai egyre inkább elvárnak és követelnek. Ahogy a hidegháború kiemelkedő történésze, a London School of Economics professzora, Vladislav Zubok mondta,

a diplomáciai pálya elutasításával az EU által irányított Európa nem fontos tényezővé, hanem lényegtelenné teszi magát a nemzetközi politikában.

Eldar Mamedov brüsszeli külpolitikai szakértő és a Quincy Intézet nem rezidens munkatársa.